Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció

230 SURÁNYI BÉLA Nagyon sokat köszönhetünk az araboknak, hiszen révükön maradt fenn a görög-római orvoslás és gyógyítás hagyománya, arab nyelvre átültetve és koruk igényéhez igazítva. Avlcenna vetette papírra: Canon of Medicine (Az orvoslás szabálya) című monumentális munkáját, amely több mint fél évezrednek szolgált zsinórmértékül. A mórok megszállta Hispánia a klasszikus arab orvoslás második központjaként működött. Az arab fenn­hatóság toleranciája nyilvánult meg a zsidó származású Maimonidés és Averroes tevékenységében. A keresztény Európában a 8-13. század között a szerzetesek voltak a nép gyógyítói. 14 0 A bencés Monte Cassino szerzetesei a görög-római ha­gyományok átmentői voltak, amihez társult az arabok ismerete. Fontos szerepet játszottak a kolostorkertek, ahol a gyógynövényeket termesz­tették és gondoskodtak a jövő nemzedék oktatásáról is. Mérföldkőnek 141 tekinthető Nagy Károly leirata: Capitulare de villis, amely elrendelte a kirá­lyi udvarok és monostorok számára többek között a gyógynövények mű­velését is. A rendelet 24 növényről tesz említést. WalahfriedStrabo apát érdemel figyelmet tiber de cultura hortus című művével, amely az orvos­botanika első darabja és a Hortulus című latin nyelvű versgyűjtemény az orvosi növények műveléséről. De említhetnők a 11. századból a De viribus Herbarium című művet vagy Hildegard kéziratát. Ezek a munkák a 19. szá­zadig nem veszítették el időszerűségüket. 14 2 A füvészkönyvek nagy ke­lendőségnek örvendtek a különböző európai nyelveken. Közülük sokat a későbbi szerzők felhasználtak, újraértelmezve, lett légyen szó könyvről vagy kéziratról. A gyógynövények használatát nem nélkülözték az egyes orvoslási rendszerek a különböző történelmi korokban. Ugyanakkor kevésbé ismert a középkori népi gyógyászat™ a korai modern Európáéval egyetemben, hiszen ezeket az ismereteket nem őrizték meg a könyvek lapjai. Nem sza­bad megfeledkezni az asszonyok szerepéről, akik a család egészségének őrzői voltak. A17-18. században a növényi eredetű drogokról (hatóanyag) szerzett ismeretek egyre bővültek. A19. század elején kezdett ismertté válni a tudomány számára, hogy a gyógynövények használhatósága bi­zonyos molekulák, molekula-csoportok létéhez kötődik, amelyeket sike­rült kivonni a növényből és összetételét meghatározni. 14 4 A 20. században egyre csökkent a gyógynövények természetes hatóanyagaiból előállított gyógyszerek aránya és előtérbe kerültek a szintetikus készítmények. De az elmúlt század második felétől ez a tendencia megfordult a gyógynövé­nyek \mra, amelyek napjainkban újra az érdeklődés középpontjába ke­rültek. A mai szakmai vélemények szerint különösen alkalmasak bizonyos betegségek megelőzésére. „A gyógyászatban felhasznált növényi erede­tű gyógyszerek manapság még több mint 90 %-a magasabb rendű nö­vényekből származik. Ezen fajok száma még szerény becslések szerint is mintegy 250-300 ezer. Napjainkig ezek legfeljebb 10-15 %-át vizsgálták meg kémiailag. Belátható, hogy a növényvilág milyen óriási jelentőségű az emberiség számára a gyógyászat szempontjából (is)." 14 5 A megfordult tendencia ellenére nem kétséges, hogy a gyógynövények és az ember közti szálak napjainkra elvékonyodtak. A 20. század fordu­lóján született „erdőket, mezőket, szántóföldeket és gyümölcsösöket még mint egykori magántulajdonát ismerő, faluközösségi hagyományokban élő nemzedék eltávozott. Ezzel együtt alighanem örökre elveszett a hagyo­mányos növényismeret, növényhasználat egy, többé-kevésbé jelentős része /s." 14 6 Ezt azért most és itt tesszük szóvá, mert a gyógynövényekre épü­lő orvostudomány nagyon sokat merített a népi gyógynövényismeretből, a belőle sarjadó tudománynak, az etnobotanikának is egyik jelentős vo­nulatát alkotja. Noha „a népi gyógyászat és a hivatalos orvoslás növényei közül sokat hasonlóan használnak fel. A hazai, 16-19. századi kéziratok és nyomtatásban megjelent művek esetében nehéz eldönteni, mi léte­zett előbb, a népi megfigyelés, amelyet később feljegyeztek vagy fordít­va, az írott anyagok adatai váltak a lakosság ismereteivé." 14 7 Ha más kontinensek gyógynövényhasználatát nézzük, pl. Afrikában 148 nagyon kevés írott forrás található. Az afrikai gondolkodásban minden élőlény, így az ember is, hitük szerint kapcsolatban van egymással, az iste­nekkel és az ősök szellemével. Ha harmónia van közöttük, akkor jó egész­ségnek örvendenek. De ha nem, akkor szerencsétlenség vagy betegség következik be. Az egyensúly helyreállítása a hagyományos orvoslók fel­adata, akik sok esetben vallási vezetők is. Ezek a kuruzslók Afrika-szer­te léteznek a prehistorikus idők óta (ifas, juju a nevük Nyugat-Afrikában, inyanga pedig Dél-Afrikában). Gyógyításuk során „kuruzsló növényt" használnak, amely elűzi a gonosz szellemet, a betegség okozóját. Ez el­terjedt módszer a világ más részein is, beleértve az európai középkort is. Az egyes gyógynövények 14 9 hasznosítása változott a történelem fo­lyamán, sőt sűrűn előfordult, hogy más növénnyel keverték össze. De az sem ment ritkaság számba, hogy más betegség gyógyítására volt alkal­mas belsőleg és másra külsőleg. Jó példa erre Goethe esete, aki szívproblé­máját hegyiárnika (Arnica montana) teával kezelte. Manapság azárnikát mint fontos orvosi növényt zúzódásra, ficamra, rándulásra alkalmazza az orvostudomány. Jól ismerték hatását a görögök, a rómaiak és az arabok is. Használata visszanyúlik a 14-15. századra. A helyzetet bonyolította, hogy összekeverték az útifűvel, amely egy 1588-ban megjelent műben - grafi­kai ábrázolásban - hegyi árnikaként szerepelt. De nem okozott meglepe­tést, hogy ez utóbbi, botanikailag teljesen elütő fajú növénynek gyakran hasonló gyógyhatásttulajdonítottak a 16-17. században. A16. században a hegyi árnikát külső sebek gyógyítására használták. Vele kapcsolatban megjegyzendő, hogy belsőleg a szívműködést javítja, külsőleg viszont a vérellátást serkenti ós a hámképződést segíti elő. 15 0 140 Mayer, G .J .-Uehleke, B.-Saum, K. (2004):8—9. 141 Prance, G.-Nesbitt, M. (200S):211. 142 Lásd: i40.jzet 143 Lásd: Hi.jzet: 212. 144 Tóth L. (2005)11. 145 Ua. 146 Szabó T. A. - Péntek L. (1996): 203. 147 Bernáth J. szerk. (i993):8z 148 Prance, G. - Nesbitt, M. (200s):205-207. 149 Ua.213. 150 Bernáth, J. szerk. (1993):152-153-

Next

/
Oldalképek
Tartalom