Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Muzeológia - Gáborjáni Szabó Botond: A Debreceni Református Kollégium kiállításainak helytörténeti vonatkozásai
A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM KIÁLLÍTÁSAINAK HELYTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAI 229 kát, vagy nagyszerű tárgyaink bemutatásához keresünk-e tematikus „ürügyet".13 A probléma leginkább a „tyúk vagy a tojás" elsőbbségének dilemmáját idézi, mert a gyakorlatban a kiállítások előkészítői általában mindkét szempontra egyszerre figyelnek. Elegendő „kihordási idő", gondok és vajúdás nélkül nem születhet életre való kiállítás. (A régi magyar nyelvben a koraszülött fogalmát az „idétlen" - azaz idő előtt született kifejezés jelezte.) Számunkra ezúttal komoly gondot okozott, hogy a közel 500 négyzetméter alapterületű kiállítás megvalósítására - a technikai eszközök, digitális képkeretek és projektorok árát nem számítva - mindössze 4 millió forint állt rendelkezésünkre, ezért (a két teljesen új kiállítás kivételével) a számos újítás mellett is megőriztük mindazt, ami a régi kiállítások lebontása után hasznosítható volt.14 A másik fő gond abból adódott, hogy Debrecen múltjának gazdagsága ellenére a régi (nem egyházi eredetű) használati tárgyakból - éppen úgy, mint a város régi épületeiből - igen kevés maradt. A16. századi tárgyi emlékek hiányának oka nyilvánvaló: Sápi Lajos település- történeti műve15 tulajdonképpen a folyton pusztító debreceni tűzvészek története. A város belterületén épült három Árpád-kori templomból, öt kápolnából, kolostorból, a régi városházából és két udvarházból néhány gótikus borda és ablakkeret töredékein kívül értékelhető részlet nem maradt fenn. A Szent András-templom az egész Tiszántúl legnagyobb gótikus építménye volt, de az udvarházak sem akármilyen épületek lehettek: Anjou uralkodók mellett Luxemburgi Zsigmondot is több ízben fogadták, évekig itt élt Mátyás király anyja Szilágyi Erzsébet és Török Bálint özvegye Pemflinger Kata is.16 Csak forrásokból ismerjük a városháza bejárata fölötti feliratot: „Verbum Domini manet in aeternum" - azaz Isten Igéje örökké megmarad.17 Az egyetlen gótikus zárókő, amely a Szent András- templomból ránk maradt, - talán ez sem véletlen - Isten Bárányát, a majdani városcímer központi motívumát ábrázolja. Helytörténet és egyháztörténet sok vonatkozásban elválaszthatatlanok. Kétségtelen, hogy a mezőváros a 16. sz. közepén, a reformáció befogadása után lett az ország legnépesebb és leggazdagabb településévé.18 13 Kemecsi Lajos: A múzeumi kiállítás tudományos háttere és megalapozottsága. = Kiállításrendezés A-Z-ig. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 2010.25. 14 Az említett 4 millió forintból vitrinek előállítására, világításra, restaurálásra, fotó nagyításokra, tárgy-, és bútormásolatokra, új enteriőrökre, interaktív eszközökre és egyéb feladatokra költöttünk. A Kollégium látogatóbarát átalakítása 2012. február 11-én fejeződött be. Kiállításaink címe: Kálvinista Róma, Keresztyén Respublika, Magyar Genf. Miért éppen Debrecen? ki Ország iskolája, Csokonai emlékszoba, Történelmi emlékhely a Kollégium Oratóriumában, A Kántus története a Nagykönyvtárban, és a „Bölcsőtől a koporsóig" című egység az egyházművészeti kiállító térben. 15 Sápi Lajos: Deberecen település- és építéstörténete. Debrecen, 1972. 16 Módy György:Földesúri kúriák és várkastély Debrecenben. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 1992.44. 17 Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme. Debreczen, 1872.2.k. 532. 18 A város adófizető képessége a 16. század derekán már hihetetlen gazdagságról árulkodott: meghaladta Pozsonyét, a fővárosét, hússzorosa volt Egerének, és közel tízszerese Cegléd vagy Kecskemét erejének. 1216 porta után adózott, miközben a 40 portás települések már a komolyabbak közé számítottak. Lásd: Szakály Ferenc: Mezőváros és reformáció. Bp. 1995.24. Regionális szerepét egyrészt a Református Egyház és a Kollégium kapcsolatrendszere, másrészt a város kereskedelmi és céhes infrastruktúrája alapozta meg. Felemelkedésében döntő szerepet játszott a vallás és a kultúra, illetve az a tény, hogy a török hódoltság idején átvette az ország központi részeinek gazdasági szerepét. Korábban Várad volt a régió egyházi központja, a reformációval Debrecen vált az egyetlen olyan hazai egyházigazgatási centrummá, amelynek fennhatósága a három részre szakadt ország mindhárom részét érintette. A gazdaság mellett tehát az egyházi közigazgatás is „tájakat összekötő" regionális szerepre késztette a Tiszántúl központját. De annak is lehet vallási komponense, hogy a település vonzó kereskedővárossá lett: a Tiszántúlon Méliusz igehirdetése nyomán vált jogossá a kamatszedés, isteni elhívatássá a kereskedés, minősült érdemnek a munkával szerzett vagyon.19 Kiállításunk számos vonatkozásban illusztrálja Balogh István megállapítását: „másfél évszázad alatt a kálvinista tanok morális ereje olyan mértékben áthatotta az egész társadalmat, hogy az jogosultnak látja állására való tekintet nélkül minden lakójának jóformán minden viszonyulását ellenőrizni."20 Egy helytörténeti kiállítás hatását fokozhatja, ha egy közösség, egy civilizáció, egy adott hely, idő és kultúra nagyon jellegzetes vagy egyenesen szimbolikus jelentőségű tárgyait tudja felvonultatni. A legrégibb időszak használati tárgyainak csekély számáért csak az egyházi rendeltetésű tárgyak és dokumentumok bősége kárpótol. A marhakereskedelméről híres debreceni piac és a helyi kereskedők jelentős szerepet játszottak több német kereskedelmi központ ellátásában.21 Az augsburgi mészárosoknak erős pozícióik voltak Debrecenben, ezért a város virágzó külkapcsolata- it többek között egy pompás augsburgi úrasztali kanna szemlélteti. De kiemelkedő jelentőségűek a debreceni ötvös remekek is, melyek jórészt egyházi használatban maradhattak fenn. Közép-Európai viszonylatban is kimagasló értékűek a hatalmas méretű aranyozott ezüst oszlopos kannák, melyek első két példányát Zólyomi Dávid erdélyi főkapitány helyi ötvöstől rendelte meg, a Habsburgokon aratott 1631-es rakamazi protestáns győ19 Hangszóróból is érzékeltetjük, hogy Debrecen nemcsak földrajzi okokból lett kereskedőváros: Méliusz ajánlása az 1567-es Debreceni Hitvalláshoz nyilvánvalóan egy hajdani prédikáció szövege „... Tudom sokaknak szövőket, es sokaknak véleködéseket ... a kereskedő népekről. Mert az írás kétképpen szól felölök. Azért hogy Isten előtt, ez világ előttis leikötök csendes legyen ... azt mondom, hogy az igaz isten szerint való kalmárság jó és kedves Isten előtt... az igaz kalmárság kedves az úrnak! Szent Máté keresködő és fukar vala, Zákeus keresködő fukar vala. Ezekkel nyájaskodott a Christus... Isten az ő törvényében a vételnek és adásnak regulát szabott... Senki felebaráttyát a vételbe meg ne csallya, hanem legyen équalitás, egy arányúság, azaz... senki hitván marhát jó név alatt drágán el ne adgyon, hazugsággal esküvéssel marháját ne árullya... se ne lopjon, az az Azki pénzét költsön fel vészi, el ne lopja, megadgya, el ne tagadgya, hamissan ne árullyon, két lajstromot ne tartson... igaz számot adjon. .. se többet, se kevesebbet ne Írjon fel... az igaz harmincadot (az adót) meg adgya, a fejedelem jövedelmét el ne lopja, el se tagaggya." 20 Balogh István: A múlt keresztyén respublikái. Confessio, 1977.81. 21 Jellemző módon Debrecenben a postai szolgálatot is generációkon át a mészáros céh látta el. Debrecen története 1693-ig. 1. k. Debrecen, 1984.436.
