Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Takács Péter: Adalékok Liszt Ferenc és Wesselényi Miklós kapcsolatához
ADALÉKOK LISZT FERENC ÉS WESSELÉNYI MIKLÓS KAPCSOLATÁHOZ lói hódolat, mellyet bájos hölgy mindnekitől nyer, ingerlő 's hízelkedő ugyan, de a'szívnek tartós és üdvteljes táplálékot csak azon hív vonzalom ád, mellyel annak rokonérzet adózik. És Hlyen azon viszony, mely- lyel nemes kebel hona iránt van, 's azon érzet, mellynek élvezését csak egy egész hon iránt táplált s attól nyert szerelem nyújtó. Liszt a mienk, 's a mienknek kell neki lennie; de csak úgy fogjuk teljesen magunkénak nevezhetni, 's hona is úgy leend valódi hazája, ha nyelvünket beszélni fogja. Egy nyelv megtanulása az őroppant tehetségének 's könnyű felfogásának csekély feladat, 's mennyire fogja ezáltal honát 's mindnyájunkat lekötelezni. Te most vele vegy 's vele maradsz. Ha megtanul magyarul, egy része ez érdemnek Tiéd lesz; ha meg nem tanul Téged, 's méltán fogunk hibáztatni. Kívánatos és illő, hogy Lisztet a'hon a felségnek megnemesítésre ajánlja. Ezzel bizonynyal a'nemzet szintannyira fogja magát mint ötét megtisztelni, 'ső a nemesi rendnek inkább leend mint ez neki díszére. S mégis azt hiszem, ez nem lenne neki kedvetlen. De hogy ezt országgyűlésen ki lehessen vinni, arra is szükséges az, hogy magyarul tanuljon; 's szükséges, hogy valami közhasznú cél előmozdításában-példának] o[káért] egy Conservatorium létesítésében - munkás legyen. Az ég áldása kísérjen utótokban. Mondd újra, és számtalanszor mondd Lisztnek hódoló baráti idvezletemet. Bethlent köszöntőm. írj vagy egyszer májusig ide, azon túl pedig Pestre vagy Erdélybe. Barátod W[esselényi]nek"}S Az 1843. március 11-én dátumozott levél viszonylag hamar utolérte a Szentpétervárra utazókat. 1843. március 16-án már Liszt válaszolt rá Kryzanowiztból: „Szégyellem magam s egyszersmind szomorú vagyok, drága, nagy és híres honfitársam - pironkodott Liszt Ferenc - hogy Teleki grófnak címzett, hozzám intézett szíves levelére, amivel nálam méltóbbak is joggal dicsekedhettek volna, még nem tudok Önnek ugyanazon a nyelven válaszolni. Bizonyos barátaim által ismert körülmények szolgálnak mentségemre és talán az Ön szemében is igazolnak neveltetésem e sajnálatos hiányáért, amit eltökéltem, hogy mindenekelőtt és leginkább pótolni fogok; Önnel szemben azonban Báró Úr, nem kívánok sem mentségre, sem igazolásra okot keresni. Kétségtelenül boldogság és büszkeség tölt majd el, ha képes leszek anyanyelvemet megérteni, beszélni és mélyen behatolni szépségeibe: ebbe a nyelvbe, amely oly rendkívül világos, és Magyarország nemes eszméit oly érzékenyen képes kifejezni. Tízhónapos, talán esztendei tanulás, remélem, elég lesz, hogy legalább a mindennapi élet nyelvében otthonos legyek, s már 25 25 Teleki Sándornak, 1843. március 11. Wesselényi család levéltára, Levélmásolati könyv: OL. Mikrofilmtár 565/05 - 6933-as tekercs. A Teleki Sándornak szóló levelet teljes terjedelmében, a Kelemen Benjáminnak, Kossuth Lajosnak és Beöthy Ödönnek szóló levelek Liszt látogatásáról beszámoló részét közölte Gál István, akit az 1940-es években Wesselényi leveleinek kiadásra való előkészítésével bíztak meg. Az általa publikált, Teleki Sándornak címzett, de Lisztnek szóló levél szövege, s a Kelemennek, Kossuthnak és Beöthynek szóló levéltöredékek bibliográfiai adata: Gál István: Liszt Ferenc Wesselényinél (Wesselényi Miklós ismeretein levelei Liszt Ferenc 1843-i látogatásáról.) Magyar Zene, 1963.3. sz. 285-289. A Gál István által közölt levelet és levélrészieteket félkövérrel szedve találja az olvasó. most őszinte köszönetét mondok Önnek azokért a tanácsokért, melyeket Teleki barátom útján nekem kegyeskedik adni. De mielőtt ez megvalósulna, sőt már mai naptól kezdve, engedje meg, hogy ki merjem mondani: ha még van is eltérés köztünk nyelv tekintetében, gondolatban és érzésben már megvan a közösség. És tágabb értelemben is úgy látom, hogy beszéltünk s nem is fogunk más nyelvet beszélni, mint egy és ugyanazt. Kérem, semmi esetre se tekintse ezt elbizakodottságnak részemről; Isten őrizzen, hogy bennem valaha is ilyen érzés támadjon, éspedig éppen olyan férfival szemben, mint Ön. De ismétlem: miután abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Önnel néhány órán át beszélgethettem, meg vagyok győződve róla, hogy ezek a magasztos dolgok, ezek az örökké világító sugarak: - haza, humanitás, erény, odaadás, áldozat -, nevezhetjük bármi néven, számunkra ugyanazt jelentik. Keblünkben ugyanazt a hangot szólaltatják meg, s mintegy közös nyelv alapját képezik mindazok számára, akik érdemesek rá, hogy levegőt szívjanak a Nap alatt. Csak Ön, drága és híres Honfitársam, csak Ön beszéli mesterként ezt a nyelvet szónoklataiban, írásaiban, tetteiben, egész életével-még a hallgatása is jól érthető ékesszólás számomra és én, meg a többiek, csak csodálattal tudjuk hallgatni Önt, bámulattal gyűjtögetni szavait, elmélkedni tanításán - aztán várni, dolgozni - és remélni is. Egy esztendeje annak, hogy útban Szentpétervárra, Festetics Leó grófnak arra a kérdésére, hogy mikor jövök ismét Pestre, ezt írtam: „Lehetséges lesz, hogy tehetek valamit értetek zenei téren? Óhajtotok valamit tőlem? Akkor azonnal jövök. Maradok, ahol és ameddig akarjátok." Azóta semmi sem változott bennem, és ez a szívbéli vonzódás Magyar- ország iránt sohasem fog bensőmben megváltozni. Kétségtelenül nagyon büszke lettem magamra, s mindig gondom lesz rá, hogy szülőhazámat magaménak nevezzem és valljam. Ha azonban valaha is valóra válik az ön baráti feltételezése, hogy Magyarország engem sajátjának nevez, és magáénak vall (amit sem remélni nem merek, sem kiérdemelni nem tudok), akkor nincs többé szükségem mennyországra - mert életem célja beteljesült?6 A személyes érintkezés a látogatást követó' levélváltással lezárult Liszt és Wesselényi között. Liszt muzsikájával, zenei szerzeményeivel újabb és újabb csúcsokat hódított meg. A zenekedvelő társadalmi elitet mindenütt elbűvölte, amerre megfordult. A taps, a többszöri színpadra hívás, a ráadások kiprovokálása, az utcai éljenzés, a virágeső és a nők csodálata, a zenekedvelők és sznobok rajongása múlni és csitulni nem akaró részévé vált az életének. Ferenc József magyar királlyá koronázásakor a Habs- burg-dinasztia tagjai és lakájai ugyan még megalázták azzal, hogy a saját szerzeményű koronázási miséjét udvari karnagyukkal és a bécsi muzsikusokkal adatták elő. A nemesítéssel együtt járó kitüntetést már nem tagadhatták meg tőle. 26 Liszt Wesselényi Miklósnak, 1843. március 16. Kryzanowitz-magyarul: Liszt Ferenc válogatottlevelei (1824-1861). Válogatta, fordította és jegyzetekkel ellátta Eckhardt Mária. Zeneműkiadó, Bp. 1989.49. levél, 81-84. oldal
