Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Dudás Miklós: Hatóságilag lefoglalt parlagi sasok (Aquila heliaca) visszavadítása a Hortobágyon

HATÓSÁGILAG LEFOGLALT PARLAGI SASOK (AQUILA HELIACA) VISSZAVADÍTÁSA A HORTOBÁGYON 13 A szabad életre való szoktatás, mint túlélési stratégia viselkedés mintáinak gyakorisága A szoktató volierből való a kiengedés napjától folyamatos megfigyelési adatok alapján. a. Táplálék „kolduló" viselkedés b. Rövidtávú - érdeklődő (explorációs) repülések c. Mesterséges etető helyeken való táplálkozás d. A szoktató a volier tetején, vagy közvetlen környékén való éjszakázás e. A kiengedési helyről való nyomtalan (több napi) eltűnés f. Emberre imprintált viselkedésformák g. Élő zsákmányra (ürge, mezei nyúl stb.) vadászó kísérletek h. A környéken mozgó vad sasokkal való (szocializációs) kapcsolatfelvétel i. Nagyobb távolságokra (10-15 km) való elmozgás - majd visszatérés a mesterséges etetőhelyekre j. Legyengült állapotban való visszafogások (kézre kerülés) I . I ll viselkedési formák 3. táblázat etogramja (20 megfigyelési nap alapján) NEGYEDIK KIERESZTÉS Egy hím és egy tojó a torkán és a mellén lett megfestve. Május 13-19. között voltak a volierben. A kiengedést követően a hátukra szerelt rádióadó miatt erősen streszszes állapotba kerültek, menekülési reakciót abszolút nem mutattak, a földön üldögéltek, és mindenáron igyekeztek csőrükkel eltávolítani az adót. így kénytelenek voltunk a madarak érdekében az adókat leszerelni. Ezután már bátrabban próbálkoztak a repüléssel, alacsonyan rövid távokat tettek meg a pusztában, utána a földön üldögéltek órákig komfortmozgásokat végezve. Néhány nap múlva az egyik példány felkörözött, és egy erős széllel elsodródott az etetőhelyektől kb. 10 km távolságra, s nem talált vissza. Ott egy házi libatelep tanyaudvarára ment be, ahol először ivott a kitett gyerekkádból, majd táplálékkérő hangot adva, szaladva ment a gondozók felé, akik nem bántották, mivel meglátták a lábán a gyú'rú't, s a HNP telefonszámát. Később a sas felült a libák kifutója elé, nézegette őket, de nem támadta meg egyiket sem, valószínű, hogy nem ismerte fel bennük a zsákmányt! Este felgallyazott az udvar magas nyárfájára. Visszafogás után ismét a szoktató volierbe került nagyon kiéhezett állapotban. A másik példány is elkóborolt az etetőhelyektől 8-10 km-re, egy halastórendszer egyik kiszáradt medrében rétisasok társaságában üldögélt, amint azok halat fogyasztottak, de ez a parlagi sas pár nap múlva visszatalált az etetőhelyre. Egy hét után ismét szabadon lett engedve a szoktató volierből a befogott sas. Ezután rendszeresen visszajártak a kihelyezett dögre táplálkozni. Az ismételten szabadon engedett példány a közeli juhtelep egyik vizes árkába is rendszeresen bejárt inni! Ugyanez a példány sikeres, önálló ürgezsákmányolás után 5 m-re bevárt, s csak heves zavarásra ment el! A megfigyelési idő alatt kb. 10 km-es sugarú körben mozogtak a sasok, ahonnan rendszeresen visszajártak a kibocsátóhely környékére. 4. táblázat Szoktató volier Példányszám (db) Vörös festékkel jelölt testrészek Gyűrűszám be ki Példányszám (db) Vörös festékkel jelölt testrészek Gyűrűszám 1993. V.13. 1993. V.19. 2 $ c? Torkon és mellen 606952 606955 Időpont (hónap, nap) Megfigyelések a repatriált madarak viselkedéséről május 19. A kieresztés előtt mindkét sas hátára rádióadót szereltünk, de a madarak nem szokták meg, zavarta őket, nem mertek repülni, csipkedték csőrükkel, az egyik rövidesen nem is adott jeleket, a másik 15 mről adott csak, így visszafogtuk a madarakat és leszereltük róluk, s újra eleresztettük őket, este a volier közelében a földön üldögéltek. május 20. Mindkét sas a földön üldögélt, egymástól 200 m-re. 50 m-re vártak csak be bennünket, azután több száz méterre arrébb szálltak. május 26. Az egyik példány a kieresztés helyétől kb. 10 km-re egy házi libatelepre ment be, a tanya udvarán gallyazott fel egy nyárfára, a liba gondozónak hagyta magát megfogni, ki volt éhezve. Az udvaron lévő gyerekkádból ivott, a kifutóban lévő kifejlett libákat csak nézegette, de nem támadta meg egyiket sem. május 27. A libatelepen befogott sast visszatettük a szoktató volierbe. Igen ki volt éhezve, a beadott naposcsibéket egészben nyelte el. június 1. A másik példány kb. 8-10 km-re lévő halastavak egyikének száraz medrében ült három immatur réti sassal. Többször fölszállt, s visszaült közéjük. június 2. A szoktató volierből a libatelepen visszafogott példányt ismételten szabadon engedtük. június 4. Az egyik példány DNY-i irányból érkezett, s leszállt a másik példány mellé a földre, a kihelyezett csibéből ettek, majd K-i irányba elszálltak mindketten. június 5. Az egyik példány bekörözött az etetőhely fölé alacsonyan, de tovább szállt, s nem jött vissza aznap. június 9. A közeli juhtelepen az egyik juhász gyakran látta az egyik példányt egy vizes árokban inni és fürödni. Közelre bevárta! június 10. Az egyik példány a farkon festett sassal együtt ült a volier tetején. június 11. Az egyik példány a volier tetején ül, nagyon szelíden viselkedik, közelre bevár!