Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - Nemes Zoltán: A Déri Múzeum görög feliratos római kori sírköve. I.
äÜl 100 NEMES ZOLTÁN ió5 tartott tárgy egy irattekercs, melynek felső része letörött. Ezt írta Patsch, ezt sugallja az általa közölt metszet. Az ábrán a férfialak bal kezének ujjal lazán fonódnak egy függőleges állásúnak tetsző tárgyra és az is érzékelhető, hogy a tárgynak a kéz feletti felső része már nem látható. Sprincz Emma is tekercset látott a bal kézben és ebből következtetett a férfi társadalmi státuszára.51 A kő jelenlegi vizsgálata azonban kimutatta, hogy a Patsch-publikációban található rajz nem minden tekintetben valósághű52, a kérdéses tárgy mibenlétének meghatározása szempontjából pedig különösen félrevezető. A sztélé szemrevételezésekor a minden lehetséges szögből alkalmazott súrlófény segítségével láthatóvá vált: 1. a kézben tartott tárgy (amit a Patsch-kötet rajzolója irattekercsnek láttat) alsó fele nem található a sztélén. 2. ami az adott helyen a sztélén látható, az semmilyen nézetből nézve sem tekercsszerű. 3. a bal kéz négy ujja és a hüvelykujj nem lazán fonódik a tárgyra, hanem markolja azt. Az ujjak a tárgy látható felületének teljességére kiterjednek. 4. a tárgy átmérője a markolás mértékéből kikövetkeztethetően a 2-3 centimétert is elérheti. 5. a sztélén nem érzékelhető semmilyen törésmaradvány, semmilyen törésnyomra utaló jel ott, ahonnan a tekercs felső része letört (volna). Ami viszontvan, egy 7-8 mm átmérőjű kerek lyuk, 3 mm mélységű félgömbszerű bemélyedés. Szélei épek, törésre, erőszakos behatásra utaló jel nincsen. A fentiek arra utalnak, hogy a kézben tartott tárgy irattekercs volta kérdéses. Az Appollóniából előkerült sztéléanyagon látható ábrázolásokat áttekintve megállapítható, hogy a szokásos tekercsábrázolás alapvető kiviteli módja szerint a tekercs vagy vízszintesen, vagy függőlegesen helyezkedik el a tartó kézben, de közös tulajdonságuk, hogy a tárgy teljes terjedelmében jól látható, nincs ruha alá rejtett része, hiszen fontos mondanivalót hordoz, nem lehet egy részét sem eltakarva ábrázolni. Az ismert tekercs-példák egyike sem mutat rokonságot a Déri-sztélén feltételezett tárgy elhelyezkedésével és látható jellemzőivel.53 A tekercs-elmélet tarthatatlanságát leginkább az egész sztélé, ezen belül a tárgyat tartó kéz oldalnézeti vizsgálata bizonyította.54 Oldalnézetből az látszik, hogy a kérdéses tárgy középvonala (tengelye) nem párhuzamos a test vonalával, hanem ahhoz képest elég meredek szöget zár be. (Vö. 16. kép.) Ez az ujjak állásából, a markolás jellegéből következik. Ebben az esetben a „tekercs" hiányzó részét legalább képzeletben pótolva igen furcsa szobrászati megoldás képe tárul a szemünk elé. Ha a szobrász feladata Fig. 137 Grabrelief. 14. kép 51 [A férfi] ű kezében tartott irattekercs tanúsága szerint egy provinciális város hivatalnoki rétegéhez tartozott. Sprincz 1964,353. 52 Csak egy példa: a publikált ábra egyenlő oldalú négyszögként ábrázolja a sírkövet, ami nyilvánvalóan hibás a fentebb közölt újabb méretadatok tükrében. 53 Vízszintes helyzetű irattekercs férfi bal kezében: Patsch 1904,164-165. No. 21. Fig 137. (Vö. 14. kép.) Függőleges helyzetű irattekercs férfi bal kezében: Cabanes-Ceka 1997, 59., No 220. Pl. 16. = Praschniker 1920, N0.27. (Vö. 15. kép.) 5416. kép. Nagyon valószínű, hogy Patsch nem láthatta a sztélét oldalnézetből és talán Sprincz Emma sem vizsgálhatta meg ebből a szögből.
