Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)

Folklorisztika - Orosz György: Dualisztikus kozmológiai hiedelmek a svéd, a magyar és az orosz kultúrában

DUALISZTIKUS KOZMOLÓGIAI HIEDELMEK A SVÉD, A MAGYAR ÉS AZ OROSZ KULTÚRÁBAN

211

att jag kan anförtro dig att ta vid dar jag slutar/ svarade han. Da blev Sankte Per ond och sa, att han trodde sig om att skapa lika bra länder som Vár Herre sjálv.

Det förhöll sig sä, att Vár Herre just dá höll pá att skapa Smáland. Det var inte en gang halvfärdigt, men det ság ut att bli ett obeskrivligt vackert och fruktbart land. Vár Herre hade svárt att säga nej till Sankte Per, och dessutom tankte han väl, att det, som var sá bra pábörjat, borde ingen kunná förstöra. Därför sah han: 'Om du vili som jag, sá ska vi pröva vem av oss som bast förstár sig pá den här sortens arbete. Du, som bara ár en nybörjare, ska fá fortsátta med detta, som jag har begynt, och jag ska skapa ett nytt land.' Detta gick Sankte Per genast in pá, och sá började de arbetavaroch en pá sitt hall.

Vár Herre flyttade sig ett stycke söderut, och dar tog han sig fór att skapa Skáne. Det dröjde inte länge, förrán han var fárdig, och straxfrágade han om Sankte Per hade slutat och vilié kommá och se pá hans arbete. 'Jag har mitt i ordning för lángesedan,' sa Sankte Per, och det hördes pá rösten hur nöjd han var med det, som han hade ástadkommit.

Nár Sankte Per fick se Skáne, máste han erkänna, att om det landet var inte annat an gott att säga. Det var ett bördigt och láttodlat land med stora slátter, vart han ság, och knappt en tillstymmelse till berg. Det syntes, att Vár Herre riktigt hade tankt pá att göra det sádant, att folk skulle trivas dar. 'Ja, det här är ett bra land,' sa Sankte Per, ,men nog tror jag, att mitt är bättre.' - 'Dá ska vi gá och se pá det,' sa Vár Herre.

Landet hade redan varit färdigt i norr och öster, när Sankte Per hade borját arbetet, men södra och västra delen och heia inlandet hade han ensam fätt skapa. När nu Vár Herre kom upp dit, dar Sankte Per hade arbetat, blev han sá förskräckt, att han tvärstannade och sa: 'Hur i all världen har du burit dig át med det här landet, Sankte Per?'

Sankte Per stod ocksá och ság sig omkring heit förvänad. Han hade haft den tanken, att ingenting künde var sá bra för ett land som mycken värme. Därför hade han dragit ihop en ofantlig massa sten och berg och murát opp ett högland, och det hade han gjort, för att det skulle kommá nära solen och fá mycket med av solvärmen. Ovanpä stenhoparna hade han brett ut ett tunt lager av matjord, och sá hade han menat, att allting var väl beställt. [...]

'Vad kan du ha haft för mening med att skapa ett sádant här land?' sa Vár Herre, och Sankte Per urskuldade sig och sa, att han hade velat bygga opp landet sá högt, att det skulle fá mycket med av solvärmen.

'Men dá fär det ju ocksá mycket med av nattkölden,' sa Vár Herre, 'för den kommer frän himlen, den med. Jag är allt rädd för att det lilla, som kan växa här, kommer att frysa bort.'

Det hade forstäs inte Sankte Per tänkt pá.

'Ja, här blir ett magert och frostbundet land,' sa Vár Herre, ,det kan inte hjelpas, det.'" [...]

SZMOLAND MONDÁJA65

[...] - Hát tudod, - kezdte - abban az időben történt ez, mikor a jó Isten a világot teremtette. Miközben épp a közepén tartott, egyszer csak találkozott az úton Szent Péterrel. Ez megállt a jó Isten előtt és egy darabig csak nézett rá, de azután megkérdezte, hogy nehéz munka-e ez? - Hát bizony nem éppen olyan könnyű - felelte a jó Isten. Szent Péter még ott állt egy darabig és mikor észrevette, milyen könnyedén alakítja ki az Úristen az egyik földet a másik után, kedvet kapott, hogy ő is megróbálja. - Nem pihennéd ki magad egy kissé? - mondta a jó Istennek. - Akkor én közben átvehetném a munkádat. De a jó Isten nem akarta. - Nem tudom, érted-e olyan jól ezt a mesterséget, hogy folytatni engedhetném neked a munkát ott, ahol én abbahagytam - felelte. Szent Péter erre méregbejött és azt mondta, tud ő éppen olyan jó földeket teremteni, mint az Úristen.

Ebben a pillanatban Isten éppen Szmoland megteremtésével volt elfoglalva. Még félig sem volt ugyan készen, de Szmoland máris igen szép és termékeny földnek Ígérkezett. De mivel a jó Isten csak nehezen tudott Szent Pétertől valamit megtagadni és ezenkívül azt is gondolta, hogy amit ilyen jól elkezdett, azt más már aligha tudja elrontani, azt mondta hát neki: - Ha kedved van hozzá, egyszer megpróbálhatjuk, melyik ért közülünk jobban ehhez a munkához. Mivel te még kezdő vagy, dolgozz csak tovább ezen a földön, amelyet már elkezdtem, én majd egy másik teremtésébe kezdek. Szent Péter mindjárt belement az ajánlatba és mind a ketten munkához láttak ott helyben.

A jó Isten kissé délnek húzódott és hozzáfogott Szkone megteremtéséhez. Nem is tartott soká, már készen is volt. Odafordult hát most Szent Péterhez és megkérdezte, készen van-e és meg akarja-e szemlélni az új földet. - Az enyém már rég rendben van - mondta Péter. És a hangján hallatszott, mennyire meg van elégedve művével.

Mikor Szent Péter Szkonét megpillantotta, el kellett ismernie, hogy ezt a földet csak dicsérni lehet. Termékeny, könnyen művelhető föld volt, nagy síkságokkal, amerre csak a szem látott, hegynek úgyszólván nyoma is alig akadt. Úgy látszott, mintha a jó Isten feltette volna magában, hogy ezt a földet különösen jónak alkotja, hadd legyen itt ugyancsak jó soruk az embereknek. - Igen, ez jó föld, - mondta Szent Péter - de én azt hiszem, az enyém még jobb. - Na majd mingyárt meglátjuk - mondta rá a jó Isten.

Midőn Szent Péter Szmolandban a munkát átvette, északon és keleten már kész volt a föld, de a déli és nyugati részt és az egész középsőt egyedül kellett megalkotnia. Most, hogy a jó Isten látta, mit végzett Szent Péter, úgy megijedt, hogy önkéntelenül megállt és így kiáltott: - De hát mit cselekedtél, Szent Péter?

Szent Péter maga is egész zavarodottan nézett oda. Úgy képzelte el magában, mi sem lehet kellemesebb egy föld számára, mintha jó meleg van ott. Ezért rengeteg tömegű követ és hegyet halmozott fel s egy fennsíkot tornyozott magasra abban a hitben, hogy ezzel közelebb viszi a földet a naphoz és így az nagyon sok napmeleget kap majd. A kőhalmokra

65 LAGERLÖF é. n./b: 117-118.