Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből
A nagykereskedők egyre erőteljesebben követelték a hitelbe átadott bőrök árának kifizetését. Azonban a legkomolyabb gond a vásárlások és törlesztések egyensúlyban tartása volt. Ennek figyelemmel kísérése valószínűleg idegileg is igen megterhelő lehetett a kereskedő számára. Erről árulkodnak a Lyka Anastasiushoz és Markó Józsefhez írott levelek.14 Ezekben a kintlévőségeire hivatkozva kért újabb és újabb haladékot az eladásra átvett áruk értékének kifizetéséhez. A hitelbe vásárló kereskedő ki volt szolgáltatva a szállítóinak éppúgy, mint a tőle hitelben vásárlóknak. Mindezek mellett lépten-nyomon felbukkantak a kereskedői fogások, apró csalások, az áru minőségének túlbecsülése, és a szállítmány bizonyos hányadának csapnivaló minősége. Több alkalommal megesett, hogy a bőrt küldő Lyka kísérő levelében friss, hibátlan jó minőségű árunak nevezte az általa küldött szállítmányt, s csak annak lepakolása és kicsomagolása után derült ki, hogy több mázsa foltos, elnagyoltan festett, lukacsos bőrt kapott Kis Orbán. A történteket sérelmező Kis Orbán (II.) János utólag már igen keveset tehetett az őt ért kár megtérülése érdekében.15 Még keservesebb volt a dolog, ha a Pestről érkezett rakomány egészen másfajta bőröket tartalmazott, mint amilyet a kereskedő eredetileg megrendelt. Több alkalommal történt ilyen félreértésből fakadó eset ahhoz, hogy elhiggyük Lyka utólagos mentegetőzéseit. A félreértést leggyakrabban azzal magyarázta, hogy a nagy sietségben legényei tévedésből pakolták a szállítmányhoz az eredetileg nem kért bőröket. A források azt bizonyítják, hogy Lyka a maga nyájas modorával, nagy volumenű szállításaival valójában visszaélt kereskedőtársának kiszolgáltatott helyzetével.16 Nagy hozzáértésre és olykor ravaszságra volt szükség a különböző bőrfélék felkutatásához és a lehető legkedvezőbb áron való felvásárlásához. Lyka Anastasius rendszeresen megfordult Bécsben, az idősödő kereskedőnek mindenképp megérte a gyakori utazás, mivel így volt lehetősége mind a közönségesebb és olcsóbb bőrök, mind a finoman kidolgozott drágább bőrök nagy tételben való beszerzésére. Még élénkebbé vált a forgalom Bécs és Pest között, amikor rendszeresített gőzhajó szállította a kereskedőket áruikkal a Dunán. Még a szállítmányok után kifizetett harmincad ellenére is nagy haszonnal kecsegtetett Bécsben bőrt vásárolni. Itt találkoztak egymással a legnagyobb kereskedők, a bőrkikészítő, a EGY DEBRECENI BÖRKERESKEDÉS HÉTKÖZNAPJAI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL 14 HBML XI. 107.12. Copier Buch 1832-1840. (A továbbiakban: Copier Buch.) Lykáhozi833. szeptemberi5-én írt levelében arra panaszkodik, hogy az áru az üzletből lassan fogy: „ami eladódik, azon csekély, mondhatni semmi haszon nincs. A csizmadiák lassan hozzászoknak a drágább bőrökhöz, de ők is panaszkodnak, hogy csak nagyon olcsón tudnak árulni." A mesteremberekkel közösen abban reménykedik, hogy a Lőrinc vásárnál jobb lesz a „közönségesebb" Mihály napi. 15 Déri Múzeum Történeti Gyűjtemény Sz. 1910. 875. Üzleti levelek. (A továbbiakban: Üzleti levelek.) 1839. november 24-én kelt levelében Lyka mentegetőzik a zsíros szattyánok minősége miatt. Valamilyen gondatlanság történt a zsíros szattyánok szárításánál, Lyka arra biztatja kereskedőtársét, hogy míg idénye van, addig igyekezzen megszabadulni a jószágtól. 16 Ezek a bizonytalanságok és üzleti spekulációk, üzlettársi megbízhatatlanságok is hozzájárultak ahhoz, hogy a Kis Orbán-féle kereskedés hanyatlani kezdett. A biztató kezdet után, 1835-től kezdődően egyre nehezebben tudta kifizetni a kölcsönbe felvett áruk árát. Lassan egyre nyilvánvalóbbá vált, milyen nagy terhet jelent a hitelbe átvett áruk kifizetése. nyersbőrt feldolgozó manufaktúrák tulajdonosai, a cseh-, lengyel-, morva- és délszláv, valamint az olasz, s bizonyára a svájci bőröket kínáló tímárok, cserzővargák és „manufaktúrások." A bécsi piacra várták a balkáni és török nyersbőröket, az Al-Duna vidékéről, a Moldvából és Havaselvéről jövő bőröket, hogy azokat finomítva, kidolgozva, busás haszonnal adják tovább a kisebb tételekben vásárló társaiknak.17 A nyersbőr nagy tételben való felvásárlására csak meglehetősen nagy, bármikor mozdítható tőkével rendelkező kereskedőknek volt lehetőségük. Ilyenek igen kevesen voltak. Jól ismerték egymást. Az ügyesebbek és gyorsabbak pillanatok alatt rátették kezüket az újabb és újabb nagy haszonnal kecsegtető szállítmányokra. A török és lengyel bőrök piacát nem engedték ki a kezükből. Ezek közé a nagyban kereskedő, a piacot uraló személyek közé még a hazai viszonylatban nagy tekintélynek örvendő Lyka Anastasiusnak sem sikerült befészkelődnie, bármennyit is álmodozott erről. Ő inkább az apró ügyeskedések embere volt. A gondolatait és cselekedeteit sokkal inkább az érzelmek irányították, mint a nyers, maga előtt mindent eltakarító, könyörtelen haszonszerzés. Mindemellett ő mindenütt ott volt. A bőrkereskedés nélkülözhetetlen figurája, aki az apró és a nagy nyereséget egyformán értékelte. Vérbeli kereskedő, akit a folytonos ügyeskedés nemcsak gazdaggá, de a tevékenység boldoggá is tett. Élvezte a kereskedéssel járó „herce-hurcát", saját kínálatának a feldicsérését, az általa megvenni szándékolt áru „böcsmérlését". Kis Orbán (II.) János a számlakönyveiben lefektetettek alapján mind a saját, mind a cég anyagi ügyeit példamutató precízséggel rendezte. Levelei mégis egy folyton gondoktól gyötört emberre utalnak. Mintha nem igazán élvezné a kereskedést, inkább lelkiismereti kötelességként, az apja által rárótt penzumként, fiúi kötelezettségként végezné, robotolva a terhek súlya alatt. Hiányzott belőle az a tüzesség, amely ennek a mesterségnek a fő mozgatóereje volt akkoriban.18 Tele volt szorongással. Talán ennek is köszönhető, hogy a Kis Orbánok bőrkereskedése a szükségesnél is jobban függött Lyka akaratától. A ravasz és sokat panaszkodó, de tapasztalt 145 17 Üzleti levelek. Lyka, Pest, 1834. július 31-én tudatja, hogy Bécsből érkezik „bécsi festésű fekete kordován, nagyféle, ezen kívül 10 kötés rosa brüsleder, amellyel egy barátja magát kínálta, próbára küldte, kéri, hogy tekintse meg." Egy hét múlva készül Debrecenbe, s visz a kipróbálásra szánt bőrből. Leveléből kitűnik, Lyka szinte napi kapcsolatban van a bécsi kereskedőkkel. 18 Copier Buch. A forrás arról árulkodik, hogy a nagykerekedővei szemben saját érdekeit igen nehezen tudta érvényesíteni. Lykához, 1837. március 29-én kelt levelében panaszkodik a kapott szállítmány minőségére. „A fischlederek olyan vékonyak, hogy belőlük csizmát csinálni nem lehet." Jobban szerette volna, ha mind bergstadti kordován lett volna. A küldött bizdriani kordovánok nem kelendőek, kéri ne küldjön többet, „mert az oda küldött 44 kötés sem fog vásárig elfogyni. Nem elég, hogy nem szép. Még drága is. Hanem szívesen venné, ha szép jakovait küldene, 30 kötést."; Copier Buch. Lyka Anastasiushoz, 1837. szeptember 17-én kelt levelében kintlévőségei miatt panaszkodik. Mint írja, a csizmadiák közül sokan elhaltak, az utánuk maradt tartozást csak apránként, körülményesen tudja megszerezni.
