Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

MUZEOLÓGIA - Szabó Anna Viola: Debreceni utcák színei. Fotótörténet városképekben elbeszélve

258 SZABÓ ANNA VIOLA Petőfi tér. Benkő László, 1950-es évek - Bécsiné Kiéri Ágota, 2009 ző, de a modern, művészi eljárásokat előnyben részesítő fényképész „a vasúti váróteremben állítja ki Debrecent ábrázoló képeit hatalmas, több méteres keretben". Haranghy György munkássága elsősorban a Hortobágy megörökítése szempontjából jelentős, de a neki 1902-ben országos hírnevet hozó Uránia-előadás, a Délibábok hazája, amelyhez már kezdetleges mozgófilmeket is készített, Debrecent is bemutatta: forgatott a Nagytemplom előtt - felvéve egy esküvőt és a piac kofáit - a Kossuth utcán és a Nagyerdőn is. Az előadásban szereplő képek némelyike megmaradt a Déri Múzeumban: a Nagytemplom, a városháza, az ember- és baromvásár, a pércsi sor és a virágpiac, a Dégenfeld téri sátrak, a zsibogó, régi és új házak, utcák, a Margit-fürdő szerepelnek rajtuk, minden helyszín benépesítve emberekkel, arcokkal, élettel. Haranghy soha nem veszítette el az amatőr-voltából fakadó lelkesedést és az ismeretterjesztés hevületét: az 1906-ban megalakult Műkedvelő Fényképezők Egyesületének alelnökeként előadásokat tartott, tanulmányi kirándulásokat szervezett tagtársainak, ahol „oktatást nyertek a tájképfelvételben" „Ami érdekes esemény történik városunkban, az mind meg lesz örökítve Letzter József Kodakjával" - írta egy lap 1906-ban. Letzter sokoldalú tevékenységnek csak egyik része volt a jeles események riportszerű megörökítése, s célja sem a tömegtájékoztatás, hanem még saját hasznának keresése volt, melynek az új technikát is igyekezett a szolgálatába állítani. A tömegrendezvényeken készített számtalan, olykor több százra menő momentfotográfiáját kirakataiban megszámozva tette közszemlére, hogy a rajtuk szereplők rendelhessenek belőle. Témái között voltak a kollégiumi zászlószentelés és egyéb diákünnepélyek, a nagy emberek temetése és az állomástól a temetőig vonuló gyászmenetek, a lóversenyek és úrkocsisok hajtása, át a városon, a tömeg sorfala között, szakmai kongresszusok (például 1000 lelkész a Nagytemplom előtt 1910-ben), repülőnapok Nyúláson, gyermeknapok és sportversenyek a Nagyerdőn, a vasutas-szrájk vagy a Csokonai-ünnepély eseményei. Mindez a város élő szövetében. Ha sokszorosítja, vagy publikálja őket, ahogy azt néhány esetben meg is tette, valószínűleg több megmarad ezekből a képekből, a város akkori képéből, mint így, hogy munkái csak a műteremben voltak beszerezhetők, csak napi látványosságot, pillanatnyi hírnevet s azonnali hasznot jelentettek, nem dokumentációt. Letzter már az amatőrök pillanatképeivel versenyzett, ezért nagy és hatásos reklámmal érhette csak el, hogy a közönség az ő képeit válassza s emlékeit azon pillanatok köré sűrítse, melyeket ő ragadott meg. Üzletének szerencséjére, a turistának az a gesztusa, vágya, hogy önmaga arcképével hitelesítse a jelenlétét egy-egy felkeresett helyen, ekkor még jobban kielégíthető volt egy megvásárolt fényképpel, amelyen az esemény, a helyszín élesen látszott és a jelenlévők arca jól kivehető volt. Mindemellett Letzter elvétve, felkérésre készített hivatalos dokumentum-felvételeket is: 1907-ben például a Mezőgazdasági Múzeum számára télikerttől istállóig, részletesen végigfotózta a pallagi gazdasági akadémia épületeit. Az utóbbi fényképészek, de Chilinsky is, tagja volt a Csokonai Körnek, amely szintén a megrendelőik közé tartozott, s az általuk végzett tudatos dokumentálási és gyűjtőmunka útja egyenesen vezet a most ünneplendő gyűjteményhez. A Csokonai Kör és a Városi Múzeum munkatársai már koncepciózusán örökítik meg a várost, dokumentálva a változásokat. A saját maguk által (nevezzük meg itt Ecsedi Istvánt, Zoltai Lajost, Sőregi Jánost) illetve a felkért fényképészek (Haranghy, a Kozmann család, a Fotóklub-alapító Aszmann Ferenc, Berzékí Sándor, Benkő József) által készített képek nagy része tudományos céllal készült, néprajzi felvétel, de még ezek is mást őriznek ma már számunkra, mint kortársaiknak. A mai szemlélő