Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Krankovics Ilona: Mozaikok a textilkereskedelem történetéből - A Kis Orbán család kereskedésének története
MOZAIKOK A TEXTILKERESKEDELEM TÖRTÉNETÉBŐL 59 A kereskedést alapító szenátor, Kis Orbán István betegen is, János fia segítségével kézben tudta tartani a cég kapcsolatait. Szinte természetes volt, hogy 1826-ban bekövetkezett halála után János vitte tovább a vállalkozást megözvegyült anyjával. 3 2 Valószínű Kis Orbán István halála is közre játszott abban, hogy az 1826os év volt a vállalkozás mélypontja. Hosszú évek után ekkor fordult elő először, hogy az áruhitelből származó tartozásukba nem fizettek törlesztést. Vásárlással is nagyon kis mértékben növelték az árukészletet. Két alkalommal, a György-, és Dénes-napi sokadalmakon vásároltak 2636 váltó forint értékben, melynek meghatározó része a Valero cégtől származó textilnemű volt. A számok azonban azt mutatják, hogy a cégalapító apa halála csupán pillanatnyi megtorpanást okozott a kereskedés működésében. Ha csak a jól kiépített kereskedelmi hálózatot vesszük figyelembe, az feltételezhető, hogy a kereskedelmi ismereteket a legmagasabb szinten elsajátító fiatalember keze alatt a vállalkozás fénykorát éli majd meg. Tiszteletet parancsoló felelősségtudattal és szorgalommal irányította a rábízott vállalkozást, s a következő évben újra megélénkült az élet a Kis Orbánék kereskedésében. Ekkor megközelítőleg tízszer akkora értékben vásároltak, mint az előző évben. A tartozás visszafizetése is megközelítette a 20.000 váltó forintot. A már többször említett Valero 3 3 pesti textilmanufaktúra még mindig meghatározó termékszállító maradt, egész év alatt közel 7000 váltó forint árulnivalót juttatott Debrecenbe. A következő év minden szempontból a kereskedés forgalmának további dinamikus növekedését mutatja. A vásárlások és az áruhitelek fizetése már-már optimálisnak tekinthető, egyensúlyba került. A megvásárolt készlet döntő részét még a textilnemű adta, ebben az évben csupán a Valero cégtől közel 7500 forint értékű áru talált gazdára a nagy múltú kereskedésben. A források azt mutatják, hogy 1829-ben a kereslethez igazodva, igen nagy értékű áru fordult meg a kereskedő kezén. A Valero cég 14.000 váltó forint értékben adott át árulnivalót, Bécsből Megyaszay István 3 4 pedig korábban soha nem látott értékben, 8794 váltó forintért küldött finom textíliát a kereskedésnek. A következő évek kereskedelmi adatai a kereskedés lendületes felfuttatásáról árulkodnak. 1830-ban az eladásra átvett áruk értéke meghaladta a 70.000 váltó forintot, a visszafizetés értéke is alig maradt el e mögött. A Kis Orbán cégnek kiegyensúlyozott a kapcsolata mind a legjelentősebb textil-, mind a bőrforgalmazókkal. A változás 1832 második felében történt, ekkor adta át János a textilke32 A kereskedő családok a vállalkozás továbbvitelét, igen gyakran a mesterségben legrátermettebb családtagra bízták. A Kis Orbán család esetében szintén ez lehetett a döntő ok, mikor Kis Orbán István János fia kezébe adta át a cég ügyeinek intézését. Rátermettségén túl János mellett szólt az a tény is, hogy még nem volt saját családja, „háznál lakó" volt. Az utódlásról gondoskodó apa István nevű fiának saját családja volt, s már 1819-től önálló textilkereskedést vitt. Lajos fia végzett „prókátorként" a város szolgálatában állt, önállósodása után saját családja volt. 33 A szakemberek körében eddig nem volt ismert, hogy a XIX. század első felében a híres pesti textilmanufaktúrának egyik legjelentősebb vásárlója a Kis Orbán cég volt. 34 Megyasszay István, az 1820-as években Debrecenből került Bécsbe, a textilkereskedelemből meggazdagodott ember többször segítette debreceni társait. reskedést István testvérének. 3 5 Amikor 1838-ban a kereskedése csődbejutott, a fölhalmozott tartozása meghaladta vagyonát. A csődbíróság előtt bukása okaként azt vallotta, hogy a pénzen átvett örökségét a behajthatatlan kintlévőségek terhelték. A levéltári kutatatás során nem sikerült sem megerősíteni, sem megcáfolni, hogy Kis Orbán (II.) István bukását az általa később veszteségesnek ítélt kereskedés átvétele okozta. IRODALOMJEGYZÉK Bácskai Vera - Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, 1984. Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten. Budapest, 1989. Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején. Budapest, 1988. Berend J. Iván: Gazdasági előretörések és lemaradások a 19. században. In: Gólyavári esték - Előadások a magyar történelemről. Budapest, 1984. Boldisár Kálmán: Debreceni vásárok. Debreceni Képes Kalendáriom 1934. Csatkai Endre: Adalékok a debreceni vásárokhoz a XVIII-XIX. század fordulóján. In: Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959. Debrecen, 1960. Csókos Varga Györgyi: Fonás, vetés, szövés. Budapest, 1998. Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. század fordulóján. In: Hajdú - Bihar Megyei Levéltár Évkönyve I. Debrecen, 1974. Dankó Imre: A vásár-piac mint urbanizációs tényező Debrecen életében XIX. századi kéziratos térképek alapján. In: Déri Múzeum Évkönyve 1982. Debrecen, 1984. Dankó Imre: Régi vásáraink világa. Debrecen, 1992. (Folklór és etnográfia, 71.) Dózsa Katalin: Régi viseletek. In: Régiségek könyve. Budapest, 1983. Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a 18. században. Budapest, 1969 Endrei Walter: Patyolat és posztó. Budapest, 1989. Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon. Budapest, 1963. Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Budapest, 1967. Fél Edit: Alföldi városi és mezővárosi viselet. In: Magyar néprajzi lexikon. I. kötet, Budapest, 1977. Freeskay János : Mesterségek szótára. Budapest, 1899-1910. Gyimesi Sándor: Kereskedelem, közlekedés, hitelszervezet és társadalmi problémái. In: Debrecen története 1693-1849. Szerk. Rácz István. Debrecen, 1981. Gyimesi Sándor: Városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Budapest, 1975. 35 Kis Orbán (II.) István 1819-től önálló textilkereskedést vezetett.
