Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Vajda Mária: Adalékok egy bihari település, Mezőkeresztes történeti néprajzához (18. század vége -19. század eleje)
85 VAJDA MÁRIA ADALÉKOK EGY BIHARI TELEPÜLÉS, MEZŐKERESZTES TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ (18. század vége -19. század eleje) A ma Biharkeresztes néven ismert Hajdú-Bihar megyei település, 1989 óta város, a Bihari síkságon, Berettyóújfalutól 15 km-re DK-re fekszik. Első említésekor 1214-ben Fűncsű/. Ekkora leleszi prépostság faluja. 1284-1290 között két birtokosa van: a váradi káptalan és a Szent Kereszt oltár mestere. Új neve innen Keresztes, már a pápai tizedjegyzékben is. 1274-ben még egyszerre említik mind a két nevét. 1 A későbbiekben Mezőkeresztes alakban szerepel. 1907. május 20-án Mezőkeresztesen a képviselőtestület által megtartott rendkívüli közgyűlés alkalmával elfogadták az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság javaslatát, mely szerint a település nevét Biharkeresztes-re változtassák, tekintettel arra, hogy az országban több Mezőkeresztes nevű település található. 2 A település XVIII. századi helyzetére vonatkozóan fontos forrásul szolgálnak az úrbérrendezés kapcsán, a központilag megfogalmazott 9 pontos kérdésre adott, 1770. szeptember 23-án keltezett, Füsüs Mihály bíró és társai által adott mezőkeresztesi válaszok. 3 Ezekből megtudjuk, hogy a községnek urbáriuma nincs, hanem bevett szokás szerint „régtől ólta" az uraság számára a következőképpen tették kötelességüket: Az egész telkes gazda marhával 52 napot szolgált, féltelkes 26 napot, negyedrész telkes 13 napot, a gyalog 4 ember pedig, aki egésztelkes 104 napot, a féltelkes 52 napot, a negyedtelkes 26 napot. Taxát esztendőnként 189 rénes forintot fizettek, melyet a gazdák maguk között birtoknagyság szerint osztottak fel. Ezen kívül, esztendőnként adtak a földesúrnak, vagyis a nagyváradi püspöknek: 1 borjút, 1 pulykát, 50 rucát, 70 ludat, 300 tyúkot, 3300 tojást. Továbbá az uraság erdejéből tartoztak Váradra szállítani 60 öl fát, és két kemence meszet égetni. A haszonvételekre vonatkozóan, vagyis, hogy miből, hogyan éltek, a következőket tudjuk meg a korabeli mezőkeresztesiekről: termékeny szántóföldjeiket két fordulóban használták: a határ egyik részébe őszi, a másikban tavaszi növényeket vetettek. A tavaszi fordulót tengerivel és 1 BUNYITAY Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. III. Nagyvárad, 1884.46,249; JAKÓ Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest, 1940.274; GYÖRFFY György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. I. Budapest, 1963.632.; Hajdú-Bihar évszázadai. Szerk.: ANGYAL László András. Debrecen, 2000.241. 2 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban HBML.) V.6i3.b.i. - Közli: ÖLVETI Gábor: Két jegyzőkönyv Biharkeresztes újkori történetéből, mindkettő 1907-ből. Itt és most. 4.1997-19. 3 BÁRSONY-PAPP-TAKÁGS 2001.239-241. 4 Gyalog (gyalogos jobbágy'): akinek nem volt elegendő igavonó állata kenderrel szokták bevetni. Kaszáló rétjeik, ha az árvíz nem járta, jó szénatermők. Marhát is szépen neveltek rajta. Előnyként említették a két mérföldnyire 5 lévő váradi piac közelségét. Az egész telkes gazda 48 pozsonyi mérő 6 földet birtokolt. Szőlője a településnek ekkor még nem volt, csak 1866-tól, de a két mérföldre levő püspöki és váradi szőlőshegyekre, akiknek tetszik, kapálni eljárhatnak pénzért. Gyümölcsösei sem voltak a településnek. A település határában erdő nem lévén, „a méltóságos uraság más szomszédos határon lévő erdejein mind tűzre, mind épületre való fát, ha jelentjük magunkat, szokott engedni ingyen." A kendert a határukban áztatták. Malma a településnek nem volt, őröltetni másfél mérföldnyire jártak. Az „ország útjában", (az Erdélyből Pest felé vezető út mentén) volt egy kántorkocsmája 7 a településnek. A Kőrös nagyobb árvíz idején a szántóföldjükben ós a kaszálóban károkat okozott. A rendes és törvényes kilencedet - más földesuraságok alatt lévő szomszédos helységek szokása szerint - mindenből adtak, úgymint búzából, árpából, zabból, lencséből, borsóból, kenderből, tengeriből, káposztából, a kerteken termő dohányból is. E mellett tizedet is adtak. A település lakói szabadmenetelűek, s nem örökös jobbágyok. Az úrbéri felmérés eredményeként, 157 telkes jobbágyot, 18 zsellért és 4 házatlan zsellért rögzítettek, s a jobbágyközösség kezén 1923,5 pozsonyi mérő szántő és 1157,5 pozsonyi mérő rét maradt. 8 Az 1784-es első magyarországi népszámlálás adatai szerint 9 a község jogállású Mezőkeresztes birtokosa a nagyváradi püspök volt. A település 250 házában 297 család lakott. 5 Egy mérföld hossza: 8353,6 méter 6 Egy pozsonyi mérő földterület területmértékként annyi földet jelentett, melybe 62,6 liter gabonát vetettek el. 7 kántorkocsma: az állandó kocsmákkal ellentétben csak időszakosan működött, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, illetve újévig mértek bort. - Vö.: Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötet. Budapest, 1980.233. Elnevezése a latin quattor: negyedik, szó, magyarosodott alakja. Kántor: negyed, negyedéves 8 BÁRSONY-PAPP-TAKÁCS 2001.350.; A XIX. század derekán, határa 9675 hold, melyből szántó 5760 hold, 1880 hold rét, 1460 hold legelő, 100 hold erdő, 250 hold belső telek, 125 hold kenderföld, 100 hold káposztás. Ezekből a váradi püspök majorsága 2640 hold szántó, 580 holdas kaszáló és 100 hold erdő volt. A többi része a jobbágyok kezén maradt. A föld minősége vegyes, többnyire a tengerinek kedvez a búza, zab mellett. A lakossága: 2700 református, 10 római katolikus. - FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára mellyben minden város, falu és puszta körülményesen leiratik. II. k. Pest, 1851.205. 9 DANYI - DÁVID i960.32-33.; L. még DANKÓ1998.6:15-23.
