Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Művészettörténet, iparművészet - Kovács József Dénes: A Déri Múzeum Japán-gyűjteménye. Déri Frigyes gyűjtése
A DÉRI MÚZEUM JAPÁN-GYŰJTEMÉNYE I. 199 férni megfelelő mennyiségű elefántcsonthoz, gyakran használtak olcsóbb alapanyagokat, például szarvasagancsot vagy rozmáragyarat. Az alfejezetben számos elefántcsont műtárgy leírása megtalálható, azonban a Vásárlási napló hiányos adatai nem teszik lehetővé az egyértelmű azonosítást. XI. Netsuke-k (19 műtárgy) A japán tradicionális öltözékeknek nem volt zsebük, így a személyes tárgyakat (pipatartó, dohányzacskó, gyógyszertartó, stb.) az övön átfűzött selyemzsinórokon tartották. Ezeknek a tárgyaknak képezték az ellensúlyát a zsinór végén a netsukék, amelyek legtöbbször elefántcsontból vagy fából, olykor fémből készültek. A netsukék faragása az Edo-kor első felében kezdett divatba jönni, és a XIX. században élte virágkorát. A Japánba látogató nyugatiakat elbűvölték ezek az apró, ám tökéletes kisplasztikák, így jelentős részüket felvásárolták. A netsuke-faragás témái és formakincse - az inrókéhoz hasonlóan - szinte kimeríthetetlen: a mítoszoktól a mindennapokig, a vallásos élményektől a költészetig bármi ihletként szolgálhatott a mestereknek. A Katalógus 19 netsukéről tesz említést, a Vásárlási Napló pedig 26 netsuke vásárlását jegyzi fel. Mivel azonban egyik dokumentum sem közöl részletes adatokat a műtárgyakról, az egyes darabok azonosítása nem lehetséges. XII. Porcelánok (1 műtárgy) A porcelánkészítés technikája sokáig ismeretlen volt a japánok előtt, mivel a kínai mesterek szigorúan őrizték a titkát. Végül koreai közvetítéssel, a XVI-XVII. században ismerték meg a porcelángyártás módszereit. A nyugati piacok megnyílásával (XIX. század) a porcelán tárgyak gyártása erőteljesen fellendült, és rövidesen megjelentek az exportporcelánok. Ezek a tárgyak azonban a legtöbb esetben már nem képviseltek túl nagy művészi értéket. A legismertebbek az Arita környékén készült (más néven Imarí) porcelánok, amelyeknek a jellegzetessége a kék-vörös-arany festés. A Katalógus egyetlen porcelántárgyól tesz említést, amely éppen az Imari festés stílusjegyeit viseli, azonban ez nem egyezik meg a Vásárlási naplóban szereplő, szintén egyetlen porcelán műtárggyal. XIII. Textilek (4 műtárgy) A japán textilművészettel kapcsolatban elsősorban a selyemszövést kell megemlítenünk, amely a japán iparművészet egyik legrégebbi és legjellegzetesebb ága. A selyemhernyó-tenyésztést és a selyemszövés technikáját kínai és koreai mesterek honosították meg Japánban a lll-V. században, amit a VI-VII. században érkező buddhista szerzetesek fejlesztettek tovább. Az Edo-korszakot megelőző hosszú háborús időszak ugyan visszavetette a selyemipart, a Tokugawák által teremtett békében újra fellendült a selyemszövés. A XVI-XVII. században megjelentek a nyugati textilek (főleg spanyol és holland) és szövési technikák. Ekkor születtek meg a jellegzetes japán selyemtípusok, mint például az aranyszállal átszőtt brokát (kinrarí) vagy a kreppselyem (chirimen). A XIX. században a japán selyemkészítők egyre nagyobb arányban állítottak elő exportra szánt termékeket. Ezt segítette elő az európai szövőszék elterjedése is, ami jelentősen megnövelte a gyártás hatékonyságát. A Vásárlási Naplóban és a Katalógusban is szereplő textilek: Papi köntös/palást: vásárlás időpontja: 1917. október 24. vagy 29. (40. tétel). Ltsz.: DE32.XIII.2. Két könyv, selyemhímzéssel: vásárlás időpontja: 1919. május 27. (47. tétel). Ltsz.: DF.32.XIIL3.a-b. ÖSSZEGZÉS Déri Frigyes több évtizedes gyűjtőmunkája során igyekezett értékes és jellegzetes műtárgyakat megszerezni a világ számos pontjáról. Ezek közül is kiemelkednek a Japánból származó tárgyak, amelyeknek többsége az Edo-korban készült. Ez a korszak volt a japán iparművészet egyik aranykora, így a Japán-gyűjteményben található egzotikus műtárgyak minősége és művészi színvonala egyaránt kiemelkedő. Gyűjtéstörténeti szempontból nagyon fontos dokumentum a Déri Frigyes által vezetett Vásárlási napló, amelyben feljegyzett minden fontos információt az 1912 és 1920 közötti műtárgy-vásárlásairól. A Japán-gyűjtemény vizsgálatánál szintén nagy segítséget nyújt a Katalógus, amelyben múzeumunk alapítója nem csak rendszerezi a múzeumnak adományozott tárgyakat, hanem részletes leírást is ad róluk. Érdekes összehasonlítani a két dokumentumot abból a szempontból, hogy mennyi egyezés található közöttük, azaz mely műtárgyak szerepelnek mindkét könyvben. A Vásárlási naplóban 113 japán műtárgy szerepel, a Katalógusban pedig 108. A rendelkezésre álló adatok alapján nagy valószínűséggel 40 olyan japán tárgy azonosítható, amelyről mindkét forrás tartalmaz adatokat. BIBLIOGRÁFIA Déri Frigyes: Erwerbungen für die Sammlungen Déri Frigyes: A debreceni Déri Múzeum gyűjteményeinek leírása (Debrecen, 1922) Ferenczy László: A japán iparművészet - XVII-XIX. század (Corvina Kiadó, 1981) Dankó Imre: A Dériek, a Déri-gyűjtemények (Debrecen, 1977) Keszthelyi Ágnes: Déri Frigyes gyűjteményének létrejötte (DMÉ, 2006,5969. old) Colcutt - Jansen Kumakura: 71 japán világ atlasza (Helikon Kiadó, 1997) Országos M. Iparművészeti Múzeum ismeretterjesztő előadásai (in Magyar Iparművészet, 14. évf. 3.5Z., 1911) Toll László: A Déri Múzeum japán kardjai (in DME1989-1990,50i-533.old.) Thomas D. Conlan: Szamurájok - fegyverek és harci technikák 1200-1877 (Ventus Libro Kiadó, 2008) Reischauer, Edwin 0.: Japán története (Maecenes Kiadó, 1995) Terebess Ázsia Lexikon (www.terebess.hu)
