Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete. I. Szikesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak
26 MOLNÁR ZSOLT—HOFFMANN KÁROLY Galanthus nivalis (hóvirág) (adatszám: 1). Kertekben, egykor az Ohati-erdőben is. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Hóvirág (itt az erdőben, Ohati-erdő). Polygonatum latifolium (széleslevelű salamonpecsét) (adatszám: 1). Az ősi maradványerdőkben, azokon kívül ritka. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Vadgyöngyvirág (erdőben, a szelíd gyöngyvirágra hasonlít, (ami) kertekben van). Scilla drunensis (nyugati csillagvirág) (adatszám: i). Az Újszentmar- gitai-erdőben. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Nácisz(sic). Primula veris (tavaszi kankalin) (adatszám: 1). Vadon nem fordul elő. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Kankalin. A Tilos-erdőben (téveszt?). Őshonos hazai növényfajok, amelyek itt vadon nem fordulnak elő Cornus más (húsos som) (adatszám: 18). Vadon nem fordul elő. Jsz mertséoe: 100% (de nem biztos, hogy fel is ismerik). Népi nevei: Som. Népi élőhelv-meghatározásai: Az itt nincs, hegyesebb részeken / csak erdőben, Eger környékén / erdőben, Blikkben / erdőben, itt nincs / erdőben, itt Újvároson nincs/ezen a részen nem/ezen a részen nincsen, hegyekből / hegyekbe / hegyekben / itt nincs, dóm bős-hegyes vidéken, erdős, köves helyen / itten nincsen, csak a hegyekben / hegyekbe / nem ezen a részen / nem tudom, milyen erdőben, Egeren túl/nincs itt, hegyes vidékről hozzák /Somogy megyében, itt a hegyes vidéken is lehet. Népi felhasználási mód- jaj: pásztorbot. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri a somfát, de az kérdés, hogy hányán ismerik fel a hegyekben, élőhelyén (van, aki igen, vágta is / nem ismerem -a növényt). Stipa pennata agg. (pusztai árvalányhaj) (adatszám: 25). Vadon nem fordul elő (egykor Tiszaderzs). Ismertsége: 100%. Népi nevei: Mindenki ismeri az árvalányhajat, és csak annak hívja. Népi élőhely-meghatározásai: Az itt nincsen, a Kunságban van, homokos vidéken /az itten nincs, hegyekben van /az nincs itten, hegyekben kell megkeresni/az nincsen/én még nem láttam/erre nincsen/ezen a részen nem terem, debreceni erdőben talán/ezen a részen nincs, Bugac környékén/ezen a részen nincsen / nem nagyon van, árokparton / hát itt nincsen, a hegyeknél / itt nincs / itt nincs, Kecskemét környékén a homokon /itt nincs, annak is van egy hazája, erdőkben /itt nincsen /itten körül nincsen /mifelénk nincsen /nem itt, Győrbe!/nincs ezen a részen/nincs itt, még sose láttam/nincs itten / terem itt, a réteken, erdőszéleken / árokparton, szedtem! / kihasználatlan fődeken, Balázs-tanya, Mészáros-tanya/ Tilos-erdőben is. Népi felhasználási módjai: kalapdísz. Egyéb jellemzői: Fehér pelyhes. Népi taxonómiá- ja: A növényt kevesen látták (a Bükkben, a Kiskunságban), csak a piacon és a kalap melletti "csokrát" ismerik. Néhány ember szerint él a Hortobágyon is. Ez vagy téves emlékezet vagy valamilyen fajjal tévesztik pl. a Hordeumjubatum-mal. Leucanthemum vulgare (réti margitvirág) (adatszám: 1). A Tisza- mentén fordul csak elő. Ismertsége: n.é. Népi nevei és jellemzése: Margaréta, itt nem találkoztam (vele). MEGVITATÁS A Hortobágy területéről csupán egy részletes etnobotanikai névgyűjtést ismerünk, ez Tikos Béla cikksorozata a Magyar Nyelvőrben (Tikos 1950, 1951). A kitűnő cikkében írtak szerint a növény- és élőhelyneveket és az ezekhez kapcsolódó népi tudást évtizedeken át (kb. 1900-1950 között) nem kimondott gyűjtőszándékkal gyűjtötte, majd 1949 vagy 1950 telén már tudatos gyűjtőszándékkal keresett fel három idős embert (a legidősebb 1888-ban született). Tikos alapos gyűjtése átfogja a teljes hortobágyi növénynévanyagot. 141 növénynevet gyűjtött kb. 130 növényfaj kapcsán. Sajnos az nem derül ki, hogy mely településeken gyűjtött, de a névanyagból (pl. sok erdei faj, nádudvari endemikus nevek hiánya) az Észak-Hor- tobágyra gondolhatunk, elsősorban Ohatra, Egyekre, Tiszacsegére és Balmazújvárosra, hiszen Ohaton volt erdőmérnök. Tikos természetes élőhelyekhez kapcsolódó fajainak névanyagát saját gyűjtésünkkel összevetve elsőre feltűnő, hogy a névanyag lényegileg nem változott az elmúlt 50 év alatt. A legfontosabb neveket mi is pont abban a jelentésben találtuk meg, mint ő (bárányüröm, bíkalencse, bodzafa, csetkáka, fehírnyár, feketenyár, fűzfa, gelicetövis, gyíkíny, juhar, káka, kígyóhagyma, korpafű, kökíny, kutyatej, macskatök, pemetefű, sás, sujom, szamártövis, tippan, tőgyfa, útifű, vadkörte, veresnadrág, vízililiom, vízirózsa, vízitök és zsája), de a ritkábbak esetében is többször egyeznek a nevek (fagyai, fekete nadájtű, feketegyűrű, fülfű, kakukfű, kutyafa, vasfű, veresgyűrű). Bizonyos fajokról Tikos hozzánk hasonlóan azt találta, hogy névtelenek vagy csak kevesen ismerik névről: a Camphorosmá-ra egy nevet gyűjtött (sziki bojtorlán), mi is nagyon keveset; a Puccinellia szerinte névtelen, mi is csak egy nevet gyűjtöttünk jó ismertsége ellenére; a vasfű nevet ritkának találta, mi nem is tudtuk gyűjteni; mi sem tudtunk nevet gyűjteni az Anthriscus sylvestris-re (az Arum-ot és Corydalis-t nem is próbáltuk, olyan ritkák), Vannak azonban olyan nevek is, amelyeket mi már nem találtunk meg, pedig legtöbbjüket kitartóan kérdeztük (aranyfűz, cserfa, fekete tájogfű, görhefű, hangabarack, kányafa, kígyómartafű, kisbojtorlán, kocsord, kötőfűz, varjútövis). Van olyan név is, amit ugyan megtaláltunk, de egészen más jelentésben (rence: nála hínárféle, nálunk Capsella; komócsin: nála Glyceria maxima, nálunk Phalaris és Calamagrostis). Több faj esetében eltérő neveket gyűjtöttünk: a Bolboschoenus nála csattogó és csetkáka, nálunk gyakori a háromélű sás név is, a Persicaria lapathifolia nála bolhafű, nálunk vérfű vagy paprikafű, az Aster punctatus nála gerebcsin vagy terepcsin, nálunk mezei őszirózsa, az Alopecurus geniculatus nála gombosmező, nálunk inkább kárászperje vagy névtelen, a sásokra mi nem tudtuk gyűjteni a fekete kígyófű nevet. Az alábbi fajokra mi nem tudtunk nevet gyűjteni: Quercus cerris (cserfa), Persicaria amphibia (csikszár), Scrophularia nodosa (fekete tájogfű), Amygdalus nana (hangabarack), Viburnum opulus (kányafa), Peucedanum officinale (kocsord, vadkapor), Salix spp. (kötőfűz, aranyfűz). Zömmel más neveket tudtunk csak gyűjteni az Inula britannica-ra (Tikos: kígyómartafű, görhefű, vadperemizs, mi: büdöske, katonavirág, körömvirág, sárgaperemizs). A vízifutó név (amit Tikos hínarakra gyűjtött) szerintünk inkább jelzős szerkezet lehet, nem név. A Calamagrostis-
