Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)

Történettudomány - Zsoldos Ildikó: Az 1905–1906-os „nemzeti ellenállás” Szatmár vármegyében. A szatmári törvényhatóság a Fejérváry-kormány ellen

nem és 107 igen szavazattal elvetette. A többség elfogadta Nagy Lász­ló érvelését, hogy politikai elvei miatt senki nem vonható fegyelmi el­járás alá.37 A kormánypárti és az ellenálló csoport következő egymásnak feszülése a november 6-i ülésen történt meg. Nagy László - akit az uralkodó októ­ber 21-én nevezett ki szatmári főispánná - híveivel együtt beiktatására készült. Az ellenzék tiltakozása jeleként az ilyenkor alkalmazott protokollt fölborítva minden ünnepélyességtől megfosztotta Nagyot és bizalmatlan- sági indítványt készült tenni ellene. A darabont-főispán gyorsan túl akart lenni az eskütételen, ezért még a jórészt ellenzékieket szállító szatmári vo­nat Nagykárolyba érkezése előtt utasítást adott a közgyűlés megnyitására, amelyen meg sem várta, hogy eskütételre szólítsák, az emelvényre sietve fölolvasta az ilyenkor szokásos formulát. Ezt azonban a jelenlévő ellenzék lármája miatt hallani nem lehetett, mint ahogyan az ellenzék ünnepélyes tiltakozását sem. A Nagy-hívek ugyanis szintén az abzugolás, a zajkeltés, kiabálás módszerével dolgoztak. A parlamenti ülésterem obstrukciós lég­köre elevenedett meg a nagykárolyi megyeházán is. így Luby Géza indít­ványára az ellenálló biztossági tagok a Magyar Király Szállóba vonulva tiltakozó jegyzőkönyvet szerkesztettek, s kijelentették, hogy nem ismerik el Nagy Lászlót főispánnak. Nagy László természetesen az általa kívána­tos verziót vetette jegyzőkönyvbe a „beiktató ülésről".38 A dotáció megszüntetéséről való értesüléskor a 6o-as bizottság gróf Károlyi István nevére a Nagykárolyi Önsegélyező Népbanknál egy folyó­számlát nyitott, s a megye adófizetőit fölszólította, hogy fizessenek be ál­lami egyenes adójuk 30%-ának megfelelő összeget, hogy a tisztviselők fizetését biztosítani tudják.39 Ezt a felhívást a Szatmárvármegye című he­tilap is népszerűsítette. Az adóösszegeken kívül néhány adomány is ér­kezett. Szúnyog Mihály, a mátészalkai kerület országgyűlési képviselője 2000 koronával járult hozzá az ellenállási alaphoz40, ami egy vármegyei aljegyző vagy egy járási szolgabíró éves fizetésének felelt meg. Az „adózási hajlandóság" hamar alábbhagyott. 1906. január végére kb. 80 000 koronára rúgtak a befizetések, amiből a decemberi, januári és feb­ruári illetmények folyósítása 60 000 koronát emésztett fel. A 60-as bizott­ság február 24-i ülésén már a bomlás kezdeti jelei mutatkoztak. Károlyi István gróf ezt megakadályozandó kijelentette, hogy az 1907. január i-jéig elegendő tisztviselői fizetések felét magára vállalja. Az alkotmányvédő bizottság tagjai pedig kötelezték magukat, hogy augusztus i-jéig állami egyenes adójuk arányához mért összeggel gyarapítják az ellenállási ala­pot. Leszögezhetjük tehát, hogy Szatmár nem tartozott a legjobban fel­készült törvényhatóságok közé, hiszen a vármegyék közül a két év múlva AZ 1905—1906-0S „NEMZETI ELLENÁLLÁS" SZATMÄR VARMEGYÉBEN 37 Uo. Jegyzőkönyvi kivonat Szatmárvármegye közönségének Nagykárolyban 1905. ok- tóberi2-én s folytatva tartott rendes közgyűléséről 38 Szatmármegyei Közlöny, 1905. november 7. 39 ANOJC Prefectura Judefului Satu Mare Administrative 1905.2207. cutia Szatmárvár­megye Nemzeti Ellenállást Intéző Hatvanas Bizottsága nevében gróf Károlyi István elnök felhívása 40 ANDJC Prefectura Judetului Satu Mare Administrative 1906.2212. cutia Jegyzőkönyvi kivonat Szatmár vármegye közönségének Nagykárolyban 1906. április 19-én tartott rendkívüli közgyűléséről esedékes tisztújításig csupán Abaúj-Torna, Békés, Csanád és Szabolcs volt képes biztosítani tisztségviselőik fizetését.4’ Szatmár vármegyében az 1906-os év a harc eszközeinek és módszere­inek eldurvulását hozta. Nagy László februárban hozzálátott a rezisztáló tisztviselők felfüggesztéséhez vagy elmozdításához, akiket hozzá lojális emberekre cserélt ki.42 Ilosvay Aladár főjegyzőt Majos Károly vármegyei születésű belügyminiszteri anyakönyvi felügyelővel helyettesítette, aki al­ispán-helyettesként is tevékenykedett. Ilosvay esetében egy kis jogi hiba csúszott az ügymenetbe, ugyanis a főjegyző felfüggesztése esetére nem, csak elmozdításakor adott az 1886. évi XXI. te. 65. §-a helyettesítési jogot. Mangu Béla, Madarassy István és Kerekes Zsigmond aljegyzőket, Kende Péter közigazgatási gyakornokot már véglegesen elmozdította. Pótlásu­kat Brebán Aurél Kornél nagybányai ügyvédjelölttel, Filep Gyulával, Mády Lajos újpesti, Nagygyőri Béla kolozsvári ügyvédjelölttel, valamint Zanathy Mihály közigazgatási gyakornokkal, volt nagykárolyi közjegyzővel oldot­ta meg. Schlott Viktor volt bírósági aljegyző is kinevezést kapott, István János helyettes szolgabíró, Rónay László nagykárolyi lakos pedig helyet­tes várnagy lett. Nagy László támasztékai közé tartozott Nagy Sándor I. aljegyző tb. főjegyző, valamint Kemény Emil főispáni titkár, vármegyei tb. aljegyző is.43 Természetesen Nagy László szükség esetén számíthatott a karhatalmi erőkre is. Az ellenzék a közigazgatás megbénításával igyeke­zett céljához közelebb kerülni. Először is megpróbálták megakadályoz­ni, hogy az elmozdított hivatalnokok helyébe lépettek hozzájussanak az intézendő ügyekhez szükséges iratokhoz. Manguék ugyanis az aljegyzői irodák kulcsait eltüntették, az aktákat pedig a szekrényekbe, íróasztalok­ba bezárták.44 A 60-as bizottság 1906. február 25-én nyílt felhívást tett közzé a he­lyi lapokban, melyben figyelmeztetett minden megyei, városi és községi hivatalnokot, hogy csakis Ilosvay Aladár főjegyzőt tekintheti a szatmá­ri törvényhatósági bizottság törvényes alispán-helyettesének és csakis az ő aláírásával ellátott rendeletek a kötelezők. A felhívás célt ért, Ma­jos Károly 1906. március 7-én a következő helyzetjelentést küldte Nagy Lászlónak: „Miután az erdődi, fehérgyarmati, nagybányai és nagysomkúti főszolgabírók az általam kiadott hivatalos rendeleteket és iratokat rendre visszaküldik s ezen törvénybeütköző eljárásuk által a közigazgatási ügyme­netet lehetetlenné teszik, sürgős intézkedést kérek arra nézve, hogy a tiszt­viselők kötelességeik pontos teljesítésére Méltóságod hivatali hatalmával reá kényszeríttessenek s illetőleg az engedetlenkedők helyére Méltóságod által oly egyének állíttassanak, kikkel a közigazgatásnak már is súlyosan meg­zavartmenete a rendes kerékvágásba téríttessék"4S Mindössze három fő­szolgabíró - Gönyei István, Böszörményi Endre és Ilosvay Endre - lépett 175 41 Horváth, 1907.36-76. 42 ANDJC Prefectura Judejului Satu Maré 2185. cutia Acte le comisiei centrale; P.v. sedintá; Acte comite suprem 1905. 43 SZSZBML IV.B. 751. Közigazgatási iratok 1906. Nagy László királyi biztos jelentése a belügyminiszterhez az általa kinevezett tisztségviselők illetményéről, 1906. április 7. 44 SZSZBML IV. B. 751. Elnöki iratok 1906.10-1906. Majos Károly alispán helyettes, vár­megyei helyettes főjegyző jelentése a főispánhoz, 1906. március 4. 45 Uo. 14/1906.

Next

/
Oldalképek
Tartalom