Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Muzeológia - Gáborjáni Szabó Botond: A Debreceni Református Kollégium kiállításainak helytörténeti vonatkozásai
227 Gáborjáni Szabó Botond A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM KIÁLLÍTÁSAINAK HELYTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAI1 Milyen kérdéseket vet föl a helytörténet (egy település vagy tájegység múltjára vonatkozó ismerethalmaz, illetve a tudományág, amely ezt létrehozta1 2) egy múzeum célkitűzései, feladatai, kiállításai szempontjából? Debrecen az ország egyik markáns karakterrel rendelkező, nagy múltú települése, amely néhányszor jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. Ebben az összefüggésben említeni szokás, hogy két ízben ideiglenes főváros volt, emellett főként a magyarországi reformáció egyik legfontosabb központjaként ismert. A téma terjedelmének érzékeltetésére néhány számszerű adat: Bényei Miklós szerint csak 1977 és 1981 között 314 monográfia, tanulmánykötet, tanulmány és életrajz, valamint 63 forrásközlemény és visszaemlékezés jelent meg Debrecenről.3 A várostörténeti monográfia 7. kötete 10 304 tételben, közel 700 oldalon tartalmazza a település helytörténeti irodalmának válogatott bibliográfiáját. A bő tízezer tétel igen jelentős hányada valamilyen vonatkozásban - sajátos történelmi okokból - a református egyházhoz és Kollégiumához (tanáraihoz, diákjaihoz és magához az intézményhez) kapcsolódik. A Kollégium ugyanis évszázadokon át a város egyetlen oktatási és kulturális intézménye volt, melyet az egykor homogén református település (1752-ig) saját főiskolájaként tartott fenn. 1858-ban a Kollégium falai között nyílt meg a város első nyilvános múzeumi kiállítása, majd első nyilvános könyvtári olvasóterme is. A maguk módján az utóbbi tények is tükrözik a település egyik jellegzetességét, így kiállításaink természetszerűleg érzékeltetik a hely- történet egyház-, és vallástörténeti hátterét, bemutatják egyes részleteit. Jóllehet a város kiteljesedése több területen a reformációnak köszönhető, már az Anjou uralkodók idején komoly regionális szerepet játszott: Károly Róbert kedvelt hadvezére és bizalmasa Debreceni Dósa idején (aki nádor, erdélyi vajda és több vármegye ispánja volt) uradalmi központként, igazgatási és törvénykezési helyként szolgált.4 A település sorsát kedvezően befolyásolta, hogy a kezdetektől a „szabad királyi" cím megszerzéséig a legnagyobb hatalmú főúri családok és uralkodók, köztük Zsigmond ki1 A Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesülete helytörténeti tematikájú debreceni konferenciáján 2012. július 10-én elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 A múzeumok szempontjából sem mellékes, hogy történészek szerint a köztörténet és a helytörténet között nem lehet minőségi különbség, azonban az utóbbi egyes részletek vizsgálatában elmélyültebb tudományos munkát tételez fel. Mint Vörös Károly írja: „Valójában a helytörténeti kutatás nem alacsonyabb, hanem mélyebb szintű munkát tesz lehetővé - sőt kötelezővé." (A helytörténeti kutatásról. Valóság, 1972. 45.) 3 Bényei Miklós: Debreceni történelmi miniatűrök. Debrecen, 2000.129. 4 Módy György: A Szent András-templom és a Verestorony kutatása 1980-ban. Debrecen, 1984.83. rály, Hunyadi János, Mátyás király, majd Szapolyai János és Enyingi Török Bálint tulajdona lehetett, végül az erdélyi fejedelmek magánföldesúri birtoka volt.5 Határa 170 ezer holdra növekedett, az egész országban a legnagyobbra, kiterjedését joggal hasonlítják német fejedelemségekéhez.6 Helytörténeti és egyházi témájú kiállításaink lényegével egyaránt kapcsolatos, hogy a „Keresztyén Respublikának" is mondott Debrecenre az egyik legfontosabb településszervező hatást a Szent András-templom gyakorolta, amely a város mai területének északi részén lévő három falu között helyezkedett el.7 Nagyméretű ábrázolása kiállításunk egyik fontos látványeleme. A Nagytemplom mai, Péchy Mihály tervezte formájában is a város jelképe, a Kollégiummal együtt a város szívében található. Az egyházak hajdani szerepe általában kifejeződik a templomok központi elhelyezkedésében, de ezen túl is sok mindent elárul a hatalmi centrumokhoz viszonyított térbeli pozíciójuk. A Nagytemplom szembetűnően uralja a városközpontot, hozzá viszonyítva a Városháza szinte melléképületnek tűnik, alárendelt pozícióban van. Ezzel szemben Brüsszel főterén egészen más a templom és a Városháza viszonya, -az utóbbi szembetűnően fontosabb - de a budapesti Kálvin-téri református templom példája is másféle értékrendről árulkodik: a tér egyik eldugott sarkában őrzi a protestánsok „megtűrt" helyzetének emlékét.8 Mi lehet az adott helytörténeti vonatkozásban egy múzeum feladata? A kérdésre már küldetési nyilatkozatunk is ad néhány sematikus választ: „feladata, hogy a következő generációknak továbbadja értékelt... abban a tudatban, hogy a védett értékeknek a közösség hasznát kell szolgálniuk, mert a hatásgyakorlás, a nevelés, a megőrzéssel egyenértékű kötelesség." A nyilatkozatban megjelennek „klasszikus" helytörténeti (A), iskolatörténeti (B), történelmi emlékhellyel kapcsolatos (C), és egyéb szerepvállalások (D). A. Múzeumunk „alapfeladatait kiegészíti, hogy Debrecen egy szerény mezővárosból egy vallási fordulattal összefüggésben vált a 16. század végén 5 Rácz István: Protestáns patronátus. Debrecen, 1997 21-24. 6 U0.30. 7 Entz Géza:A Debreceni Szent András-templom. In: Hajdú-Bihar műemlékei, irodalmi emlékhelyei, népművészete. Debrecen, 1972.47. Módy György: Debrecen településképe a XVI-XVIII. században. In: Történelmi tanulmányok II. Debrecen, 1993. 8 Korábban protestáns templom egyáltalán nem épülhetett szabad királyi városokban, református polgár nem élhetett, sőt református arisztokraták - mint például Teleki József római szent birodalmi gróf - sem vásárolhattak Pesten házat. Az utóbbit lásd F. Csanak Dóra: Két korszak határán. Teleki József, a hagyományőrző és a felvilágosult gondolkodó. Bp., Akadémiai, 1983.42.
