Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - D. Szabó László: Utcaház a Péterfiában

54 D. SZABÓ LÁSZLÓ ségeken épített csőszházak, az utca közössége alkalmazott béreseket, kocsisokat, pásztorokat. Az utcák saját temetőről is gondoskodtak, de ezekbe más utcabeliek is temetkezhettek (ZOLTA11939,107-109). AZ UTCÁK TISZTSÉGVISELŐI Az utca élén két utcakapitány állt, akiket a vének tanácsa által kijelölt polgárokból választott az utca lakosainak gyűlése egy évre. A tisztség első írásos emléke 1556-ból származik. Ebben az évben a városi tanács elrendelte, hogy az „utcakapitányok attól, aki háza előtt dézsában vizet nem tart, egy forintot vehessenek" (SÁP11977,231.). A tisztség nem debreceni sajátosság, főleg olyan alföldi városokban jellemző, ahol a városrészek önkormányzattal rendelkeztek (pl. Kecskemét, Szatmár) (SZENDREY 1929,30-31). Esküjükben a vállalt tisztség főbb elemei is megtalálhatók: „Az igaz Isten, aki Atya, Fiú, Szentlélek tellyes Szent Háromság egy bizony örök Isten engemet úgy segéllyen, hogy ezen kapitányságomban melyre most választattam és állítattam, híven, igazán eljárok, azelőmben adandó parancsolatokat, kiváltképpen Koronás Királyunk ŐFelsége szolgálattyában serényen végben viszem és másokkal is végben vitetem, a szolgálatban ereje felett senkit bosszúságbul nem terhelek, az utca marháira és szekereire gondot viselek, az utcának semmi névvel nevezendő jószágát magaménak nem tulajdonítom, sem magam saját hasznára nem fordítom, az azok körül való szolgákat és az őrzőháznál lévő vigyázókat mennél gyakrabban meglátogatom, őket kötelességöknek végben vitelére intem és mind ott, mind az utcaházánál lévő szükséges eszközöket jó készületben és gondviselésben tartom, az utcaszert igazán beszedem és annak idejében róla mindenről számot is adok. I. F. U. S." (ZOLTA11939,108). Az utcakapitányi tisztség azonban ennél több feladatot rótt viselőjére: „Az utcakapitányok a városrészek közt szétosztott közmunkák végrehajtói és felügyelői, az utcabeli polgárság közös mezei gazdálkodásának és jószágtartásának ispánjai; egy kicsit rendőrfelügyelők, útbiztosok, tűzoltóparancsnokok, sőt némelykor bíráskodnak is. Ők állítják elő a tizedesek és tízházgazdák segítségével, gyakran előforduló sarcok és rendkívüli esetek idejében pedig a tanácsbeli urak támogatásával a lakosokra kivetett vonó szekereket, előfogatokat, élést, vágómarhát, heti szekereseket. Tisztök a hidak, pallók, árkok, utak, gátak, palánkok, városkapuk gondozása mind a város belső területén, mind a külsőségeken. A pallók, töltések csinálásában segíteni tartozott egyik utca a másikat. Ezek javítására a kapitányok szorítják a polgárokat, kiknek kötelességök, hogy a magok háza előtt a gyalogutat akár tőkével, akár homokkal megcsináltassák. A szekérutat pedig mindig közönségesen, azaz közmunkával javítgatták, hogy a rút sár miatt el ne áradjanak. A kapitányok fizették a kapuk őrzőit, vagyis a sorompósokat. A sáncpénzből (ez is az utcaszerhez tartozott) tövist hordatnak a város kerítéséhez; behordják a vártafát, az őrzőház fűtéséhez. Felvigyáznak az utcák tisztántartására, hulladék, szemét eltakarítására, az utca kocsisaira, béreseire, és minden felszerelésre, ami az utcaháza és az őrzőház leltárához tartozik. Ellenőrzik, van-é minden háznál vízzel telt kád, vagy hordó, ú. n. kapitányvíz? Közreműködnek az utcák számára nyílvetéssel kiosztott földek dűlőzésénél. Kaszáltatják, gyűjtetik, boglyáztatják és behordatják a szénát az utca kertjébe. Felelnek az utcabeli csordákban, csürhékben megkívánt jó rendért, a csordakutak használhatóságáért. Áldomást adnak, mikor bikát, ökröt vásárolnak az utcának; süttetnek főzetnek a csőszök és tízházgazdák számára, mikor tengeriföldet, dinnyeföldet osztanak a lakosok közt, hasonlóképpen kapitány- és tizedesválasztáskor is. Senki által nem kifogásolt, ősöktől örökölt szokás volt a tisztességes, bőséges gazdálkodás, áldomás adás közpénzből minden fontosabb vagy ünnepélyes eseménynél azok számára, kik a közdologban részt vesznek. Fáradságuknak úgyis nem napidíj, csak egy jóllakás a jutalma. Az utca kapitányok csinálják a különféle közszolgáltatások kivetése alapjául használt összeírásokat; beszedik a kezelésükre bízott utcaszert és a szolgálati esztendő elmúltával számot adnak róla. Végül a Leánytanítók Társaságának 1708-ban a tanács által kiadott Regulák szerint a kapitányok tiszte volt egyideig az is, hogy az esküdtek és utcabeli lakosok egyező értelmével illendő és alkalmatos helyezzenek és tartsanak fenn azon tanítók számára, akiknek házok és tanításra alkalmatos helyük nincsen." (ZOLTA11939,110-111) A nagy felelőséggel járó tisztséget igyekeztek külsőségekben is kifejezni. Az utcakapitány fekete szűrt viselt, kardot és puskát hordhatott, négylovas kocsin utazott. Utcánként más színű lovakat fogtak be a kapitány szekerébe: a Hatvan utcában feketéket, a Csapó utcában szürkéket, a Cegléd utcában pejeket (ECSED11930,192). Az utcakapitányok helyettesei voltak a szintén egy évre választott tizedesek. Egy 1466-ban kelt oklevélben található a tisztség első említése (KOMORÓCZY1969,38). Kapitányok és tizedesek alkották a Kapitányszéket, aminek bírói hatásköre is volt. A rendelkezések ellen vétőket pénzbírsággal is büntethette. Egy utcán belül annyi tízházgazdát is választottak, ahány tizedre volt osztva. A tízházgazda vigyázott az utca tisztaságára és ő szedte be a lakosságtól a pénzbeli adót (ZOLTA11939,108). A választott tisztségviselők munkájukért fizetést kaptak, amit Domokos Márton főbírósága alatt 1736-ban közel megdupláztak. Az utcakapitány így 24 magyar forintot kapott, ami tartalmazta két pár csizma árát, 6 forintot. A tizedes 12 forintot, a tízházgazda 5 forint 40 dénárt kapott, de ebben benne volt egy pár csizma ára is. Az utca kocsisa és ökrésze 30 forintot kapott egy évre. Ez az összeg tartalmazta a „ruhapénzt" (3 pár csizma, két pár ing-gatya, 1-1 szűr, abadolmány, nadrág, fekete süveg) és ebből vehetett sót, sajtot, szalonnát (ZOLTA11939,112). AZ UTCÁK VÁROSON BELÜLI INGATLANJAI Az 1600-as években már írásos forrásokban feltűnik az utcaház elnevezés. Minden kerületnek volt egy-egy tágasabb telke, amihez ház utáni föld is tartozott. Az 1736-os szabályozás után itt lakhatott az utca által alkalmazott kocsis és ökrész családjával együtt. Voltak istállók, ahol az utca lovait, ökreit tartották és magtárak, ahol az utca földjein megtermelt ga-