Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - Bakó Endre: Arvi Järventaus, egy lelkes finn és magyar hazafi

BAKÓ ENDRE ARVI

JÄRVENTAUS, EGY LELKES FINN ÉS MAGYAR HAZAFI Arvi Järventaus (1883-1939) finn író, foglalkozására nézve evangélikus esperes, 1928 és 1938 között hatszor járt Magyarországon. Itt tartózkodásai során többször eljutott Debrecenbe is, ahol szívesen fogadták. Őszinte barátokra talált, akik segítették tervei megvalósításában, az ország, a nép megismerésében. Az egyetem díszdoktori címmel ruházta fel. A helyi lapok interjúkat készítettek vele, s a legnagyobb finn íróként emlegették, noha talán legjobb magyar ismerője, barátja, Kodolányi János, terjedelmes emlékezésében figyelmeztet rá, hogy a kortárs finn kritika nem kényeztette el.

1 A legújabb magyarul olvasható finn irodalomtörténeti kézkönyv szerzője, főleg adatokat mozgósítva, egy fél oldalon tárgyalja.

2 Ebből megtudjuk, hogy fiatalkori műveit lappföldi témák ihlették, elő regénye, /I mesés Finnmerken, Selma Lagerlöf műveihez áll közel, később történelmi témákat és hiedelmeket dolgozott fel, négykötetes regényt írt az 1802-09-es finn-orosz háborúról. Rendhagyó író abból a szempontból is - teszi hozzá a szerző - „hogy néhány regénye témáját Magyarországból hozta magával." Ez megfelel a valóságnak, az viszont nem, hogy jól tudott magyarul. Kodolányi szerint meglehetősen értette nyelvünket, de magyar barátaival inkább német nyelven érintkezett szóban és írásban. A magyar írók közül barátkozott Móra Ferenccel, Móricz Zsigmonddal, Kodolányi Jánossal, Erdélyi Józseffel, Szabó Dezsővel, Gulyás Pállal. „Apám kedvelte a furcsa kis morcos bácsit, aki pesszimistának vallotta magát. Azt hiszem, ő volt a világ legoptimistább pesszimistája."emlékezik rá Móricz Virág.

3 A Világirodalmi Lexikon aktuális kötetének a finn irodalomról szóló öszszefoglaló ismertetése meg sem említi a nevét, nemhogy önálló szócikket szentelne neki.

4 A finn irodalom fiatalabb magyar kutatói sem sorolják a jelentős írók közé, sőt Domokos Pál sajnálatosnak tartja, hogy „.. .hosszú időn át a másodrendű finn irodalom (Järventaus) is megszólalt magyar nyelven."

5 Amikor Móricz Virág 1963-ban a Kalevala-, vagy másképpen a Finn Irodalomtörténeti Intézetben járt, csalódással tapasztalta, hogy Järventausnak sem levele, sem kézirata nincs az archívumban. „Kérdem, nem tekintik komoly írónak? De igen, mondja irántam való udvariasságból. Történelmi regényíró volt a harmincas években."

6 Azóta odakerült néhány, debreceni eredetű dokumentum, többek között Csikesz Sándor, 1 Kodolányi János: Arvi Järventaus és egyéb emlékek. In.: Zárt tárgyalás. Bp. 1943.80-170. 2 Kai Laitinen. A finn irodalom története. Bp. 1981.297. 3 Móricz Virág: Suomiban jártam. Bp. 1965.14. 4 Világirodalmi Lexikon. Harmadik kötet F-GROC172-174. 5 Domokos Pál: A finn irodalom fogadtatása Magyarországon. Bp. Akadémia, 1972.151. 6 Móricz Virág: i. m. 197. Csűry Bálint, Gulyás Pál, Révész Imre stb. küldeménye.

7 A debreceni református Kollégium Kézirattárában gazdagnak mondható anyagot őriznek tőle, amint arról A. Molnár Ferenc tanulmánya tájékoztat.

8 Semmi kétség, vannak Jarventausnái jelentősebb finn regényírók, de nincs mit sajnálkozni rajta, hogy ennek a Lappföldet 13 évig meglakott evangélikus lelkésznek, finn és magyar (!) hazafinak a két világháború között kultusza támadt hazánkban, többek között Debrecenben! Ebben nem kis szerep jutott Kodolányi Jánosnak, aki két regényét is magyarra fordította. [Kereszt és varázsdob, 1943; A mennyei mester, 1944). Az előbbinek és a Móricz Virág által, Lakó György segítségével magyarított Kis falu a világ végén c. lapp témájú regénynek elismerő magyar visszhangja támadt, az előbbit hat, az utóbbit kilenc recenzió méltatta, többen - neves kritikusok - remekműnek minősítve. A mennyei mester két kiadást is megért ugyan, de a háborús viszonyok nyilván nem kedveztek fogadtatásának. Ezek a regények ma is élvezettel olvashatóak, noha természetesen nézőpontjuk a mindentudó szerzőé, azaz tizenkilencedik századi. Erényük a történelmi események életre keltése, szinte érzéki megjelenítése, a zord táj, a mostoha életmód néprajzi hitelességű felidézése, különös jellemek és tragikus emberi viszonylatok ábrázolása, továbbá a fel-felcsillanó humor. Jól tette hát Péter László, hogy egy kitűnő írásban megkísérelte feltámasztani Järventaus magyarországi emlékét, s mozgósította a helytörténeti kutatókat, hogy dolgozza fel ki-ki a finn író és városa kapcsolatát.

9 így született ez a tanulmány is. A finn író 1928-ban a harmadik finn-ugor kongresszuson járt először Magyarországon, de akkor nem jutott el Debrecenbe. 1930 őszén azonban a Déri Múzeum vendégeként felkereste a várost. A lapok beszámoltak róla, hogy az állomáson Ecsedi István múzeumigazgató, Fazekas Jenő egyetemi gyakornok, (tolmács) és egy Kisfaludy Árpád nevű jószágigazgató fogadta. Este a Csokonai Színházzal szemben lévő Angol Királynő Szálloda „Bunda" elnevezésű éttermében vacsorázott a társaság, (egykor Ady is kedvelte a helyet) majd átment a fogadó Zöld-termébe, ahol éppen az orvostanhallgatók Tisza-törzse tartotta bajtársi táborozását. Az ifjak nagy lelkesedéssel fogadták a finn vendéget, és latin énekkel köszöntötték, mire ő a Gaudeamus igitur dallamára irredenta szellemben szerzett latin nyelvű versével válaszolt. Első versszakának negyedik (záró)sora „Vivat Hungaria", a másodiké „Pereat Romania". A lelkes fogadtatás hatása 7 Péter László rendelkezésemre bocsártott szíves felvilágosításában még a jelzeteket is közölte. B. E. 8 A. Molnár Ferenc: Finn könyvek és kéziratok Debrecenben. In.: Magyar nyelvjárások XXV. Debrecen, 1983.174-1759 Tómögi úr, a kuruc. Magyar Nemzet, 2010. január 4.33.