Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció

212 SURÁNYI BÉLA ről adnak számot a Jordán-völgyéből származó leletek is, ami azt sugallja, hogy az első földművesek „botcsi­nálta" botanikusként tették meg az első lépéseket a ci­vilizáció felé vezető úton. Az elsők között szerepelt az árpa és a tönké búza. Mindez céltudatos döntésnek te­kinthető, ami a magméretet, az ízt és az előfordulást vet­te számításba. A földkerekség más mediterrán térségei sem zárha­tók ki, ahol földművelő kultúrák alakulhattak ki. De két­ségkívül a Közel-Keleten termékeny félholdként ismert történelmi táj volt az, ahol a legkedvezőbb természe­ti feltételek adódtak: 8 1./ A világ legnagyobb kiterjedésű mediterrán ég­hajlatú területe 2.1 Ezen a vidéken jelentős éghajlati változások zaj­lanak le, évszakról évszakra, évről évre. Igen jelen­tős számban fordulnak elő ún. egynyári növényfajok. Szembetűnő a fajok változatossága és aránya. 3./ Egyazon területen belül a változatos tengerszínt feletti magasság és felszín lehetővé teszi pl. a lépcsőzetes időpontban végzett aratást. 4./ A földműveléshez szorosan kötődő háziállatok ősei szintén itt for­dultak elő (szarvasmarha, sertés, kecske, juh) Az ekés földművelés kiala­kulása a szarvasmarhának köszönhető, amire utal elnevezésének eredeti jelentése is: húzóállat. A termékeny félhold alapterményei között szere­pelt: tönké búza, alakor, árpa, lencse, borsó, csicseri borsó, szegletes bor­só (lednek), len. 5./ A térségben élő népesség számára a fennmaradást jelentette az életmódváltás, hiszen az óriási létszámban élő gazella-állomány létszá­ma az állandó vadászat miatt nagy mértékben megcsappant. A gabona­félék termesztésére épülő falvak, mint állandó települések viszont már ezt megelőzően is léteztek, így a nomádok életében az életmódváltás nem jelentett törést. A Kr.e. 9.000 körül élt népesség viszonylag gyorsan áttért a földművelésre és az állattartásra. Az Újvilágban 9, amelynek sokat köszönhet Eurázsia, sőt az egész világ, a mezőgazdasági termelésre való áttérés jóval később történt. Hátráltat­ta a mezőgazdasági termelésre való áttérést, hogy alig akadt háziasításra alkalmas vadon élő állat. Annak ellenére, hogy alapvető kultúrnövények­kel bővült a gazdasági növények választéka, mégis jóval szűkebb volt a kontinensen a nemesíthető növények köre. A terjedésüket számos ténye­ző befolyásolta, így a földrajzi környezet, továbbá az egyes indián nép­csoportok alacsony létszáma és elszigeteltsége. De hátrányt jelentett az amerikai vadnövények fajbeli sajátossága is. Amíg Közép-Amerika kuko­ricája több ezer év alatt alakult ki vad őséből, addig a termékeny félhold búzája és árpája néhány száz év alatt már a földművelők haszonnövénye­ként volt ismert. A nagyfokú elszigeteltség azt is jelentette, hogy egy-egy 2. ábra Az élelmiszertermelés kialakulásának központjai. Kérdőjel jelzi azokat a központokat, ahol kétséges, hogy az élelmiszertermelés nem más központos hatására alakult-e ki, és hogy (mint Új-Guinea esetében) mik voltak a legelső termények. Forrás: Diamond, J. (2000): 97. növény közeli rokonának kinemesítésére több helyen, egymástól függet­lenül került sor. Annyi előnye azonban volt, hogy hozzájárult egy-egy ha­szonnövény fajtabeli változatosságának kialakulásához. Az egyes kultúrnövények génközpontjai és a kialakuló földművelő kö­zösségek területi elhelyezkedése nagyjából egybeesett. A korabeli föld­művesek rájöttek arra, hogy azokon a területeken érdemes foglalkozni a növények kiválasztásával és kultúrába vételével, ahol egy adott növény változatossága a legnagyobb volt. E munka során előfordult, hogy az em­ber számára megfelelő egyedek elszaporodtak, ugyanakkor a vad fajo­ké viszont teljesen eltűnt. Jó példa erre a kukorica, amelynél hiányoznak a vad formák. Az is gyakori esetnek számított, hogy egyes kultúrnövény­nek több elsődleges, másodlagos génközpontja volt, aminek háttere mind a mai napig tisztázatlan. Ebben szerepet játszhatott az ember is, a föld­művelés születését illetően. Az is előfordult, hogy egyidejűleg, egymástól független földművelési központok alakultak ki egy-egy nagyobb régió­ban, de ezek még az elsődleges vagy másodlagos génközponton belül helyezkedtek el. (2. ábra) Mindebből kitűnik, hogy a termesztett növé­nyek megszületésének színterei egyúttal a növénytermesztési kultúra böl­csői is voltak. Az élelemtermelésre való áttérés 1 0 (3. ábra) a Közel-Keleten Kr.e. 8.000 körül a búza és az árpa termesztésén, valamint a kecske, a juh és a szar­vasmarha tartásán alapult. A földművelés Kr.e. 6.500 környékén márfij­rópában is megjelent, Dél-Ázsiával egyetemben. Kína mezőgazdasága a Sárga-folyó völgyében meginduló köles termesztéssel Kr.e. 5.000 kö­rül vált ismertté. A Vörös-folyó völgye a rizstermesztésnek adott otthont. Afrikában a Szaharától délre a köles és a cirok művelése képezte a fenn­maradás alapját. Melanéziában a vegekultúra biztosította a megélhetést. Peruban Kr. e. 8.000 előtt termesztették a bab-, tök- és paprikaféléket, amelyek később a maniókával és a burgonyával bővültek. A legnagyobb hatása a kukoricának volt, amelyet - eltérő vélemények kereszttüzében 8 Ua. 139-143. 9 Ua.363-369. 10 Renfrew, C.— Bahn, P. (i999):i57-i6i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom