Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - D. Szabó László: 10. századi veremház Debrecen belvárosában
127 D. Szabó László 10. SZÁZADI VEREMHÁZ DEBRECEN BELVÁROSÁBAN DEBRECEN RÉGI BELTERÜLETE / A város árka at 177/évi térkép; 'Ax árak 1657elitt Ax ébrek vajésxtnű iránya f59$ést67l előtt SzAndnLs tempi Z.Dtmokeuk tani 3 JirciKieJixárclá/* 4-Sx Erzsiket kip SA kúria veJéuimUuh/e 6 Mindenszentek kópéi- ~f TSrtsháxa & SxAniia/axpoiná/atf SSxMuklis kapóin (?) íO.SlMihölykápoln. (?) rORNAÄLDOGF. Ű*StJoachiméfAnnaí 1. kép Zoltai Lajos térképe (ZOLTA11920.13) 2005. május és július között került sor a Debreceni ítélőtábla Széchenyi utcai mélygarázsának megelőző régészeti feltárására M. Nepper Ibolya vezetésével. A feltárt régészeti jelenségek között volt egy veremház, egy külső kemence és egy gödör, amelyek a leletanyag alapján a 10. századra keltezhetőek.1 A LELŐHELY A terület Debrecen mélyebben fekvő délnyugati részén helyezkedik el. 2005 februárjában kezdődött el a feltárás a Széchenyi utcai Igazságügyi Negyed területén. Előszóra Fellebbviteli Főügyészség, majd az ítélőtábla, végül a mélygarázs területén folyt ásatás. Három ütemben több mint ötezer m2-en, közel háromszáz régészeti jelenség feltárására került sor. A legkorábbi leletek a késő bronzkori Gáva kultúrából származtak. A császárkori szarmata időszakból egy bolygatat- lan női sír és egy már elpusztított temetkezéshez tartozó körárok került elő (M. NEPPER—D. SZABÓ 2006. 224-225). A lelőhely különlegessége, hogy a középkori, sánccal körülvett Debrecen területéről eddig csak innen került elő régészeti lelet a 10. századból, pedig a város Árpád-kori történetének kutatói ezt a részt lakatlannak vélték. A Széchenyi (korábban Német) utca betelepedését a 14. századra tette a kutatás (BALOGH 1973,15). A KORA ÁRPÁD-KORI DEBRECEN KUTATÁSTÖRTÉNETE Debrecen történetének első összefoglalása Szűcs István tollából született. A vizsgált időszakról a szerző megállapította, „hogy Debreczent mint már megült községet találták, bejöttük idején, magyar őseink" (SZŰCS 1870,28). Az Anonymus művének 22. fejezetétfelhasználó Budai Ézsaiásra hivatkozva leírja, hogy Debrecen vidékét „Mén Marót" bihari fejedelemtől foglalta el Árpád három vezére Szabolcs, Tas és „Tuhutum" (SZŰCS 1870, 42). A honfoglalók előtti lakosságot „chazar népfajjal vegyített szláv" etnikumúnak határozta meg (SZŰCS 1870,43)- A szlávok szerepét érzékelteti 1 Ezúton Is szeretném megköszönni M. Nepper Ibolyának, hogy a leletanyagot használhattam és közzétehettem. a város nevének elemzésével is, hangsúlyozva, „hogy ezen név: Debreczen szláv eredetű, körülbelül köz a megegyezés." Több megoldást is felsorol a város nevének jelentésére: dobrazem: jó föld, dobretzen: pusztai csárda, (do) brecina: nyírség (re) (SZŰCS 1870,26-27). A szerző ismerteti Debrecen első említését írásos forrásban. Idézi a Váradi Regestrum néven ismert ítéletgyűjteményt, amely egy peres ügy kapcsán 1235-ben „villa Debrezun" néven említi Debrecent. A „villa" kifejezést elemezve feltételezi, hogy Debrecen talán már ekkor városi ranggal bírt (SZŰCS 1870,51-52). Zoltai Lajos a debreceni múzeum vezetőjeként számos ásatást folytatott a megyében az 1900-as évek első évtizedeiben. Magyarországon először alkalmazta a régészetet és az írott forrásokat településtörténeti kutatásokhoz (MESTERHÁZY1973, 95). Feltárásai eredményeit és levéltári adatokat felhasználva írt könyvet 1925-ben a Debrecenben és határában egykor létezett falvakról, valamint a város kialakulásáról. A „Névtelenére hivatkozva ő is megemlíti, hogy a terület „Mén Maróth kozár, némelyek szerint bolgár fejedelem" birtokában volt a honfoglalás előtt. Szerinte Ménmarót népének többsége „hun-bolgár" volt és a „morva- szlávok" voltak kisebbségben, mivel a környéken több a „turáni népektől" származó helynév, mint a „szláv hangzású". A Debrecen szót vizsgálva a szláv eredetet mellett megemlíti Németh Gyula kutatásait, aki a török
