Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Takács Péter: Adalékok Liszt Ferenc és Wesselényi Miklós kapcsolatához
166 TAKÁCS PÉTER Nem tudom: fogok-e kir[ályi] meghívó levelet kapni; ha nem, követeién dem. Ámbár az országgyűlésben részt semmi esetre sem fogok vehetni. Azon kívül, hogy komoly 's kedélyt ingerlő munkát 's foglalatosságot gondosan kell kerülnöm, zárt levegőt, szobai meleget 's dohányfüstöt teljességgel nem tűr el szemem. Ezek közül csak az utolsó is teljesen alkalmatlanná teszen közélet folytatására; mert el fogod ismerni, hogy közdolgokbani résztvevőben 's értekeződni és hatni kívánóban éppen olly gátló hiány a' dohányfüstnek nem tűrhetése, mint katonában a lőpor nem szagol hatása. Boldogítsd mentői előbb soraiddal barátodat."iS A Deáknak szóló levélben bölcsen hallgat Wesselényi a Liszttel történt személyes találkozásáról. A gráfenbergi remete Deák előtt a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a leghalványabb személyi érdek is fűzi javaslata sikeresítéséhez. Nem sanda számításból, még kevésbé Deákot megtéveszteni szándékozó csalafintaságból. Inkább azért, mert ismerte Deák puritán lelki alkatát, és minden értéket önmagáért tisztelő mentalitását. Tudta, hogy - amennyiben Deák felkarolja az ügyet - nem a barátnak teendő szívességért fogja az ország számára fontos kérdések közé emelni, hanem Liszt érdemeiért, és a magyar zenekultúra megbecsüléséért. Csak azt nem tudta, hogy a betegeskedő Deák nem vágyik Pozsonyba, s a kézhezvételekor még Deák sem sejtette, hogy a maga és politikus társai elé állított erkölcsi mérce, hazaszeretetének mélysége és őszintesége, valamint Forintos György követválasztási agitációja, erőszakos fellépése, a zalai kurta nemesek és a Habsburg párti hívek követválasztási vérengzései, lehetetlenné teszik számára a diétái követség vállalását. Nincs róla tudomásunk, hogy Liszt megnemesítésével kapcsolatban akárha Wesselényinek is kifejtette volna véleményét Deák. Mint jól tájékozott ember, és azi839—1840-es pozsonyi országgyűlés legnépszerűbb politikusa - másokkal együtt - személyesen is találkozott Pozsonyba látogatásakor Liszttel, s bizonyára hallgatója volt az ott adott jótékonysági hangversenyének. A korabeli lapok hírei és a társasági témák között elkerülhetetlenül tudomást kellett szerezzen a zongoravirtuóz pesti sikereiről, díszpolgárrá választásáról, a főnemesek által Lisztnek adományozott díszkard ováció melletti átadásáról, az udvarhoz hű főuraknak a művészt nemesíteni szándékozó cselekedeteiről. Arról is, hogy a grófok, bárók által kezdeményezett, Pest város és Pest megye támogatta nemesítési szándékot a Kancellária négy tiltakozó és három igenlő javaslatát követően a magyar király, V. Ferdinánd elvetette. Elképzelhető az is, hogy betegsége, politikai csalódása mellett a gráfenbergi remetét és Lisztet is kímélni akarta egy újabb csalódástól Deák, azért nem tért ki későbbi leveleiben sem Wesselényi Liszt nemesítésével kapcsolatos javaslatára. 35 Wesselényi Miklós Deák Ferencnek, 1844. április 1. OL Wesselényi család levéltára, Mikrofilmtár, Wesselényi leveleskönyve 1843-ból 6933-as tekercs. Gál István erről a levélről sem szólt. Hogy mennyire komolyan gondolta Wesselényi a javaslatát, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az aktív politizálása idején a Zsibóhoz közeli Bihar vármegyében elhíresedett liberális alispánt, több országgyűlés bihari követét, a vele baráti viszonyt ápoló Beöthy Ödönt is megszólította. Bezerédjnek, Deáknak 1843. április i-jén, Beöthynek 1843. április 2-án dátumozta a levelét. Kívánsága felvezetésében örömmel üdvözölte Beö- thyt, amiért Bihar megyében jelöltette magát és meg is választották az alispáni tisztségre. Külön is méltatta azt a közigazgatási és megye irányítási újítást, amivel Beöthy élt: sikeres alispáni működéséről rendszeresen jelentéseket adott ki. Bízott abban is, hogy elvállalja a követséget, és jó utasításokkal érkezik majd Pozsonyba. Ott nagy szükség lesz tehetségére és politikai érzékére, különösen akkor, ha Bihar megyében az utasítások nem harmonizálnának majd a nemzeti liberálisok céljaival. Mint Deákot, őt is figyelmezteti az elkövetkező országgyűlés jelentőségére: „Rég, nagyon rég nem láttuk egymást szeretett Barátom; 's irássali társalgás által sem varázsoltuk magunkat a távolban egymással közelebb. De azért hiszem, hogy nem ritkán jutott eszedbe barátod, kinek emléked legszívemelőbb gondolati 's legepedőbb óhajtási közé tartozott. Örömmel láttam, miként a közélet munkás pályáján kitűnő buzgóság- gal maradván, alispányi hivatalt válaltál. Örömmel láttam 's látom, minő helyes tapintattal, 's minő tetterővel folytattad 's folytatod azon hivatalt, 's hogy annak mondhatni új fényt szereztél 's eddig szokatlan munkássági kört nyitottál. Valóban nagy hasznot, 's szolgálatot tettél honunknak. Azok az általad megkezdett, máris terjedő 's bizonyosan közönségessé válandó alispányi jelentések által is. De nem tudom, fogja-e minden alispány ezért nevedet hálával emlegetni. Előttünk az ország gyűlése. Hiszem 's reményiem, hogy az Téged mint követet fog üdvezelhetni. Ha Biharnak hozzáillő utasítása leend - mit hiszek és reményiek - úgy az illőbb és jobb kezekre nem bízathatik a tiédnél. Ha pedig ármány Biharban is a gonosz számára diadalt vívna ki, úgy szfntolly szükséges, hogy Te menj a' rosszat legalább a' lehetőségig enyhítendő. Nagyok 's mázsások ezen országgyűlés teendői; de én Néked nem azokról, hanem egy más, azokhoz képest aprólékos, de nem érdektelen tárgyról szólok. Hiszen azon nagy súlyú ügyök a'hon 's a nemzet életkérdései - tudom - úgyis éjjel és nappal állnak előtted. Illőnek 's hasznosnak tartanám, hogy az ország rendel Lisztet a felségnek nemesítés végetjt] ajánlanák. Két tekintetből vélném ezt illőnek. Egyfelől magát tiszteli 's dicsőíti azon nemzet, melly lángeszet s tehetséget méltatván, a művészet felkenteit kijeleli. Másfelől Liszt nem csak büszke arra, hogy magyar. Honát lelkesedéssel szereti, 's annak nyelvét is magáévá igyekszik tenni, hanem több honbeli célokon tett adakozásin kívül szülötte helyén egy magyarosító kisdedóvó intézetet állított fel. Az én teljes meggyőződésem szerint már ez magában nemcsak elégséges ok a megnemesítésre, sőt törvény által kellene kimondva lenni, hogy minden, ki ily intézetet alapít, ha nemes, az országnak törvényben kifejezendő köszönetét aratandja. Ha pedig nem nemes, meg fog nemesíttetni. Lisztet alkalmam volt személyesen 's közelebbről megösmerni, 's nemcsak mint nagy művészt, hanem mint lélek- és észdús, mívelt 's
