Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. III. Élőhelytípusok és jellemzésük
52 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY ra fekvő, a Tisza által táplált Veresnádból a lecsapolások után kialakított szántókra vonatkozik (hun van a fődedfaRéten! - Böszörményi-rét / vizes terület, nagy, dupla mező, ha lecsapolják, jó szántó főd alakul, betyáros kukorica/terület). A mocsaras helyek nyílt vizű részein élő fajok esetében a pásztorok az alábbi termőhelyjellemzéseket használták: vízbe/vízen/víztetején/ nagyobb vízen / folyókba / Hortobágyba / halastóban / lecsapolóárokban /Hótt-Hortobágyban, állott vízben/ahol állandóan van víz /mélyebb vízben. Jelzős szerkezet lehet a bíkalencsés rész, hínáros rész kifejezés. Amikor egy-egy faj termőhelyére kérdeztünk rá, az alábbi fajok kerültek ebbe a csoportba: Ceratophyllum / Myriophyllum spp., Nymphaea alba, Trapa natans, Lemna spp., Nuphar lutea, Sparganium erectum és Typha angustifolia. Időszakosan vizes, rét jellegű növényzeti típusok Ezek az üde-vizes rétek a laposok mélyebb részei és a szíkfokos területek között alakulnak ki, gyakran nevezik ezért ezt a helyet laposszélnek (laposszíl/kezdődik a magas fű/rítszíl). Ritkán mondják hajlat(os)nak is (laposas, aljas / ahol a víz megáll / kicsi, sekély / kis esők megcsapják / kis esők csapják, sásos mező is kerül bele, vegyeseb b, fény er is, per je / hajlott, ázott rész). Olykor az aljas rész is erre az átmenetre vonatkozik (gyep, ahol tovább ződ a mező/belvizes/a nagy tömegű takarmány innen van, erre is szükség van/tavasszal áll a víz, vegyes mező, ha lemegy a víz). Ritkán hallottuk a lapály(os) rész, ill. többször a lapossas nevet is. Egyszer: szöcskelegelő (lapossas részek, száraz lapossas széna, kései legelők). A lapos olykor jelenthet ilyen rétet is (kiszárad egy hét alatt/partos részről odafolyik a víz, perje). A rét szót kevesen ugyan, de használják erre az élőhelyre (rites: aljas, vizes / nincsen tippan, másforma fű van rajta, vadvirágos / a kaszáló, megyek a rétre gyűjteni/kaszáló /itt nem sok rét van, szép legelőnek kéne lenni, régen mind kaszálták, öntözéses kaszáló) (lásd még az általános kifejezéseknél és a laposaknál). Az ilyen laposszélek se nem vizenyősek, se nem szárazak: ahol nyersebb, vizesebb/állandóan nedves főd /nyirkosabb főd/nem úgy állandóan áll a víz, hanem olyan lapályos/aljasabb, de nem vízállások/Kösi-alja, Hortobágy-alja. A laposszélek leggyakoribb neve azonban a tocsogó(s) vagy locsogó(s). Egyéb szinonímok: tacsakos, tottyogós, locsogó-tocsogó, totyogó-lotyogó, csocsogós, tócsogás (sic), tocsogó. Legtöbbször ecset- pázsitos gyepet vagy valami hasonlót jelent, de értik marikkal rakott fődre, sőt szíkpadkásra is (szíkes-tocsogós). A pásztorok által megemlített fajok: komócsin, apró sások, fű, káka, sás, pipaszúrkáió, csattogó, perje, bodorka, porcsin. Amikor egy-egy faj termőhelyére kérdeztünk rá, az alábbi fajok kerültek ebbe a csoportba: Alopecurus geniculatus, Alopecurus pratensis, Mentha spp., Trifolium spp., Agrostis stolonifera, Lotus spp. Ritkán mélyebb laposra is értik {tele van vízzel/nagy laposban vízállás). Fontos jellemzője, hogy fű van benne, de közte ki-kilátszik a nem mély víz is. Néhányan nem ismerik ezt a kifejezést. A lovak különösen szeretnek ezeken a helyeken legelni, és fontos legelő a nyári esők, záporok után. Pásztorok általi jellemzése: a fenék széle, az is a bíbic területe, a fertő széle/a komócsinos széle most locsog / vóna itt locsogó, ha eső lenne/hogy ellocsogóznának itt a lovak! / kiszárad, még jön ki belőle valami / tocsogó víz, marad egy kicsi/nagy laposban vízállás, felnő benne a gaz/aljas, teknős rész/lapos széle, zsombékok között / zsombikos rész, vizes rész/laposakra mondjuk / ahun vízállásos / fénekes részek, tacsakos / a lehet... alacsony vízállás / kis tocsogósok, hajlatok, megálltak a vizek / laposszíl / íapályos rész, legelőkön is, locsogó-tocsogó / egyenes szikes főd, eső után, apró sások jönnek kifele, abba semmi siker nincsen, lusta ember szereti, egész napra elcsapta a lovat, ídes az a mező/ a madarak ebben locsogtak, vót benne fű, alig látszik a víz/ahol víz van mindig/tavasztóljúnius-júliusig marad víz benne, gyengébb mező, káka, sás/laposféle / vizes, totyogó- lotyogó, nem mély, de ha rálépsz, süllyedsz el benne, lapos, száraz/laposak oldala, azt szereti a jószág, pipaszúrkáió /szerette ezt is a ménes/ideiglenes vízállás, fertő széle, ló locsogózik, ősszel kaszált helyen, vízbe legel/a víz áll, csaktocsogós / tocsogós, lapos rész / lápok, tele van vízzel, menyen rajta keresztül, locsog-pocsog / locsogás = csattogás: ne engedd bele a jószágot a csattogásba, (de mégis) elengedte a locsogóba, onnan nem ment el, elmehetett a kocsmába / locsogás = mocsár: gyep is, víz is van benne / később ezen fejlődik a mező/zsombikos, néhány cm víz/kis eső, megálló víz, totyogós, pocsogós helyre menjél! vegyes fajta, porcsin, bárányüröm / lapos szél, vizes hely, perje, bodorka, más nem. A laposszélek állományalkotó növénye az ecsetpázsit, állománya a perjés, ritkábban a pipaszúrkálós (ezitttippanos, az ott perjés /siskás rész / nagyon hasznos, tájszólás/aljasabb főd/szíksaláta, pipaszúrkáió/a jobb legelők, perjefüves, bodorkás, közte perje/lapos szélin, meg homokos vidéken / perjés = locsogás, a perjés aljasabb, mélyfekvésű / lapos szél, vizes hely, perje, bodorka, más nem/ perjés = locsogás /ott igazi jó perjés mező vót). A Hortobágy faluban lakók egy része a perjés szót vetett fűre vagy telkes részre érti (egy szíp legelő, vadperje, olaszper je, réti perje /perjés rész: telkes rész), mások bizonytalanok (gondolom, ezeket így elnevezték, mennél több vót benne..., csupa perje) Sokan ismerik, egyesek nem használják, csak tudják, értik. Gyakran a laposszél és a locsogó/tocsogó nevet haszálják erre az élőhelyre. Földrajzi név Nádudvaron és Kisújszálláson (Perjés, Peres). A pipaszúrkálós név is létezik, de ritkábban használják [ez pipaszúrkálós). A laposszélek és rétek egyik jellegzetessége, hogy megtaposás után sárosak, a növényzet gyakran rothadó, büdös, a víz algás. Ezt gyakran kotúnak nevezik (nagy laposokban, apad a víz lefele, marad a kotú az aljából, ződül / tőzekes(s\c) helyen (él az adott növény) / fut a pocsolya tetején, a kotún/laposas helyen tiszta kotús! fűnek a tövibe, sok eső, megáll a víz, sokáig ott van, 3-4 hónapig, az a terület: kotús gyep! / laposban is (=alga) / szíkkotú, fenék szélén: iszapos, kotús/kotús főd, elsüllyed a jószág, bíkanyálas: megződül a víz/nagyobb lapossak(s\c), felforrt bennük a víz, le van kotúsodva a fű, bikanyál(sic), büdös vót, nem szerették/ dobogószíkajja/ ördögmocsár, fekete födi laposban, belelép, lehúzza a csizmát /káka alja/megáll a víz éveken keresztül, nem tudott kiszáradni, elvadult alatta a talaj, felkelt részben, büdös, meg van iszaposodva/felkotúsodik, felrottyan a víz a laposban, lencsésedik (Lemna), ződ, mohásosj mint a vata( sic)/lapos széliben/a víz kotúsodott elfele, bíkanyál (Nostoc) /mély fekvésű helyen, megbüdösödik (a föld)/ahonnan a víz elment, a víz össze-
