Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Vajda Mária: Adalékok egy bihari település, Mezőkeresztes történeti néprajzához (18. század vége -19. század eleje)
ADALÉKOK EGY BIHARI TELEPÜLÉS, MEZŐKERESZTES TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ 95 az egész Helység Szüretre a'kor indult, én is úgy mentem. Azon időben pedig mindenkor Deákok szoktak prédikállani." Az elmérgesedett vitában egyre másra olyat kiabáltak a fejére, amiről korábban épp az ellenkezőjét állították. Korábban felhánytorgatták neki, hogy eltiltotta az éjjeli rendre vigyázó strázsákat a parókia őrzésétől, most meg azt nehezményezték, hogy őriztetni kívánja, holott, mint nyomatékosítja válaszában: „Soha a'Parochiát Strásáltatni nem kivántam". Csupán a múlt szüretkor üzent, hogy az egyházfi sem lesz itthon, ezért ,,a' házamra vigyázzanak a Wachterek", mivel az eklézsia pénze ott volt, és nem akarta, hogy elvesszen. Az utolsó két pontban nem tudhatjuk, mivel vádolták a tiszteletes urat, mert „Egészben tagadom", „Ez is Calumnia" kijelentéssel, válaszra sem méltatta. A mezőkeresztesi elöljárók végül az egyre durvuló vitában már ilyen hangot is megengedtek maguknak az egyházházkerület vezetőivel szemben: „Pető István a helység feöbírája tanátsal együtt" levélben közölte az ügyben vizsgálatot folytató „Peő Tisztelendő Szuperintendens Úrral, és a Venerábilis Deputation al, hogy "Minékünk sok dolgaink lévén, nem is mondunk benne, hogy tovább és tovább suspendáltassék dolgunk Tiszteletes Pap János Urunk iránt, hanem az Urak is ne fárasszák magukat azon való gondolkodással, hogy rajtunk meg hadgyák, mert mi éppen mellénem állunk, holnaptól tovább a'Parókiánkon nem is patientáljuk, hanem minékünk egy Iffjú Papot designáIni méltóztassanak." 7 0 Pap János tiszteletes úr végül mégis maradt a mezőkeresztesi gyülekezet élén. Arra vonatkozóan, hogyan sikerült megváltoztatni a település elöljáróinak véleményét, nem került felszínre dokumentum. A jelenlegi kutatások szerint magáról a prédikátorról is keveset tudunk. Előző szolgálati helyeit nem ismerjük. Az anyakönyvi bejegyzések szerint 1772. márciusában kezdte meg szolgálatát Keresztesen. Két kései leánygyermekéről találunk bejegyzést. 1773. február 17-én a kereszteltek anyakönyvében szerepel „Pap János lelkész Julianna leánya", akinek keresztapja a két szomszédos település lelkésze: T. Kádár János és T. Gombos István. Kádár János 1755-1776 között Bojton szolgált, 7 1 Gombos István pedig Ártándon. 7 2 Pap Juliannáról nem tudjuk, hogy megérte-e a felnőtt kort, feltehetően igen, mert nem találni nyomát a halotti anyakönyvben. Julianna lánya születése után, négy hónappal később, 1773. június 13án elhunyt Pap János másik gyermeke, a kétéves Lydia. „Az én leányom prédikátoré"- olvashatjuk az apa által szűkszavúan beírt szomorú eseményt. Három év multával, 1776. november 14-én pedig feleségét is elve70 TtREL. I.i.b.i8.5- Szuperintendens = püspök; Venerábilis Deputatio - tiszteletre méltó küldöttség; suspendáltassék=felfüggesztessék; patientáljuk=tűrjük; designálni - dezignálni, kijelölni 71 BARCSA II. 1908.213. 72 Vö.: THURYII. 1908.239. Gombos Istvánról azt írja Barcsa János, hogy ő volt az a lelkész, aki 1772-ben „megbó'vítette és jobb rendbe szedte az ekklézsiát" Ártándon. BARCSA II. 1918.199. szíti. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint: „^^o/y'ű/? Mária, Pap János prédikátor felesége 43 éves"\iolt. A halál oka nem szerepel a matrikulában. A tiszteletes úrnak nincs ideje kivárni a gyászév leteltét, másfél hónap elteltével újra nősült, hiszen a kislánynak gondviselőre van szüksége. A lakonikus rövidségű házassági bejegyzés szerint: 1777. január 2-án „Pap prédikátor János vette Beretzki Ilonát". Azonban hamarosan ezt a feleségét is elveszíti. 1783. július 27-én a szűkszavú halotti anyakönyvi bejegyzésben „Pap János prédikátor2. felesége"szerepel. A halál okát nem ismerjük. Öt hét telik el a tiszteletes úr második feleségének temetésétől, amikor 1783. szeptember 1-én, „Pap János 62 éves prédikátor" újra nősül, feleségül veszi Bosódi Jánosné 46 éves özvegyet. Az asszony férje curator volt, s ötven évesen, 1779. május 26-i dátummal szerepel temetése a matrikulában. 7 3 Bár a lelkész leánykája még csak tíz és fél éves lehet, mégis szembeszökő ez a viharos gyorsasággal szerzett mostoha. Az is feltételezhető, hogy ezzel az új házassággal - az asszony személye, és elhunyt férje tekintélye révén - a prédikátor helyzetének konszolidálását, netán anyagi biztonságának megszilárdítását remélte a településen. Arról nem is szólva, hogy a zaklatott idők után az egyházi életet, szokásrendet is jól ismerő asszony megnyugvást jelentett. Azonban csak alig valamivel több, mint három évet éltek együtt, 1786. december 17-én az asszony meghalt. „Nagy Katalin, az én j dí k feleségem 49 éves" - olvashatjuk a halotti anyakönyvben. Újabb házasságot már valószínűleg nem kötött. Erre vonatkozó bejegyzést nem találunk a mezőkeresztesi matrikulában. A klenódiumok között említődik egy úrasztali kehely, mely „71 Pap János úr ajándéka a mezőkeresztesi Szent Ekklézsia számára 1782-ből." 7 4 Minden bizonnyal hálából és engesztelő adomány gyanánt akkor ajándékozta egyházközségének, amikor meghurcoltatása után végül mégis maradhatott a település prédikátora. EGYHÁZFEGYELEM A lelkészek fontos feladata volt az egyházfegyelem biztosítása. Bár ebben a korban is törekedtek ennek fenntartására, az erkölcsök az elmúlt zavaros időkhöz képest már szelídültek. Ugyanakkor az egyház fegyelmező hatalmának egy részét átvették a közigazgatási hivatalok, sőt az egyházi fenyítékek gyakorlását úgy a megyék, mint a helytartótanács korlátozni igyekezett. A18. század második felében, több fegyelmező eszközt el is tiltottak. II. József az egyházfegyelmet a humanitás nevében szabályozta. A testi vagy a pénzbüntetés megszüntette, hogy az egyházak ne kerüljenek összetűzésbe a politikai hatalommal. Az egyházkerület az erre vonatkozó 1784. évi június 5-i és 1786. június 28-i rendeleteket is tekintetbe véve úgy határozott, hogy penitenciát szabni senkire sem szabad, akik a maguk megnyugtatására penitenciát akarnak tartani, azoktól azt megtiltani nem szabad. 7 5 Ezért találkozunk az 1790-es évektől egyre gyakrabban 73 Biharkeresztesi Református Egyház Vegyes Anyakönyvek II. 74 TtREL. I.8.C.9. - Biharkeresztes Egyháztörténete 75 BARCSA II, 1908.143-147.
