Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből
egyik fontos feladatuk a kordovánok festése volt. Lyka többször panaszkodott leveleiben, hogy a festéknek igen gyakran „hijján" van, mert a festőlegények sem takarékoskodtak a festékkel. Állítása szerint szinte öntötték a bőrökre a színező anyagot. Előfordult olyan eset is, hogy Kis Orbán (II.) János segítségét kérte a bőrfesték beszerzésében.47 A kialakult helyzetet ahhoz az időhöz hasonlította, amikor kolera idején a sok elhullott állat bőrének feldolgozásához olyan sok festék fogyott, hogy az ország egész területén egyre csak azt keresték. A bőrök utólagos megmunkáltatásával, csinosíttatásával Lyka Anastasius nem állt egyedül. Az ő közreműködésével és segítségével költözött Festő Szapák János Debrecenbe, akinek a mesterlevél megváltását és a Debrecenbe való költözését meghitelezte. Kis Orbán (II.) Jánost mint barátját kéri, hogy segítse a festőt és annak családját amennyire csak tehetsége engedi, mert azok nagyon szegények. Eltelt néhány év, és Szapák János már debreceni lakosként a volt legénytársai közül keres segítséget, mivel már nem győzte magában a bőrök javítását.48 A nagyváradi kereskedésénél Vetsey György is több festőlegényt foglalkoztatott, a helybéli vargák nem kis bosszúságára. A kordovánok festése a bőrrel foglalkozók körében általános dolog volt, s féltékenyen figyelték, hogy nem jelenik-e meg vetélytárs a piacon.49 A gazdasági levelezés - a szorosan vett üzleti ügyeken kívül - igen sok és szerteágazó információval szolgál a korabeli viszonyokról, amelyek gazdagabbá teszik ismereteinket, és élettel telibbé teszik a korszakról alkotott képünket. A kocsisok, vagy korabeli szóhasználattal „furmányosok", kulcsszerepet töltöttek be a szállításban.50 A rendkívül nagy értékű és kényes bőráru szállítását nem lehetett gondatlan, megbízhatatlan emberre bízni. Azárut küldő kereskedő minden alkalommal pontosan megnevezi a szállító furmányost, soha el nem mulasztva megemlíteni, hová való. Általános gyakorlat volt, hogy az árut küldő kereskedő lépett alkura a szállítóval. A fuvar díját leggyakrabban a szállítmány súlya alapján határozták meg. Az áru biztonságos célba érését is biztosították azzal, hogy a viteldíjat a megrendelő és a szállító kereskedő közösen állták, melyet teljes egészében az áru EGY DEBRECENI BŐRKERESKEDÉS HÉTKÖZNAPJAI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL 47 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten, 1834. március °-én írt levelében tudatja, hogy festőből előző nap megjött kordovánt már elküldte Halbauer Úrhoz, aki a szállítást intézi. Amiatt panaszkodik, hogy nagyon sok festék fogy, „mint kolera idején volt" s a festők nem igen takarékoskodnak a festékkel, ő pedig nem győzi őket ellátni. 48 Üzleti levelek. Lyka Anastasius 1841. május 24-én kelt levelében az iránt érdeklődött, hogy mit „csináljon" a festővel, mivel már 70 forintot adott neki azért, hogy iandmaister lehessen. „Mindenütt elhírlett, hogy felmondott, már kvártélyát is felmondta, nagy szégyen lenne, még neki nem szólott semmit, nem is szól, míg meister levelet meg nem hozza, annyit meg tud tenni, hogy Mihály napig ott tartja, de akkor legalább bizonyos legyen, hogy felfogadja." Festő Szapák János végül családjával együtt Debrecenbe, majd innen Váradra költözött. 49 Üzleti levelek. Vetsey György a váradi kereskedés intézője, arról számol be urának, hogy Pestről odaköltözött egy tímár legény, aki kordován festésre adta magát. 50 Balogh, 1965. megérkezésekor fizettek csak ki.51 Egy áruval jól megrakott szekér öt, olykor hét nap alatt tette meg az utat Pestről Debrecenig. A Kis Orbánok kereskedése során csak egy alkalommal történt meg, hogy a szállítmány egy hét eltelte után sem érkezett meg. A két kereskedő már attól tartott, hogy a szekeres eltűnt a szállítmánnyal együtt. A heves természetű Lyka levelében egyenesen csaló gazembernek nevezte a fölfogadott kocsist, aki tíz nap múlva szerencsésen megérkezett a sértetlen rakománnyal. A kérdőre vont szerencsétlen ember azzal védekezett, hogy a gyakori esőzés miatt többször volt kénytelen útját megszakítani.52 A rossz, gyakran elázott utak sokszor megnehezítették a szállítást. Maga Lyka Anastasius is megtapasztalta ezt, amikor Erdélyből jövet kénytelen volt a Kadarcsi csapiárnál hagyni a szekér rakományát, s üres szekérrel tudott csak visz- szajutni Pestre.53 Lyka Anastasius igen tájékozott volta kocsisok megbízhatóságát illetően is. A Pest környéki szekereseket nemcsak névről ismerte, hanem még azt is számon tartotta, mennyire viselik gondját lovaiknak, s azok alkalmasak-e a hatalmas teher szállítására. Igen gyakori eset volt, hogy akár egy hetet is várni kellett a szállítással, mert a drága és kényes bőrszállítmányt nem lehetett akárkire bízni. A szállító fogatos nem foglalkozott a teher pakolásával.54 Erre a munkára „trogereket"55 fogadtak, akiket természetesen külön meg kellett fizetni. Meg lehetett viszont bízni a fuvarosokat fontos és bizalmas feladatokkal is, gyakran ők bonyolították a kereskedők közötti pénzfogalmat. Markó József rozsnyói bőrgyáros egyenesen azt kéri, hogy Kis Orbán (II.) János a szállítmány ellenértékét varrattassa be a kocsis „leibijának" bélésébe.56 A szállításra váró bőrök méret szerinti csoportosítása és csomagolása külön szakértelmet igényelt. Erre a munkára Halbauer úr személyében a legalkalmasabb személyt találta meg. Lyka Anastasius küldeményeinek Debrecenbe juttatását Halbauer évtizedeken keresztül minden hiba nélkül irányította és szervezte. Egy szekérnyi rakomány gyakran a tíz mázsát 149 51 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten, 1833. július 7-én kelt levelében részletesen leírta, a szállítás költségét illetően hogyan alkudott meg a kocsissal. A későbbi levelekből is kitűnik, a szállítmány biztos célba érése érdekében a szállítás teljes összegét csak annak megérkezésekor fizették ki. A viteldíj az útviszonyoktól függően, a teher mázsájaként három és öt váltó forint között mozgott. 52 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten, 1837. április 9-én kelt levelében amellett, hogy kételkedett a kocsis becsületességében, tudhatta, hogy a felázott utakon a nagy teherrel megrakott szekerek, könnyen elakadhatnak és a gondosan bepakolt rakomány tönkremehet. A következő, egy héttel később keltezett levelében örömmel nyugtázta, hogy a kocsis sikeresen célhoz ért. 53 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten 1834. február 3-án keltezett levele - a gyakran járhatatlan rossz utakon túl - fontos információval szolgál a számunkra, mivel arról számolt be, hogy Erdélyből hozták a rakományt. 54 Balogh, 1937 9-10. 55 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pest, 1833-50. Leveleiben pontosan beszámolt a pakolás költségéről is, melynek felét természetesen a megrendelőnek kellett állnia. 56 Üzleti levelek. Markó József, Rozsnyón, 1842. október 23-án kelt levelében tudatja a kereskedővel, hogy „mivel a pesti vásár már közel van, s a gubacs vásárlása a kasz- száját teljesen kimerítette", nagy szüksége van a pénzre. Emiatt készpénzben kéri a szállított áru kifizetését, az út veszélyessége miatt kéri a pénz biztonságos elhelyezését.
