Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Zsoldos Ildikó: Az 1905–1906-os „nemzeti ellenállás” Szatmár vármegyében. A szatmári törvényhatóság a Fejérváry-kormány ellen
169 Zsoldos Ildikó AZ 1905-1906-OS „NEMZETI ELLENÁLLÁS" SZATMÁR VÁRMEGYÉBEN A szatmári törvényhatóság a Fejérváry-kormány ellen Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel létrehozott Osztrák-Magyar Monarchiában az 1890-es évekre a válság jelei mutatkoztak. Egyrészt kiéleződtek az ellentétek a magyar és az osztrák érdekszövetségben bekövetkező változások miatt. Elsősorban a gazdasági kiegyezésről és a hadseregfejlesztésről alkotott elképzelések különbözősége képezte vita tárgyát. Nem volt egyetértés az uralkodó réteget alkotó nagybirtokos és nagytőkés csoportok, azaz az agráriusok és a merkantilisták között sem. Továbbá megerősödtek a társadalom demokratikus átalakításáért küzdő mozgalmak. A szociáldemokraták, az agrárszocialisták és a polgári radikálisok között az összekötő kapcsot a legfőbb cél, a választójog kiterjesztése jelentette. A dualizmus válságához hozzájárult még a nemzetiségi mozgalmak megerősödésén túl a nagyhatalmi erőviszonyoknak a Monarchia számára kedvezőtlen átrendeződése. Az 1905-1906 folyamán kulmináló politikai válság közvetlen kiváltó okaként az 1905-ös országgyűlési képviselő-választás eredményét jelölhetjük meg. Ez a parlamenti választás a korszak kuriózumának tekinthető, hiszen az egyetlen a dualizmus történetében, melyet országos szinten az ellenzék nyert meg. A három évtizede kormányzó Szabadelvű Párt' megbukott és vele együtt a védelmezett rendszer is erősen megingott. Előzményként meg kell említenünk a parlamenti ellenzék 1903-04-es obstrukcióját, melynek letörésére az 1903 novemberétől a miniszterelnöki székben ülő Tisza István rendkívüli elszántságot mutatott. 1904 nyarán dolgozta ki házszabály-módosító tervezetét, melyben a napirend előtti felszólalások, a zárt ülések, a név szerinti szavazások lehetőségének szűkítését, a képviselőházi beszédek idézetekkel való nyújtásának tilalmát és a házelnök jogkörének kibővítését irányozta elő. Ezt, valamint a költség- vetés és az újoncmegajánlás záros határidőn belüli elintézését tartalma- zójavaslatoti904. november 15-én Dániel Gábor képviselővel terjeszttette be Tisza. A „Lex Dánielnek" elkeresztelt törvényjavaslatra az ellenzék újra 1 A pártok nevének helyesírása a dualizmus korában nem egységes, de nem egyezik meg korunk szakirodaimában sem. Míg Szabó Dániel, Hanák Péter, Pölöskei Ferenc, Romsics Ignác, Szabó P. Csaba, Gero András a párt nevének minden tagját nagy kezdőbetűvel írja, addig Dolmányos István, Kozári Monika kicsivel (kivételt abban az esetben tesznek, ha az első tag tulajdonnév pl.: Deák-párt). Ez utóbbi jelölési apparátus jellemzi az általam felhasznált sajtóanyagokat is, s a levéltári fondokban szintén jórészt ilyen formában találjuk pl.: szatmárvármegyei szabadelvű párt, szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt; de akad példa a másik formulára is (Országos Szabadelvű Párt). Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban: SZSZBML) IV. B. 751. Szatmár vármegye és Szatmárnémeti főispánjának iratai, (a továbbiakban: IV. B. 751.) Tanulmányunkban a Szabó Dánielék által preferált írásmódot alkalmazzuk. obstrukcióba kezdett, melynek letörését a miniszterelnök az érvényben lévő házszabályok megsértésével vitte keresztül 1904. november 18-án. Bevezetésképpen délelőtt a Szabadelvű Párt az agyonbeszélés megnehezítése érdekében párhuzamos ülésezést javasolt. Ezt az ellenzéki vezetők házszabályellenesnek titulálták, de a kormánypárt kitartott mellette, mire az ellenzék tiltakozása jeleként elhagyta az üléstermet. Kivonulásuk után az indítvány elfogadásra került, így délután újra összeült a képviselőház. Megjelentek az ellenzéki pártok képviselői is, és zajos jelenetek közepette bírálták Tiszáék eljárását. Perczel Dezső házelnök zárt ülést rendelt el az ellenzéki szónoklatok publicitásának csökkentése céljából. Ekkor hangzott el Apponyi Albert gróf emlékezetes beszéde, melyben az ellenzék nevében bejelentette az obstrukciót. Több órás vita után végül a miniszterelnök kért szót, aki vehemensen támadta az ellenzéket, amiért az felelőtlen magatartásával nemzeti katasztrófába sodorja az országot. A Szabadelvű Párt azonban nem hagyja, hogy a magyar képviselőház a lengyel szejm sorsára jusson, éppen ezért a komédiának véget kell vetni. A november 18-i forgatókönyv szerint erre a végszóra vártak a kormánypártiak. „Szavazzunk! Szavazzunk!" felkiáltások közepette, az ellenzéket túlordítva, felállva várták, hogy a házelnök zsebkendőjével adjon jelet a vita befejezése előtt a Dániel-féle javaslatról szóló szavazásra. Perczel Dezső ezt követően bejelentette a házszabály-revízió elfogadását. Az ellenzék mélységes felháborodása verekedésbefulladt, Tisza István pedig gyorsan átnyújtotta a házelnöknek az ülésszakot december 13-ig elnapoló királyi kéziratot. Ez az akció - mely „zsebkendőszavazás" néven vonult be a történelembe - óriási felháborodást váltott ki nemcsak az ellenzék, de a Szabadelvű Párt azon részében is, akik nem tartoztak a „Tisza-klikkhez". Ifj. gróf Andrássy Gyulával az élen kiléptek a kormánypártból az ún. disz- szidensek, mely csoport nagyrészt tekintélyes földbirtokokkal rendelkező arisztokratákból állt. 1904. novemberi9-én megalakult a Tisza-ellenes ún. ellenzéki koalíció, s annak „vezérlő bizottsága". A koalícióban találjuk az ekkor még külön szervezkedő két Függetlenségi Pártot,1 2 Apponyi Albert Nemzeti Pártját3, a Katolikus Néppártot, báró Bánffy Dezső Új Pártját4, Vázsonyi Vilmos Demokrata Pártját. A disszidensek ekkor még nem ké2 A Kossuth Pártot és a Szederkényi Pártot. Utóbbi tulajdonképpen a korábbi Ugron- csoport nem hivatalos elnevezése volt. 3 Apponyi Albert gróf 1903 őszén lépett ki a Szabadelvű Pártból és 1904 tavaszán szervezte újjá a Nemzeti Pártot. 4 Az 1895-től 1899-ig miniszterelnökként funkcionáló Bánffy 1903-ban alakította meg az Új Pártot.
