Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. II. A telkes helyek, útmezsgyék, csatornapartok és szántóföldek növényei, valamint a nem őshonos fásszárúak
42 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY Agrimonia eupatoria ma általában nem ismert növény, bár a Tikos-féle névhez hasonlókat mi is gyűjtöttük (jóbojtorján, apróbojtorván). Úgy véljük, olykor Tikos tévedett: a pulykakása és a kása szerintünk nem a Lepidium perfoliatum neve, hanem a Cardaria draba-é. Megerősíthetünk ugyanakkor két általa bizonytalannak ítélt adatot: a cigányparé tényleg gyakran az Amaranthus retroflexus, a fodrosparé pedig az Atriplextatarica neve. Tikos gyűjtéséhez képest sokkal több nevét gyűjtöttük a Tripleurospermum perforatum-nak (Matricaria inodora-nak), a Stachys annua-nak, a Capsella bursa-pastoris-nak, a Hordeum-nemzetségnek. A Lolium perenne-nek nem a fekete tippan a fő neve. Nem hallottuk a csilán nevet, az Arctium-ra a bojtorjányt, a mályvákra a papsajtot. Nem találtuk ennyire bizonyosnak és elterjedtnek az ökörfarkkóró nevet. Változott-e a hortobágyi pásztorok növénynévhasználata az elmúlt 60 évben? A Tikos-féle adatokat és saját gyűjtésünket összehasonlítva az egyik fontos kérdés az lehet: megállapítható-e változás a névanyagban az elmúlt 60 év alatt? A két felmérés részben eltérő részletessége és földrajzi lefedettsége ellenére határozott a válaszunk: igen. Az adatok első összevetésekor azt találtuk, hogy 51 név „változott" 1950 óta. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A 51 névből nyolcat tévesztésnek tartunk (lásd fentebb), 11 nevet pedig nehezen gyűjthető ritka regionális névnek (tiszai és erdei nevek Ohat-Tiszacsege tájáról, ahol mi kevesebbet tudtunk gyűjteni, pl. hangabarack, kányafa). A gyűjtések hiányosságai is okozhattak műtermékeket. Tikos hiányos gyűjtésére utal, hogy két ősi hortobágyi faj esetében (Poa angustifolia és P. bulbosa) nem tudott nevet gyűjteni, bár mi igen sokszor. A mi gyűjtésünk hiányosságát jelzi ugyanakkor, hogy nem gyűjtöttünk nevet az Utricularia-ra, Sambucus ebulus-ra, Persicaria amphibia-ra. Vélhetően nem valódi változás az iszalag helyett a lícium név sem (valószínű ez a név akkor is létezett). A változás tehát lényegesen kevesebb, legfeljebb 17 név (12%), de ezen fajok nagyobb része nem gyakori a Hortobágyon. Változhatott a Xanthium italicum neve bojtorlánról szerbtövisre, eltűnhetett az ínségfű, szegénységfű, kígyóharapta fű, görhefű, pogácsafű, vadrezida, ürgefarok, csengettyűvirág, papsajt, kovászvirág és a tüskéslapu név, a tájban az utóbbi évtizedekben felszaporodó Calamagrostis epigeios részben már nevet kapott. Tikos még nem gyűjtötte a szíkifűre a kamilla nevet, ez mára elterjedtnek tekinthető. Bizonytalan azonban a Chenopodium album névváltása, a disznóporcsin név egyöntetű porcsinra rövidülése, a tyúkszemvirág és a bolhafű jelentésének változása, az Arctium bojtorjány névváltozatának egykori gyakorisága. Sajnos nem tudjuk, hogy Tikos a neveit milyen gyakran hallotta, ez nagyon korlátozza az elemzést. Valódi változásnak a következőket tartjuk: régi nevek egy részének eltűnése, a Calamagrostis és a kamilla új neve és néhány faj esetében a névváltozatok arányának vélhető megváltozása. Ezek összesen a névanyag kevesebb, mint 10%-át érintik. (Sajnos a többi forrással (Kálnási 2005; Papp 2007) részletes megvitatást nem tudunk végezni, mert névanyaguk részben vélhetően a Tikos cikkből is származik, másrészt botanikailag zömmel nem megbízhatóak.) KITEKINTÉS A hortobágyi pásztorok növényismeretének gyűjtése még sokáig folytatható lenne. Több olyan név maradt, amelynek jelentése még bizonytalan, és sok olyan növényfaj is van, amelyről nem tudjuk, mennnyire ismerik a pásztorok. Ennek ellenére úgy véljük, hogy aki e munka folytatásához kezdene, vizsgálja meg inkább, vannak-e még olyan tájegységek a környéken, ahol ilyen gyűjtést nem végeztek. Úgy érezzük, hogy tudományos, természetvédelmi, és főleg leletmentési szempontból érdekesebb / értékesebb munkát tudna e tájakban végezni. A Hortobágy esetében inkább azt javasoljuk, hogy újabb témák gyűjtését kezdjük meg (pl. a vadon élő állatfajokét, a termesztett és tenyésztett fajokét, a pusztai állattartáshoz kapcsolódó tudást). Érdekes vizsgálat lehet az is, ha a Hortobágy környékén élő különböző társadalmi csoportok és ezek korosztályainak tudását hasonlítjuk össze. Ebből jobban becsülhető lenne e tudás fennmaradásának középtávú esélye is. De mindenekelőtt azon kellene dolgoznunk, hogy a már összegyűjtött tudás minél több olyan emberhez eljusson, aki hasznát vehetné mindennapjai során. Ehhez azt is segítenünk kell, hogy a pásztorok büszkék legyenek e tudásukra, ne szégyeljék továbbadni azt, a fiatalok pedig ne szégyeljék megtanulni. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönjük a hortobágyi pásztoroknak, hogy megosztották velünk tudásukat, valamint Kovács Gábornak, Babai Dánielnek és Rácz Jánosnak a kézirat korábbi változatához fűzött megjegyzéseiket. IRODALOM Kálnási Á. (2005): Debreceni cívis szótár. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 83. (szerk. Jakab L), Debrecen. Molnár Zs., Hoffmann K. (2011): A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete I.: szikesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak. Déri Múzeum Évkönyve (e kötetben) PappJ. (2008): Hortobágy. Magyar Néprajzi Könyvtár. Debrecen. Tikos B. (1950,1951): Növénynevek a Hortobágyról. Magyar Nyelvőr 74: 368-371,75:268-272,341-347,425-431.
