Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Krankovics Ilona—Sallay Gergely Pál: Első világháborús osztrák-magyar katonai alakulatjelvények a Déri Múzeum gyűjteményében
116 KRANKOVICS ILON A—SALLAY GERGELY PÁL % - ^ < * s^ ? « W v iv.iwi.ii Lipót Szalvátorfőherceg vezérezredes. Anyag: bronz; Méret: 73 mmx45 Tervező: G. Hermann. lére létrehozott magasabb egységek (hadtestek, hadosztályok) jelvényei elsősorban a bejárt hadszínterekre és a végigharcolt csatákra emlékeztettek, a csapattestek (ezredek, zászlóaljak) jelvényei sok évtizedes (akár évszázados) tradíciók megörökítését, az ezredtulajdonosok személyének népszerűsítését szolgálták, sőt helytörténeti vonatkozásaik is voltak. Az alakulatok békehelyőrségei írásos vagy képi formában gyakran megjelentek a jelvényeken. A honvéd ezredek jelvényein jellemzően a magyar államcímer, annak részeként vagy önállóan a Szent Korona képe, illetve a magyar katona alakja tűnik fel, legtöbbször puskájával verekedve vagy arra támaszkodva, a huszárok lóháton. A cs. és kir. tábori vadászzászlóaljak első világháborús sapkajelvényei szinte mind a vadászkürt hagyományos motívuma köré épültek. A préselt sárgarézlemez kürt, közepében az adott zászlóalj fehérszínű hadrendi számával, eredetileg a vadászalakulatok részére 1861-ben rendszeresített stájer vadászkalap dísze volt. 1 4 Minthogy jelen írása Déri Múzeum jelvénygyűjteményéről ad számot, a fent leírtakat a debreceni alakulatok jelvényei által szemléltetjük. A közös gyalogezredek ezredtulajdonosi hagyományai például tükröződnek a cs. és kir. debreceni 39- gyalogezred Arkanzas cégnél készült lemezjelvényén, amely Franz Conrad von Hötzendorf gróf tábornagy portréját ábrázolja. A békehelyőrségre emlékeztet ugyanezen alakulat másik jelvénye. Az álló ovális formájú alkotáson a csapattest hadkiegészítő központjának, a kálvinista Rómának - vallási hovatartozásra utaló - városcímere jelenik meg. Hasonlóképpen helytörténeti vonatkozású a debreceni 3. honvéd gyalogezred három, egymástól alig eltérő külalakú jelvénye, amelyeken a város híres és jellegzetes épülete, a Nagytemplom, illetve a városcímer és hortobágyi csendélet látható. Az alakulat negyedik, álló téglalap for14 11lésfalvi Péter: Vadász- és hegyicsapatok megkülönböztető jelzései 1867-től napjainkig. In: Hausner Gábor-Kincses Katalin Mária-Veszprémy László (szerk.): A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 4. Budapest, 2001.165-175.0. mm májú, Ludvig és társai műintézetében préselt jelvényén 15 a magyar Szent Korona alatt magyar kiscímer és debreceni városcímer kapott helyet. Az alakulat katonai közigazgatásbeli hovatartozására a m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred jelvényének felirata is utal. Érdekes, hogy a zománcozott változaton helyesen szereplő DEBRECZENI szó a legénységi változaton hibásan, DEBRESZENI-ként jelenik meg. Pedig - amint ez az ezred emlékkönyvéből kiderül - a jelvény alapos előkészítés után született. Készíttetése Flohr János ezredes, ezredparancsnok nevéhez, illetve ezredtől való távozásához köthető, aki ebből az alkalomból alapította és osztotta ki az ezredjelvényt. 1 6 A jelvény zománcozott, tiszti változatán a huszárcsákó - a valóságnak megfelelően ábrázolva - világoskék, hiszen ilyen színű fejfedőt viseltek a „kettős honvédhuszárok." A csapathagyományok megjelenítése és a békehelyőrségek bemutatása csak egyik célja lehetett a jelvények megrendelőinek és tervezőinek. A jelvények másik (ha nem fő) célja az alakulatok harctéri hősiességének megörökítése volt. Az ellenséggel folytatott küzdelmet számos tervező allegória formájában, a szemben álló felet állatként ábrázolva fogalmazta meg. Ez elsősorban a gyalogezredek jelvényeit jellemzi. Az ellenség állatábrázolásainak két fő formája volt. Az egyik az első világháború idején nemzetközileg is értett jelképrendszer elemeinek alkalmazása, vagyis az egyes nemzetek, országok létező állatok képében történő megjelenítése. A jelvényeken ez elsősorban az oroszok vonatkozásában volt közkedvelt, akiket medveként ábrázoltak. A másik módszer a többfejű képzeletbeli lény, a sárkány megjelenítése, amely a magyar kiegészítésű ezredek jelvényeire jellemző, hiszen az ősi magyar hitvilágban a gonosz, falánk ós romboló sárkány az alvilág démoni képviselője volt. Az elit alakulatoknak számító rohamcsapatoknak karakteres, egyedi szimbólumvilágú jelvényeik voltak. 1 7 Tipikus motívumaik közé tartozott az emberi koponya (mint a halál allegóriája), a rohamsisak, a kézigránát és a rohamkés (a rohamkatona jellegzetes harceszközei), illetve maga a rohamista. A lovassági jelvények specialitása a csapatnemi jellegzetességnek számító különleges ruhadarabok (a dragonyos sisak, a huszárcsákó és az ulánus csapka) ábrázolása volt, hol központi, hol mellékmotívumként. A közös huszárezredek jelvényei az egyes alakulatokra jellemző színkódokat tükrözve az atilla-, mente- és csákószíneket kombinálták. A hu15 Göhl Ödön: Háborús emlékek. VIII. Numizmatikai Közlöny 1917/W-IV. 105.0.206. sorszám. Göhl tévesen osztrák-magyar kiscímerként határozza meg a szelvényben elhelyezkedő címereket. 16 A m. kir. debreceni 2-ik honvédhuszárezred története 1869-1918. Budapest, 1939.160.0. 17 A témáról lásd: Kovács S. Tibor: Osztrák-magyar rohamcsapat jelvények. Numizmatikai Közlöny 1993-1994.89-100.0.; Sallay Gergely Pál: Rohamcsapatjelvények az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében. In: Baczoni Tamás—Kiss Gábor-Sallay Gergely Pál-Számvéber Norbert: Halálfejes katonák. Az Osztrák-Magyar Monarchia rohamcsapatai 1916-1918. Puedlo Kiadó, h. n. [Budapest], é. n. [2006.]. 43-53.0.
