Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - D. Szabó László: Utcaház a Péterfiában

53 D. SZABÓ LÁSZLÓ UTCAHÁZ A PÉTERFIÁBAN 2008 augusztusában került sor Debrecenben a Péterfia utca 49. szám alatti telek megelőző feltárására. Ez a terület azon kevés telkek egyike, amely a régi debreceni önkormányzat alapját képező egyik utca tulajdonában volt. DEBRECENI UTCÁK A középkori és újkori Debrecen önkormányzatának alsó szintjét az utcák alkották. Az utca elnevezést akkoriban nem csak a mostani értelemben használták, hanem jelentette a mai fogalmaink szerinti városrészt, kerületet is. A város határát jelentő sáncon belüli területen a városi tanács jelölte ki az utcákat, amelyeket a névadó derék-, vagy főutcák és a hozzájuk kapcsolódó kisebb utcák alkottak. A debreceni polgárok lakhelyüket a derékutcák szerint különböztették meg: „Piacban, Péterfiában, Csapóban, Hatvanban, Vargában, vagy Mesterben lakom" (ZOLTA11939,104). Az utcákat kisebb egységekre, tizedekre osztották. 1607-ben a város északi felében, a Felsőjárásban hat utcában (Csapó, Csemete, Hatvan, Mester, Péterfia Jakab, Új utcák) összesen 17 tizedet; a déli felében, az Alsójárásban hét utcában (Bol- x dogfalva, Cegléd, Német, Piac, Szent Miklós, Varga, Várad utcák) összesen 15 tizedet alakítottak ki (SÁPI 1977,232). Az utcák legfőbb feladata volt az utcaszernek nevezett közterhek (pénz, termény, kézi és igás munka, katonák beszállásolása, fuvarozása) kivetése és behajtása (ZOLTAI 1905,96,159). A közterheket mindig tizedekre lebontva vetették ki, ezért a tizedek kijelölésénél igyekeztek azonos teherbírású egységeket kialakítani. Az utcákon belüli tizedek száma jól mutatja, mennyire volt tehetős egy-egy kerület lakossága. Az 1607es felosztásban utcánként átlagosan két tizedet y jelöltek ki. Gazdagabbnak számított a Csapó utca öt tizeddel és a Péterfia Jakab utca négy tizeddel. Tehetősebb lakosság élt a három tizedre osztott Mester, Cegléd és Varga utcákban. Legszegényebbek voltak az Új és a Szent Miklós utcák egy-egy tizeddel. A tizedek amellett, hogy a közteherviselés egységei voltak, két-két képviselőt küldtek a városi nagytanácsba (KOMORÓCZY1969,37). 1715-ben a korábbi tizenhárom utcát hatra csökkentették. A Felsőjárásban Csapó, Péterfia és Hatvan; az Alsójárásban Cegléd, Varga és Piac 1. kép Az utcákra osztott Debrecen 1771-ben (SÁP11977,232 a) utcákat alakítottak ki, utcánként 6-6, összesen 36 tizeddel (SÁP11977, 232-233). 1758-ban a hat utcát öt-öt, összesen 30 darab tizedre osztották. Ez a beosztás maradt meg a rendszer 1872-ben történt felszámolásáig. A városi közigazgatás a házszámokat a hat kerületben külön adta ki. Minden házas telek a derékutcája nevét viselte és egy sorszámot kapott (SÁP11977,233). Az utcák önállóságának első említése 1466-ból származik. Ekkor a Mester utca lakossága engedélyt kapott földesurától Szilágyi Erzsébettől hogy minden hét csütörtökén az utcában hetivásárt tartson. A Csapó és a Cegléd utcáknak is volt külön vásártartási joga ebben az időszakban (SZENDREY 1984,223). Az utcák lakói választották meg képviselőiket, a ház utáni földeket és az ahhoz tartozó kaszálókat is az utcák lakosai számára jelölték ki. Az utcák önállóan gazdálkodtak, az utca tulajdonában voltak az igavonó állatok, szekerek, a városon ili őrházak, a külső-