Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
86 TAKÁCS PÉTER letfát. Zsindelyt, lécet, deszkát, gerendát, szarufát, eszköz- és szerszámfát. A malomépítéshez szükséges fákat, gerendákat és a malomköveket is, mint a tűzgyújtáshoz szükséges kovát és erdei taplót. A terpentine a szurkot és a gyantát, a gyógynövényeket, a gombát, a különböző gyümölcsöket, almát, körtét, szilvát, cseresznyét, diót, erdei mogyorót és egyéb szabadon termett javakat... Ugyanakkor magukba rejtették a felhasználható technológiai ismeretek és a régiók természet- és tájföldrajzi sajátosságai között feszülő, feloldhatatlan és megmásíthatatlan ellentmondásokat is. Ezek közül a legkirívóbb, hogy a Kárpát-medencében a lisztelő malmok működtetésére legszívesebben használt vízi energia ott buzgott, áradt, tombolt legnagyobb bőségben, ahol majdnem lehetetlen, vagy nagyon kínos-keserves volt a gabonatermelés. Mintha a Belényes környéki falvak lakói üzennének a megyecímerbe foglalt hármasormú heggyel. Ugyanakkora Bihari-Vlegyászán és gerincvonulatain, a Kordu-Mómán, a Rézhegyen, Belényes és Bél vidékén a kicsi falvak is bővelkedtek vízimalmokban. Fölös számú őrlő, ványoló, kallózó, fűrészelő, olajütő, daráló, zúzó, törő, szivattyúzó és fújtató szerkezet épülhetett volna a főleg mészkövek alkotta hegyek bővizű patakjaira, felbuzgó forrásaira. A mészkőhegyek tartalékolta, a bővizű patakok kínálta vízi energiának a kicsi töredékét voltak csak képesek a hegylakók kihasználni. Ahol viszont nagyobb mennyiségben lett volna szükség rájuk, a hegyek és dombok lábai alatt, a búzatermő Mezőségen, a patakokat hegyről lehozó folyók már annyira ellustultak, hogy mozdulatlanságra kárhoztatták a malomkerekeket, és állati erővel kellett ellensúlyozni lomhaságukat. Az Adria felett 84 méternyire elterülő 80 ezer katasztrális holdnyi Nagysárrétre, a tenger szintje fölé 110-120 méterre emelkedő Bihari Mezőségre a Nagy-Bihar (Curbeáta) 1849 méter, a Bihar-csúcs 1659 méter magasból küldte munkálkodni, medret vájni, kavicsot görgetni, sziklát mosni, partokat szaggatni, homokot, iszapot hordani és malomkerekeket forgatni a vizeit. Az erdőrengeteggel borított, havasi legelőkkel, cserjés lejtőkkel tarkított, sziklás hegyoldalakkal cifrázott kőrengetegben kibuggyanó források, csörgedező vízfolyások, kószáló erek és bővizű patakok keletre tartó vizeit Erdélyben az Aranyos és a két (Hideg- és Meleg-) Szamos „szedte fel." A meredek lejtésű hegyoldalak vízeséseken át bukdácsoltatták a sok helyen megközelíthetetlen medrű ereket, vízfolyásokat és patakokat. A tanyaverésre, gát- és malomépítésre alkalmatlan partjaik miatt hasznos munkát végző vízikerekek hajtására a legtöbb helyen alkalmatlannak bizonyultak. Az arrafelé otthont építők őrlés céljából kézi malmokhoz folyamodtak, vagy az Aranyosra és a Szamosra rakott vízimalmokban őröltek. Olykor egy-kétnapi szekerezéssel és várakozással kellett megtoldaniuk a garatra felöntött gabona lisztté őrlésének idejét. A Erdélyi Érchegységgel érintkező bihari hegyek a vizeiket az erek és patakok, összefutó vízfolyások medrében a „hegyek szívéig" beágyazódó völgyekben medret vájó folyókkal, a Fekete-, Fehér-, Sebes-Körössel és a Berettyóval szándékoztak kihordatni a Tiszába, de útközben a lejtők hűtlenek lettek a folyókhoz, s azok kénytelenek voltak a Kis- és Nagysárrétet locsolni terheikkel. Bihar megyében a folyók nem mindegyike, és főleg nem minden szakaszukon voltak alkalmasak vízikerekek forgatására. Többségük azonban bővelkedett gátépítésre alkalmas mederszakaszokban, malomkerék forgatásra alkalmas zúgókban, mederhajlásokban, sebességet növelő lejtőkben, halastó képzésére alkalmas öblökben. 3 9 A Fekete-Körös bölcsője a rézbányai hegyekben, Vaskoh környékén található. A folyóvá bővült víztömeg a Pojána, a Petrósz és a rézbányai barlang-forrás Belényes fölötti találkozásánál veszi fel a Fekete-Körös nevet. Fő ágának a barlang-forrást tartják. Ez a felbukkanásától százötven-kétszáz méternyi távolságra a 18. század közepétől tucatnyi malomkereket forgatott. Belényes alatt a Rákos-Rossia-, Hollód- és Görbedi-patak sokasították a Fekete-Körös vizét a 2500 négyzetkilométernyi területről gyűjtött hólevekkel, csapadékvizekkel. Ide hordta vizét a Tőz-patak is. A Fekete-Körös lejtése Belényes és Tenke között 130, Tenke és Talpas között 80, Taplas és Nagyzerind között 30 centiméter volt kilométerenként. A rézbányai forrástól Nagyzerindig partszaggató kanyarokat kivéve alkalmas volt vízikerekek forgatására. Munkára fogható volt Nagyzerind és Gyula között is, ahol 18 centiméter volt a lejtése. Gyulától a torkolatig már csak fortéllyal, hidrológiai és geológiai ismeretek birtokában megásott malomcsatornán forgatott vízikereket. A Sebes-Körös Kolozs vármegyében, a tengerszint felett 700 méterre lévő Körösfőnél ered. Felveszi a Kalota-, Sebes- és Dragán-patak vizét, és ezzel a 2300 négyzetkilométernyi területről gyűjtött vízmennyiséggel érkezik Csúcsa és Feketetó határára. Itt lép be Bihar vármegyébe. Bucsa alatt medrébe fogadja a Jád-patakot, és beszorul egy szűk szikla-völgybe, ahol több száz méter magasból tekintenek kőtömbökön rohanva bukdácsoló vizére a fák. Nevét attól a sebességtől nyerte, amivel Körösfő és Rév között vágtat az alig-alig megközelíthető sziklás medrében. Körösfő és Rév között kilométerenként öt métert lejt a medre. Ez Rév és Telegd között 3 méterre „szelídül." Innen Nagyváradig két méterre. Révtől Nagyváradig szelíd dombok között kanyargott. A szabályozáskor felére-harmadára kurtították a medrét, szétrombolva rajta minden malmot, vízikereket. Részben a sebessége, részben a magával cipelt hordalék, máshol a partjainak meredeksége, partokat szaggató szilajsága miatt csak rövid szakaszokon és párhuzamosan futó malomárkokban volt képes ember kívánta fegyelmezett munkát végezni. A tutajt sem tűrte a hátán. Váradtól Berekböszörményig 130 centiméter volt a lejtése. Onnan Szakállig már csak 35, Szakálltól Komádiig 30, onnan Szeghalomig 20 centiméter. Szeghalomtól Körösladányig már csak hét centiméter. Itt már a vize tétovázva pangott, szétterült a Nagysárrét mocsárvilágában, frissítve annak élővilágát. Ötszáz méter magasan, Szilágy megyében több vízfolyásnak és érnek a Rézhegység alatti összefolyásából született hajdan a Berettyó. A nyelvészek szerint a honfoglalás után kapta a nevét. Ligetes, bokros területnek, a bereknek a folyója. Széplaknál lépett Bihar megye területére. Margittánál jobb felől felvette az Úsztató-, bal felől a Bisztra-patakot. Margitta és Pocsaj között balról a Gyepes-, Almás- és Kösmő-patak, jobbról a Nyulas- és az Ér szaporították a vizét. Mind a folyó, mind a feléje siető pa39 Mendöl Tibor, 1937.; Mendöl Tibor, 1938.; Bulla Béla, 1962.; Benedek Pál, 1935.; Házi Albert, 1988.; K. NagySándor, 1886.
