Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Dudás Miklós: Hatóságilag lefoglalt parlagi sasok (Aquila heliaca) visszavadítása a Hortobágyon

HATÓSÁGILAG LEFOGLALT PARLAGI SASOK (AQUILA HELIACA) VISSZAVADÍTÁSA A HORTOBÁGYON 9 A cél az volt, hogy a zsákmányszerzést először volleren belül sajátítsák el, s gyakorolják be. A tanulási folyamat itt még gyorsabban korrigálható, ill. ismételhető meg egy-egy sikertelen kísérlet után. A folyamatos és rendszeres „dresszírozás" pedig feltétlen szükséges az önálló zsákmányszerzés képességének az elsajátításához. A sasok vadászkészségük kifejlesztéséhez 1-1,5 kg-os nyulakat kaptak minden másnap. Április elején a HNP egyik legváltozatosabb ragadozó madaras élőhelyén - miután előjöttek téli álmukból az ürgék, és megjelentek az első vad parlagi sasok - kijelölésre került az a hely, ahol fel lett építve egy 2x3x2 m-es platformot 4 m magasan. Ez a „szoktató voiler" körberácsozott, az egyik oldala levehető mobil idommal volt ellátva. A sasok kettesével kerültek ki a szoktató voilerbe, és kb. I hetet töltöttek benne. Itt kaptak táplálékot, fürdő és ivóvizet. A röpde közelében a puszta több pontján etetőhelyek lettek kialakítva, ide borjú-, bárány- és birkadögök kerültek a szoktatás idejére, majd később még naposcsibedögöt is kaptak folyamatosan. Ez a könnyen megszerezhető zsákmány több vad parlagi sast is odavonzott, s a tapasztalatlan, fiatal, kieresztett sasok ezáltal könynyebben rátaláltak a táplálékra, s közben kapcsolatba is kerültek a fajtársaikkal, de más fajok is előszeretettel felkeresték ezeket az etetőhelyeket (békászósas, pusztai ölyv, barna kánya, egerész ölyv, barna rétihéja stb.). A volierben eltöltött 5 hónap alatt a sasok nagy része lényeges viselkedésbeli változáson ment keresztül. A túl szelíd példányokból, a volierekben is sokat repülő, mozgó madarak váltak, s a gondozóktól is már jelentős mértékben „elvadultak". Maradt, viszont 3 db olyan „imprint" sas, amely az emberi közeledésre kotyogva szállt le és a szárnyait széttárva kérte a táplálékot. Ezek a példányok a visszavadítás során a legkésőbbi időpontban kerültek ki a szabadba, de még így is számtalan komplikáció adódott. A rendszeres etetés a szoktató röpde környékén az első eleresztés előtt néhány nappal (április 2-án) kezdődött el. A kibocsátóhelyen állandó őrzést kellett biztosítani. Az eleresztések alatt és után a területet jól felkészült ornitológusok figyelték. A terepi megfigyelésekről naplót vezettek. A madarak eleresztés előtt meg lettek gyűrűzve (a gyűrűn külön szerepelt a HNP telefonszáma is, továbbá egyedi jelölésekkel - különböző testtájak is meg lettek festve vörös vízoldékony festékkel - hát, nyak, farok, szárny, stb.), így a szabadban nagyobb távolságról is viszonylag jól azonosíthatóak voltak. A sasok hat egymást követő időpontban egyhetes szoktató volierben való tartózkodás után lettek szabadon (lásd: táblázatok) engedve. A kiengedett madarak zöménél a természetes környezetükhöz való adaptációs nehézségek, a viselkedésükben egyedileg jelentkeztek. A számukra még teljesen új élettér számtalan, eddig ismeretlen szituációt produkált, amit gyors válaszreakciókkal kellett volna lereagálniuk, de nem mindig voltak erre képesek, mert a fogságban tartás miatt nem is volt lehetőségük, a megfelelő életkori tapasztalatok megszerzésére. A lassú tanuiási folyamatok számtalan egyéni különbséget mutattak közöttük. AZ ELSŐ PÉLDÁNYOK SZABADON ENGEDÉSE Két tojó példány a mellén és mindkét csüdjén lett piros színnel jól láthatóan megfestve. 1993. április 3-án lettek behelyezve a szoktató volierbe és április 6-án lettek szabadon engedve. Az egyik madár a folyamatos megfigyelés végéig szinte naponta nyomon követhető volt, rendszeresen visszajárt az etetőhelyekre a volier közelében, többször annak tetején éjszakázott. A vad sasokkal való kapcsolatteremtés (táplálékkéregetés, együtt való föl termikelés, első zsákmányszerzési próbálkozások stb.) mind a kibocsátóhely közelében történtek. A másik példány viszont egy nap múlva eltűnt, s csak egy hónap múlva jelent meg ismét a volier környékén, akkor is rövid időre. Nincs információnk, hogy ezen idő alatt hol tartózkodott!