Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)

Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. IV. A legeltető állattartás növényzeti vonatkozásai, valamint a hortobágyi növényzet változásának pásztorok általi jellemzése

70 MOLNÁR ZSOLT—HOFFMANN KÁROLY lett karikázni, porcsin, bodorka, sósparé, laposban szeretett dúrni, csetkáka, sás, sárkelet / azt evett, amit talált, fodros páré, csorbóka, tippan, gyökeret, feedúrták(sk), csorbóka és pitypang gyökerit, a laposból a kutya hajtotta ki, vagy megvártuk míg megúnják a vizelíst; tallón búzaszemek, árpasze­mek, ami kinőtt, kihúzták, folyó fű, porcsin; később a társulat nem engedte dúrni a gyepet, be kellett kari kázni / ezeket a dudvákat, sósparét, porcsiny, amit csak talált, fő eledele a porcsiny vótl, többfajta van, laposba nem sze­retettlegelni, csak dúrni, fürdeni, kereste a gyökeret, legelőn nem nagyon dúrt, amit talált..., egeret, bogarat is megette/sósparajt, porcsin, bodorka, csattogó tövit, nád tövit, gyíkíny tövit, dúrás, dagonyáztak/a disznó kijárt (a tanyából) porcsinozni, futóparéj, veresporcsin, a csattogó tövit, gumósze­rűséget, úgy legeltek, kaptak egy cső kukoricát, hogy tudják, melyik tanyá­hoz tartoznak). A disznók télen is kijártak a legelőre (a csűrbe télen is kijárt, egész évben egy helyre/nagy hóba is 1-1,5 órát, hogy megjárjon a fiaskoca, dúrta a havat, nem sokat evett/télen a disznó dúrkált össze-vissza, gyö­keret, avart, mindegy vót, mit evett; disznótrágyát, lótrágyát átértékelte (ha nem kapott otthon kaját) / a nagy hóban 3-4 órát eldúrkált, nem otthon szart, hast délben haza kellett engedni). A bányákat (az elléskor a koca ál­tal ásott gödröket) béigazították. A nagyüzemi talaj- és gyepjavítást sokszor és sokfelé tapasztalták meg a pásztorok (fekete fődet hordták a szikre, (de) a szik megemésztet­te a jó fődet / a hegyekből hoztak fődet, szétszórták szántóra, gyepre, ja­vult (tőle) /mésziszapot (hoztak) a gyepre, gipszet a gulyaállásra, jobb lett / vótak itt vad kísérletek a gyeppel is, de csak visszakövetelte a természet! / a Mátai-laposban: kaszálókísérletek (voltak), 40x200 m-es parcella3 hek­táron /ezek fehér fődek, nagyon sok meszezéssel, trágyázással (lehet javí­tani) /pétisózták, mésziszapozták - tudósok is rájöttek, hogy nem segít a sziken, hiába termelték a rizsét / a szik az visszaadja saját magát! /aláha­sítást csináltak vízbefogadásra /kismértékű kísérletek (voltak csak) /nagy garraljöttek a szakemberek, feltörés, talajmosás, a rizs lett [de csak) néhány évig siker, a gyepfelújítás nem/meg akarja tanítani a szíkfődet dinnyét te­remni? / Kungyörgyöt is felrendszerezték / régen meszezték / réges-régen jártak meszes autók ki a gyepre (a 60-as években). A Hortobágyon sokfelé próbálkoztak a gazdaságok műgyepekkel, ve­tettgyepekkel (csenkesz; majd csak olyan, mintaperje, olyan mint a búza, csak direkt vetették, vadon nincs / csenkesz: legeltetési bizottság is, téesz is (vetette) /direkt vetett csenkeszfű / mondták, hogy csenkeszt kellett vóna vetni (de nem tudja, hogy mi az) / kísérleti telepek (voltak) / kísérlet vót, Gödöllőről (jöttek), 2-3 nagybusz, nézték, hogy eszik a tehén, 86-ban, 24 óra alatt, hogy kopasszá le, (de 2 óra alatt lerágta) a napon (voltak az álla­tok), a juhász nem bírta a vizet hordani / perjéket (vetettek), először meg­kaszálták, utána engedték legeltetni). Egyes pásztorok előnyösnek látták a vetett füvet [csenkesz, télen arra jártunk ki, olyan mű, meggázolta a birka, hóban is tudott enni, mintaperje (Alopecurus), akkora / kaszálták, gyö­nyörű vót /úgy tervezte meg a legelőt, állatot kiszógáta), mások szerint problémák is voltak ((a csenkesz, az) aperje, angolperje, olaszperje, egysé­gesítették (a gyepeket)!/bevetették, de nem tudom a nevit, nem vót (olyan) hasznos, mint a bodorka, tippan / (a gyepet) felkalickázta, bevetette, ön­tözte, büdös vót /vetett fű, csenkesznek nevezték, kinemesítette valaki, ős­gyepet kicsinálták / a vetett fű nem legelő, hanem széna). A vetett füvek (zömmel csenkesz: leginkább a Festuca pratensis és arundinacea, de vél­hetően a többi magas szálfű is, valamint az angolperje, szudánfű, olasz­perje, franciaperje) mellett vetettek még pillangósokat, heréket, lucernát. A vetett füvet igen nehezen hasonlítják a hortobágyi őshonos füvekhez. A réti csenkesz kifejezést csak egy ember tudta. A korábbi hortobágyi gyepöntözés célja a téli takarmány előállítása volt, hogy ne kelljen azt szántón ternelni (Götz Csaba személyes közlése). A módszer a pásztorok szerint részben bevált (öntözéses kaszáló szára­zabb időben biztos takarmány vót, kétszer lehetett kaszálni / gravitáció­san, szakaszosan, bevált/jobb lett a mező, nagy csatornák, kis hullámgát, ne legyen túl sok vagy kevés víz, az öntözéses rendszer jó vót, elárasztot­ták, lecsapolták, felszívta a vizet, napokig vót rajta, egyszer (árasztották) április körül, májusban le, júniusra kaszálni, újra elárasztották, másodvá­gás, harmadikat is olykor), de gyakrabban inkább nem vált be [nem tett jót, az eredeti ottani fűt kiölte, kotús vót, megbüdösödött, mire elment a víz / elárassza a víz, nem vágják le, másik évben kiszárad, hajt a legelő, bepál- lik, bekotúsodik, büdös, kotús a legelő/sokat termett, (de) büdös vót, birka nem ette, sikertelen takarmány vót / mindenféle bokros növények nőttek ki, elölte a tippant, elsasnyúlt, ha másra nem, aljnak jó vót, a tippan azt szereti, ami ráesik (víz)! / birkánál én nem pártolom, tönkrement 4 év után/árasz­tott sose vót olyan jó, mint az eső áztatta, bepállott, állat sem szereti, nyer­sesége (van), megszagosodik, kétszer annyi vót, de rosszabb, mintamútbeli szalma!/jó vót, de drága vót, rendbe vót/büdös vót, birka nem ette, siker­telen takarmány vót/a gazdaság idejében úgy vótsarjú, hogy megöntöz­ték/öntözés megváltoztatta a gyepeket, eleinte javult a gyepminőség, több év után elsavanyított). A lecsapolás hatását sem tartják egyértelműnek a pásztorok (hasok eső vót, jó vót, ha nem vót..., nem vót jó / csak rontottak (a csatornák)), sőt az utóbbi évek csatornabetömési progamjának értelme sem egyértel­mű (kár vót, most ott marad (a víz), máshol meg nincs, az állat belesüllyed a csatorna helyébe). Nyilván az adott legelőn a mezők minősége határoz­ta meg a lecsapolás hasznát, kárát. A nagyüzemi libázással a pásztorok szerint majdnem kipusztították a Hortobágyot (őszre (a gyepet) csupaszra legelték! tavasszal megződelt, ment a liba megint, nem váltogatták (a helyét) /akkorjó a toll, hanem ete­tik, hanem kinn legel, nem szakad a bőre). Ugyanakkor a vadliba nem árt a gyepnek: tavasszal a liba lerágta, teleszarta, jobb mező lett (az állás körül). Ezzel szemben az özöm daru (azaza sok daru) sok kárt csinál a gyepen, fel­hasogassa a gyepet, asztalnyi foltokban felfordítsa, (később) tövisk jön rajta. Tájtörténet, tájváltozás Mióta szikes a Hortobágy? Érdekelt minket, mit gondolnak a hortobágyi pásztorok a hortobágyi szikesek eredetéről, keletkezésük idejéről. Az alábbi kérdéseinkre (Mióta ilyen szikes a Hortobágy? Hogyan lett ilyen szikes?) az alábbi válaszokat kaptuk. A szik sokak szerint eredetileg is itt volt a Hortobágyon (maga a természet hozta magával / saját magától lett / természetes / természet adta / ilyen a talaj /ez a terület ilyen, elvadul a föld, utána semmi se lesz /

Next

/
Oldalképek
Tartalom