Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)
„A MESTERSÉGBEN VALÓ ÜGYESSÉGÉT A REMEKJE FOGJA KI TÜNTETNI" 113 letöltésére való kötelezés számított, melyre a céhszabályzat szintén lehetőséget adott" A céh számos alkalommal gyakorolt méltányosságot is a rosszul remekelőkkel szemben. Ilyenkor fontos szempont volt, ha a remeklő nevéhez ,huzamosabb nállunk dolgozása", azaz a mesterév idején vagy a hosszabb idejű legényévek során „semmilyen rossz cselekedet" nem fűződött, hanem becsületesen dolgozó, engedelmes, szerény magaviseletű embernek ismerték meg. 10 0 Szintén jóindulattal voltak a családos és a betegséggel vagy szegénységgel küszködő „folyamodók" iránt. Egy alkalommal látszólag még az is segített, hogy a kudarcot valló remeklő „rlmánkodásra fakadt", bár esetében inkább arra voltak tekintettel, hogy mester özvegyét kívánta feleségül venni, így a mesterség folytatását, egyben a műhely fennmaradását segítették. 10 1 A CÉHBEÁLLÁS KÖLTSÉGEI A céhbeállás mindenkor a „céhtaksa" vagy „céhtaxa" (1851 után már mesterdíj néven) befizetésével vált érvényessé. A céhtaksa kiszabását az egységesített privilégiumlevelek és a központi rendelkezések szabályozták, így a német szabók is az országosan ekkor szokásos díjakat fizették. 102 Szintén egységesek voltak a taksafizetési kedvezmények: fél taksát fizetett az, aki mester leányát vagy özvegyét vette feleségül, erre azonban csak a vizsgált korszak elején vannak példák. 10 3 Kedvezményt kapott (huszonöt helyett tizenöt forint befizetését) az elhunyt mester fia is, akinek özvegy édesanyja a műhelyt és a mesterség folytatását a fia céhbe állásakor átengedte 10 4, de a még aktív mesterek fiainak - mivel ők új műhelyt nyitottak - teljes díjat kellett befizetni. 10 5 A céh méltányosan kezelte a befizetést, több példa van mind a mesterdíjakban, mind az egyéb díjakban adott fizetési halasztásokra. A mesterdíj két részletben való megfizetését az 1780-as privilégiumlevél is lehetővé tette, de a későbbi szabályzat 99 HBML IX.29-5-k. 89-90.0.1851. Kováts József: igen szigorú elbírálást kapott, három ruhájából egy volt hibás, mégis három hónap további tanulásra küldték, u.o. 119-120. 0.1853. Nagy Benjámin: a céhmesterrel veszett össze a bírálaton. Később már bánta, hogy annak véleményét „zavart fővel el nem fogadta", és hiába kérte, hogy a céhbe „sorozzák be". A céhmestert annyira magára haragította, hogy bár az egész céh „pártfogolta, kérése mellőztetett". 100 HBML IX.29.5 k. 58-59.0.1835. Balla Gergely; u.o. 62-63.0.1839. Kisantal János; u.o. 83-84.0.1849. Szuhy János; u.o. 99-100.0.1851. Zavilla Lőrinc 101 HBML IX.29-5 k. 52-53.0.1834. Mógor István 102 HBML IX.29 5-k. 1790-1814:15 rénes forint, 1814-1848:25 rénes forint, 1848-1849: 10 forint, 1849-1851:25 forint, 1852-től 1872-ig 20 forint. 103 HBML IX.29.5i. 2-3.0.1790. Hochelein Fülöp; u.o. 8-11.0.1808. Varsányi György és Nyiznászki János; u.o. 14-15.0.1810. Schneider János. Az ismétlődő központi előírások 1828 után igyekeztek megszüntetni a családi örökségből származó, középkori eredetű kiváltságokat. Varga Gyula 1981.324.0. A későbbi időkben egy alkalommal van féltaksa fizetési kedvezmény, melyet egy Nagykárolyból ideérkezett remekelt mester kapott. Az ő esetében azonban a céh „külső kényszernek engedett", ugyanis a kerületi főispán a saját hatáskörében tette lehetővé ezt. HBML IX.29.5-k. 87-88. 0.1851: Fonó Mihály. 104 HBML IX.29.5.k. 36-37.0.1823. Prochászka Vencel 105 HBML IX.29.5.k. 74-75.0.1847. ifjú Ormos József is valószínűleg módot adott erre. 10 6 A céhdíj befizetésével egyidejűleg az új mester nevét hivatalosan is bevezették a mesterkönyvbe, mely a céh mindenkori tagjainak hivatalos dokumentuma volt. Az itt elemzett forrás egyben a debreceni német szabók mesterkönyveként is szolgálhatott. Csak azoknak a személyeknek a remekléseit vezették be a könyvbe, akik valóban a céh mesterei lettek. Ha összevetjük a céhbe való jelentkezés, a remekkiadás és a céhbeállás időpontjait, azt láthatjuk, hogy ezek hol rövidebb, hol hosszabb időszakot ívelnek át. E jelenség hátterében különféle okok húzódnak meg. Amennyiben a jelentkező hivatalos „jogosítványai" - szakmai előélete és a polgárjog igazolása rendben találtattak, a céh nem gördített egyéb akadályt a belépni kívánkozó elé: ekkor egy-három, de maximum hat hónap alatt megtörtént a céhbeállás. Az egy-két évig is elhúzódó ügyek egy részében a jelentkezők ezen idő alatt töltötték le a mesterévet. A további esetekben vagy a céh emelt kifogást a jelentkezővel szemben a céhbiztos és a tanács felé, vagy annak volt valamilyen felmentési kérelme a felsőbb hatóságoknál. Mindkét fél igazságkeresése időigényes többszöri meghallgatásokkal és a részrehajló ítéletek elleni tiltakozásokkal járt együtt. A CÉHBE JUTÁS EGYÉB MÓDJA A céhbe való bejutásnak más formái is léteztek. Ismert, hogy a debreceni céhek a környék számára is képeztek mestereket, hiszen kézművesekre mindenütt szükség volt. Az ún. filiárisok szintén a céh teljes jogú tagjai voltak, de a környező kisebb településeken éltek és dolgoztak. Ezzel kapcsolatosan van egy korai adat a német szabók jegyzőkönyvében is: 1805-ben Hollósi Józsefnek, „mivelhogy filiárista volt eddig", elengedték a remeklést, de mivel nem remekelt, a teljes összegű taksán kívül két forint „leülőpénzt" fizetett. 10 7 A német szabók céhébe távolabbi vidékekről is érkeztek felvételüket kérő mesterek. Mintegy 100-150 km-re kiterjedő vonzáskörzetet lehet megrajzolni, ha azt vizsgáljuk, hogy hol remekeltek és működtek korábban: többségében a szomszédos vármegyék városaiból és mezővárosaiból - Miskolcról, Nagykárolyból, Kisvárdából, Bihardiószegről, Tállyáról. 106 A már tárgyalt üüntetéspénz 1835-től már a Hibákért vagy a Hibák megváltásáért szedett díjként szerepel. Emellett a jegyzőkönyvben feltüntetett kisebb összegű díjak közül csak a mesterkönyvbe való bevezetés fejében szedett Név beírás (1850-ig, öszszege 2 ft) egyszeri díj tartozott szorosan a céhbeállás költségeihez. Az egyéb díjak tulajdonképpen a céhtagok éves befizetései voltak, amelyeket az új mestereknek a céhbe való felvételükkor kellett először kifizetni: a Táblajárás (1828-1848 között, 1 ft 48 krajcár), a Fáklyákra (1851-ig 1 ft, 1851-64 között 2 ft, ezután 4 ft), a Tűzoltó szerekre (1851-től 1 ft), a Kántor misére (1851-től, i ft). 1854 nyarán és őszén Birodalmi költsönre4ft-t szedtek be, míg 1864-től Kórházra 2 ft-t fizettek. 1830-tól a céhbe lépéskor fizetett díjak közt megjelent a „Koporsópénz" (4 ft): aki befizette, annak halála után az összegyűlt összeget a céh az özvegynek kiadta. Szintén visszafizették, ha a mester eltávozott a céhből illetve a városból. 107 A privilégiumlevél VII. artikulusa szerint a filiáristól csak fél taksát szedhetett a céh, ha az vidéki lakhelyéről a céh tagjai közé felvételét kérte. Hollósi József tehát ekkor beköltözhetett a városba, és ezért fizetett teljes összegű taksát.
