Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Dudás Miklós–Homonnai Kinga–Molnár Attila: A pusztai mormota (Marmota bobak) és a pusztai pocoknyúl (Ochotona pusilla) Kárpát-medencei előfordulásai
A PUSZTAI MORMOTA (MARMOTA 808AK) ÉS A PUSZTAI POCOKNYÚL (OCHOTONA PUSILLA) KÁRPÁT-MEDENCEI ELŐFORDULÁSAI 85 Amennyiben ez alapján az derülne ki, hogy a tiszántúli szolonyec szikesek alkalmasak a pocoknyúl számára (mert a kazak ürömsztyeppek is víz alá kerülnek hóolvadáskor, és a pocoknyúl ez ellen láthatóan védekezni képes, és mert táplálékösszetétele alapján étrendje a Hortobágyon is messzemenően biztosítható), érdemes lenne betelepítését (újholocé- nig terjedő előfordulását tekintve inkább visszatelepítést említhetnénk) megfontolni. Ezt értelemszerűen félvad körülmények között, körülkerített, megfelelő élőhelyhez tartozó területen kellene elkezdeni, és ha sikeres lesz, esetleg megkísérelni valódi, vad populáció létrehozását. A betelepítési helyszín kiválasztásánál - az eddigi ismeretek alapján - kökényesbokros folt (a mérsékelten invádor ezüstfa /Elaeagnus anguistifolia/ligetei kerülendők) és ürmös sziki gyep egymás melletti (egymás közeli) megléte lenne csak igazán fontos követelmény. Esetleg olyan helyszínt kellene választani, ahol az ürmösnél szárazabb gyep (cickafarkos füves puszta vagy löszlegelő) is megtalálható a pusztai cserjés és ürmös szikes ökoton- sávjában. Amennyiben az „ogoton" valóban ürmös szikes-lakó (vagy legalábbis táplálkozni oda járó) faj, jelenleg szinte „üres" niche betöltésére lenne alkalmas. Az alföldi legelők kisrágcsálói - a güzüt és talán a kislábú erdei egeret (Apodemus microps) kivéve - kerülik a szikeseket, magasabb térszínt laknak be és hasznosítanak járataikkal. Az ogoton tehát érdekes színfoltjává válhatna a pusztai élőhelyeknek. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság egyik feladatául tűzte ki, hogy a Kárpát-medencéből (Hortobágyról) antropogén okokból kipusztult állatfajokat, melyek globálisan még nem haltak ki, megpróbálja a nagyközönség számára újra „láthatóvá" tenni. A Malomháza-Pentezug project hivatott bemutatni ilyeneket: vadló, kulán, „őstulok", farkas, rózsás-, borzas gödény stb. (azokkal a megjegyzéseekkel, hogy a kulán helyett a ma nehezebben beszerezhető onager lenne "autentikusabb", és a farkas kárpát-medencei kihalása - szerencsére - soha nem történt meg teljesen, az őstuloké viszont - sajnos - globálisan igen). A két kisemlős fajnak, a bobaknak és a pusztai pocoknyúlnak is helyet lehetne adni a program „állattárában", melyek szintén jelesen (sőt, sok bemutatott fajnál talán még jelesebben) reprezentálnák az Alföld faunájának letűnt gazdagságát az emberi történelem hajnalán. A bemutatásra kijelölt területet az amúgy is már bekerített pentezugi részeken belül lehetne kialakítani. Az első bobak telep (10-15 példány) például a „Töviskes-háton" míg az első pocoknyulas kolónia (25-30 egyed) a Hortobágy folyó, vagy az Árkus csatorna parti zónájába kerülhetne. A bemutatóhelyek talajba sűlyesztett, aprószövésű drótfona- tos kerítéssel és villanypásztorral biztosítva működnének, maximálisan 1-2 ha-os területek felhasználásával. így az állatok extenzív, vagyis félvad körülmények között élnének, állandó és rendszeres felügyelet mellett. A löszhátakon található természetes táplálékkínálaton felül még takarmány kiegészítést (szemes takarmány, alma, répa stb.) is kapnának, a bobakok esetiben különösen a téli hibernációra való sikeres felkészülés miatt. A pusztai mormota (bobak) felkerült, mint veszélyeztetett faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listájára is (2009. III. 31. állapot szerint). Az extenzív körülmények között, vagyis közel természetes élőhelyén tartott fajok (bobak, pocoknyúl) nemcsak ismeretterjesztő, népszerűsítő funkciót töltenének be a nagyközönség számára, hanem egy tudományos kutatási program keretében a viselkedésökológiájuk, szaporodásbiológiájuk, táplálkozási szokásaik alaposabb megismerése az adott fajok túlélési stratégiáját, vagyis hosszútávon a fajvédelmet is szolgálná. Sikerült felvenni orosz és ukrán szakemberekkel is a kapcsolatot, így mód és lehetőség nyílhat rá, hogy a természetes élőhelyein is tanulmányozhassuk a két fajt, valamint olyan projekteket, ahol a bobakot már zártéri körülmények között is sikeresen szaporítják. így lehetőség van állatokat ilyen szőrmetenyésztő farmokról is beszerezni. A németországi és csehországi állatkertekben is közkedvelt, s mint könnyen szelidülő állatot sok helyen tartják. ÖSSZEFOGLALÁS Leletek bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében a pleisztocén idején és a holocén elején éltek mormoták, miután Marmota marmoto és Marmota bobak maradványokat találtak. A két faj szétválása a feltételezett Marmota primigenia fajból a pleisztocén végére tehető. Bukovinában, Erdély szomszédságában, még 1879-ben Csernowitz mellett fogtak egy példányt, míg Zutschka közelében pedig lőttek egy bobakot. A XIX. század második felében Lengyelország déli részén valamint a Nogai steppén még gyakori volt (Brehm). Az egyes szerzők által talált és leírt példányokat megvizsgálva olyan releváns eltérések mutatkoznak a koponya és fogazat alapján a Marmota mormota és a Marmota bobak között, hogy azokat figyelembe véve a faji meghatározásuk viszonylag egyszerű. A Marmota primigenia-hoz, mint feltételezett őshöz a morfológiai jegyek és az irodalmi adatok alapján a Marmota marmota faj áll közelebb, habár a M. primigenia-nak a legnagyobbak a méretei, a bobaknak valamivel kisebb, míg a mormotának a legkisebb a koponyája (Koch, 1888 szerint). A debreceni és a berva-völgyi leírások a mormota leleteiket a M. primigenia névvel látták el. Mindebből az állapítható meg, hogy a M. primigenia a M. mormota és a M. bobak előde. Végeredményben tehát egyaránt kimutathatók a pleisztocénből és a holocénből származó hegyvidéken élő európai mormota és a síkságon élő bobak formakörök, vagy azok közös ősi formája Magyarországon, valamint a kisfülű pusztai pocoknyúl is. A Kárpát-medence természetes emlősfaunájának jelenlegi összetétele az elmúlt 10-15 ezer évben kezdett kialakulni s 6-8 ezer évvel ezelőtt nyerte el a jelenlegi fajösszetételét. A holocén klímaoptimum óta a klímaingadozások miatt, és a neoli- tikumtól kezdve kimutatható emberi hatások okán a természetes fauna fajdiverzitása csökkent, eltűnt az őstulok, a bölény, a pocoknyúl, a bobak, jelentősen visszaszorult a farkas, a barna medve, a hiúz, az eurázsiai hód stb., míg más, antropofil fajok tömegesen elszaporodtak. Vannak a mai Kárpát-medencei emlősfaunának olyan fajai is, amelyek már csak relik- tumként, egykori nagyobb elterjedési területektől szigetszerűen elszakadva élnek, mint az északi pocok vagy a csíkos egér.
