Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
A NÖVÉNYEK ÉS A CIVILIZÁCIÓ 223 n. ábra A napraforgó első európai ábrázolása 1586-ból. Forrás: Selmeczi Kovács A. (1993) 19. század folyamán és ennek révén a 20. században Európa legfontosabb olajos magvú terménye lett. Az orosz nemesítők a kultúrváltozat és a vadforma keresztezésével egy ellenálló fajtához jutottak. Az „indián növény" az 1950-es években Kínában is meghonosodott, továbbá Afrika mérsékelt égövű területein, valamint Dél-Amerikában, elsősorban Argentínában, ahol a spanyol polgárháború idején az olivaolaj behozatala bizonytalanná vált. Ennek következtében az ország a legnagyobb termesztők közé emelkedett Oroszország és az Egyesült Államok után. 1970-ben kezdték termeszteni Ausztráliában, s az óta terjedt el a spanyoloknál is. Hazai műveléséről az első adatok a 17. század közepéről származnak. 93 Kezdetben kerti dísznövényként, majd a 18. század utolsó harmadában és a 19. század elején - elsősorban Pethe Ferencnek köszönhetően - módosult megítélése a termesztés célját illetően. Lilien József ercsi uradalmában 1812-ben már szántóföldön termesztették és olajat sajtoltak magjából. A paraszti gazdálkodásban „szegélynövényként" kezdte hazai pályafutását. Míg a repce a nagybirtok növénye volt, addig a napraforgó hosszú időn keresztül paraszti növénynek számított. A 20. századtól gyorsult föl terjedése, noha továbbra is a ház körüli kertben és a kisparcellák határmezsgyéjére ültették. A két világháború között új szakasz kezdődött termesztésében, egyrészt mind több helyen ültették, másrészt egyre gyakoribbá vált fővetésű, nagytáblás művelése. 1945 után a nagyüzemi gaz93 Selmeczi-Kovács A. (1993)76-78. dálkodás keretei között bővült vetésterülete, korszerűsödött termesztése és gazdagodott fajtaválasztéka. A répának 9 4 mint zöldségfélének a művelése régóta dívik. Kr.e. 1.000 körül (fehér és vörös) kerti növényként termesztették Szicíliában, ahonnan a föníciaiak révén eljutott az ókori Szíriába, majd Babilonba. Kedvelt csemegének számított Hellászban is. A rómaiak jz/ö//ű/répaként ismerték, a Római Birodalom idején honosodott meg Germániában. A Capitularede 1 /Ulis kerti termesztésének szükségességéről ad számot. Noha köztudott volt, hogy a répatest leve cukrot tartalmaz, mégis századokon át zöldségnövényként szerepelt. A répának kultúrába vételéről, annak színhelyéről, valamin génközpontjáról, megoszlanak a vélemények. A kutatók ősének általában a „tengeri répát" tartják. 9 5 A cukorrépává formálódás hosszú ideig tartott és 1747-től számítható megszületése. 9 6 E nevezetes dátumhoz kötődik Marggraf, A.S. német kémikus megállapítása, miszerint a répában és a cukornádban lévő cukor ugyanaz. Akkoriban a mézen kívül a cukornádból kivont cukrot használták édesítésre. Felfedezése azonban feledésbe merült, de szerencsére utóda Achard, FL folytatta elődje munkáját, nemesítéssel növelte a répa cukortartalmát. Barátja, Koppy továbbment a megkezdett úton és nevéhez fűződik az ún. fehér sziléziai cukorrépa megszületése, amelyet az összes mai cukorrépafajta ősének kell tekintenünk. 9 7 Magyarországra 1790 körül került be először répamag, Tessedik Sámuel jóvoltából. A hazai cukorgyártás a 19. század első felében indult meg (Nagyfödémes 1831, Nagycenk 1854, Ács, Petőháza stb.), a legfiatalabb kultúrnövény nemesítése azonban csak 1930-ban kezdődött el, Sedlmayr Kurt munkásságával. 9 8 A cukorrépa-termesztés lendületet adott a mezőgazdaság fejlődésének, hiszen bővítette a belterjes művelést igénylő kultúrnövények körét. De javára szolgált az élelmiszeriparnak is. A cukorrépa komoly vetélytársa lett a cukornádnak és már a 19. században versenyfutás kezdődött a hegemóniáért. A világpiacon a répacukor ^so-ben jelent meg és a század végére fölénybe került. A versengés folytatódott, váltakozó szerencsével a 20. században is. Kétségtelen, hogy a cukornád egységnyi területről jó94 Mándy Gy. (1971).133-135. 95 Kapás S. (1997):17-18. 96 Mándy Gy. (i97i):i07-i08. 97 Szemző B.szerk. (i979):i6. 98 Kapás S. (i997):i8., Mándy Gy. (i97i):i37., Prance, G.-Nesbitt, M. (2005)366-369.: A napóleoni háborúk idején életbe léptetett angol blokád terelte végső soron a cukorrépa felé Európa figyelmét. Ösztönözte termesztését az is, hogy az 1840-es években nem vetettek ki adót a répacukorra. Noha végül adóköteles lett, de ekkorra már kiépült a cukoripar és -kereskedelem. A19. század elején a világ cukortermelésének már 8 %-át adta. Mivel 1845-ben az angolok csökkentették a cukoradót a szabadkereskedelem érvényesülése érdekében, a nádcukor rövid idő alatt elveszítette kontinentális piacának jó részét. Noha Angliában 1871-1901 között egyik cukorfélére sem vetettek ki adót, a verseny már eldőlt, hiszen a szigetországban a cukor 2/3-át már a répacukor jelentette, ahol az 1870-es évektől a fő édesítőszer lesz. De hasonló a helyzet a franciáknál, oroszoknál, Németországban és Kanadában is. 1885-re a répacukor-termelés már megelőzte a nádcukorét. A 20. század végén a világ cukortermelésének 1/3-át adja a répacukor. A legnagyobb termelők közé tartozik Németország, Franciaország és az Egyesült Államok.
