Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Takács Péter: Adalékok Liszt Ferenc és Wesselényi Miklós kapcsolatához
164 takács Péter miatt 1840-ben a pesti díszpolgárság és egy díszkard adományozásával előkészített nemesítő szándék már elvetélt. Wesselényi nem feltétlenül kísérte figyelemmel az akkori próbálkozást. Ha tudott is az árvízkárosultak javára „összemuzsikált" 25 ezer forintról, a pozsonyi fellépésről, a pesti zenei konzervatórium számára tett felajánlásairól, a zenészek segélyezését szolgáló előadásairól, nemigen ismerte Lisztnek a magyarság melletti hitvallásait. Történt bármiként, Liszt megnemesítésének a gondolatát Wesselényi először Kossuthtal kívánta megvitatni. 1843. március 14-én egy Kossuthnak szóló levélben pendítette meg az ötletet: „Kossuth Hajós] március 14.1843. Midőn fjolyó] hló] 4-én Neked írék, nem olvastam vált a'223 számot, mivel az nekem nem jött meg. Mástól megkapván az abbani „Egy kis specialitást" is keserűbbnek 's keseredettebbnek találom, mint tőled óhajtottam 's vártam. Nem ok nélkül rettegtem ezen harctól: szomorú jelenetei 's következései már mutatkoznak, 's azokat még mind szomorúbbak és károsabbak váltandják fel. A 19-ik számú Jelen korban i nyilatkozata az utolsó, mit Szjechenyijtől olvastam. Borzasztón mystifcálja önmagát vagy a'közönséget. E'zagyvalék észzavaró, 's ezt olvasva habozni kell mink vagyunk, avagy ő megbomolva. Én most sem tudom, fogok-e neki arra, mi egyik czikkelyében barátsági érzet kiömlésének látszik, írni. Bajoson hiszem. A számvetés köztünk jórészt be vagyon fejezve. Puszta és koholt alaptalan állításokkal 's rágalmakkal vádként lépni fel a' haza 's világ színe előtt minden, csak valamennyire is menthető ok vagy kihívás nélkül; e' test nélküli általános vádak következtében hon elleni bűn. '5 károkozás bélyegét nyomni arra, kinek e' világoni egyedüli kincse abban áll, hogy olly bűntől magát tisztának tudja: oly műtétel, - mi hogy bármi előbbi tartozásokat 's érzeteket el ne messen, csaknem lehetetlen. Hogy az oktalanok legoktalanabbikának 's az ostobák legosto- bábbjának kürtői ki; sőt hogy azt rólami közvéleménynek lenni állítja, nem is említem. Hol tettről, hon sorsára olly lényegesen befolyt tettről harsog kárhoztató szót; ott tehetségrőli bárminő kisebbítő mondás fájdalma enyészik mint sajgás, kín érzete mellett. Kérlek, vedd meg 's küld meg nekem azt, mit Fáy András közelebbről a nőnem nevelésről írt. Egészségemről jobbat most sem igen írhatok mint eddig: de legalább rosszabbat sem. A napokban öröm 's élvezés derült reám, itteni borús napjaim fellegi közül. Liszt Neissen utazván keresztül, onnan ide jött, egyenesen hozzám, látogatásomra. Udvarias 's honhas szívességében annyira ment, hogy kérdezte: Akarom-e hallani? S tisztesen 's hálásan igenlő feleletemre lelkes és mesterijátékával nekem 's a jelenlévő még néhány magyarnak élvdús pillanatokat nyújtott. Nagyon örültem vele megismerkedhetni. Mondhatom, lelkes ember 's meleg honfi. Most magyarul tanul gróf Teleky [!] Sándortól, kivel szoros barátságban van, 's ki vele utazik. Valóban szép volna, ha ezen embert az országgyűlése a Felségnek nemesítésre ajánlaná. Illőn hódolna ezzel nemzetünk a művészetnek, 's neki azon becsület 's dicsőség, mit honára sugároztál nem kis érdemül számíthatandó. Bár lehetne egy-két megyében errőli utasítást eszközleni. Ha indítványba jönne, pártolás nélkül bizonnyal nem maradna. Áldjon azég\"i0 A Pesti Hírlap ekkor már nagytekintélyű szerkesztője figyelmen kívül hagyta a freywaldaui remete kérését. Kossuth sem az általa szerkesztett lapban nem foglalkozott Liszt nemességének szorgalmazásával, sem barátaival és politikai harcostársaival váltott leveleiben nem forszírozta a Wesselényi által megpendített témát: A főszerkesztőt fontosabb dolgok izgatták. Minden gondolatát lefoglalta a Széchenyivel folytatott vita, s az országban megoldandó reformok melletti agitáció. Liszt magyar nemesek közé iktatását nem tartotta érdemesnek lapjában az olvasók figyelmébe ajánlani. Valószínűleg nem is rajongott a muzsikájáért. Talán nem is tartotta időszerűnek a polgári jogegyenlőségért folytatott küzdelem közepette nemesi kiváltság adományozásáért szót emelni. Wesselényi két hétig várt Kossuth válaszára. Miután nem kapott visszajelzést, más úton próbálkozott. • • • Bármiként ítélte is meg Kossuth Wesselényi ötletét, a gráfenbergi remetét nem hagyta nyugodni válasz nélkül maradt ötlete. 1843. április i-jén és 2-án újabb küzdőtársakat szólított meg, most már azzal a konkrét kéréssel, hogy megyéjükben indítványozzák Liszt Ferenc megnemesítésének ügyét. Az első megszólított Bezerédj István volt.311843. április i-jén datált levelében - egyéb témák mellett - a közelgő országgyűlésre adandó vármegyei követutasítások közé szerette volna iktatni Tolna megyében Liszt Ferenc nemesítésének ügyét. Mint az előző leveleket, ezt is teljes terjedelmében célszerű közölni, több ok miatt is. Mindenekelőtt azért, mert így derül ki, hogy milyen gondolatok, vágyak, tervek mellé tolakszik oda a Liszttől kapott élmény viszonzásának a vágya. Másrészt a problémahalmazhoz maga a levélíró viszonyítja kérésének súlyát. Harmadrészt pedig az sem lényegtelen, hogy milyen érvekkel győzködi ötletének felkarolása mellett a megszólítottak által hajdan megfellebbezhetetlen tekintélynek örvendő Wesselényi. íme a Bezerédj Istvánnak küldött terjedelmesebb levél Wesselényi Leveles könyvében fennmaradt változata: „Örömmel 's köszönettel vettem szíves leveledet, 's azt, mit abban közöltél. Örülök, hogy Brunswik Jheréz már előbb felfogta az én kedvenc tervemet, 's már kezdett foglalatoskodni azzal.11 Az ő munkássága, buzgalma, 's e' tárgybani ösmeretei az ügyre nézve igen hasznosok lehetnek. De másfelől megvallom, hogy az ő sok részben ábrándos, 's teljességgel nem practicus minőségétől félek. Amellett ő sokak által szerencsétlen tervezőnek tartatik, 30 Kossuth Lajosnak 1843. március 14.92. sz. Wesselényi leveleskönyve. OL, Mikrofilmtár: 6933-as filmtekercs. A félkövérrel szedett sorokat idézi ismertetésében Gál István i.h. 288.0. 31 Gál István Magyar Zenében megjelent cikkében nem szólt arról, hogy Wesselényi Bezerédj Istvánnak is felvetette az ötletet. Lásd: Magyar Zene, 1963.3. sz. 285-289. 32 A kisdedóvásról, óvodák szervezéséről és a gyerekek korai neveléséről, társasághoz és normarendhez szoktatásáról van szó.
