Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Vajda Mária: Adalékok egy bihari település, Mezőkeresztes történeti néprajzához (18. század vége -19. század eleje)
ADALÉKOK EGY BIHARI TELEPÜLÉS, MEZŐKERESZTES TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ 93 meg lett volna bennük az igyekezet, mint törvénytelenséget, már régen megszüntethették volna. De a helyi összefonódottság okán a kívülről jött személyek járandóságainak megcsonkításával szereztek előnyt maguknak, s hunytak szemet mások cselekedete felett. n. „Az Ekklésia javatskáinak nem Tiszt[elete]s Úr vólt a szaporitója, hanem a Hellység Lakossal."-Az elöljáróság ezen állítása nem képezi vitatárgyát. Jiszt[elete]s Úr azt sajnálja, hogy a'Superfluitást 5 5 Eö Kelmének nem adgyák mind oda, meg szoktuk mi abbúl szerezni a' Tiszt[elete]s Úr Conventióját, hogy némely inecigibiliseK' 6 találtanak, ésazokkelengedgyük ezt sajnálja [...]" A prédikátor nem ezt sérelmezte konkrétan, hanem általánosságban a papbérból megmaradó résznek faluhasznára fordítását. Nem is sérelmezhette volna, hiszen az elesettek gyámolítása, a mindenkori szegények támogatása a egyház fontos szociális feladatai közzé tartozott. 12. Az ürvacsorát követően a lelkész által adott megvendégelést, amely valószínűleg az eklézsia belső személyeire vonatkozott - mint„régiektől be vett" rossz és költséges szokást a prédikátor nem vett át - de a helyi elöljárók azt válaszolták erre, „Mutasson hát Tiszt Úr olly embert, a 'ki ortzátlankodni olly alkalmatosságra Tiszt[eletejs Úr házához ment volna, vagy ki vetette azt Eö Kelmének Szemére?." Azt azonban nehezményezték, hoqy „Hiszen a'meg maradott részt is Tiszt[eletejs Úr nem a'rectorral" osztotta meg, hanem egy hízelkedő szomszédjával, Bíró Mihállyal. Ezzel minden bizonnyal arra utaltak, hogy mivel előfordult, az úrvacsoráról megmaradt kenyérrel és borral illetlenül bántak egyes helyeken, ezért olyan rendelkezés született, hogy az lelkészé maradt, aki a rektornak, kurátornak és egyházfinak adhatott belőle. Az elosztásnak a pap lakásán kellett történnie. 5 7 13. Pap János sérelmeinek eme pontjában a tractus parancsolatjával és a canonokkal ellentétes halotti búcsúztató megtagadásáról szól, mire ugyancsak röviden azzal válaszoltak az elöljárók, hogy „Ezt nem is hallottuk senkitül, hogykivánta vólna Lakossaink közzül kivált mostanában." 14. „Hogy Keresztelőnek alkalmatosságával tántzoltak vóna Lakossaink soha nem tapasztaltuk, és bátorkodunk assecurálni s S, hogy Tisztjeletejs Uramkk bénem bizonyitthattya." - Ez nem állta meg a helyét, hiszen nem véletlenül ágált ellene a tiszteletes úr, s más települések prédikátorai is, mert különösen fiú gyermek, és elsőszülött esetén kitettek magukért e téren. S nem véletlenül nem válaszoltak a kettőnél több koma tiltására egy-egy gyermek esetében. Jobbnak látták hallgatni róla. Holott, ha Pap János prédikátorsága idején nem is engedélyezte, a későbbi időkben már a keresztelési bejegyzésekben is tapasztalható ezek változása. „Hogy ez eránt Tiszt[elete]s Urunkat instálták nem tagadgyuk, némely Lakossaink, de hogy Tiszt[eletejs Úr éppen maga esett ebbe a'mivel bennünket vádol, világos példával bé bizonyíthattyuk."- olvashatjuk a keresztesi elöljárók visszavágó válaszában. 55 superfluitás: többlet, felesleg 56 inecigibiiis: tehetetlen 57 BARCSA, 1906.1.159. 58 assecurálni-. biztosítani Miután Mária Terézia királynő 1777. szeptember 21-i rendeletével megtiltotta, hogy a holttestet, a halál beálltát követő 48 órán belül eltemessék, 5 9 a régi gyakorlatnak megfelelően, ennek ellenére arra akarták rávenni a lelkészt, hogy az előírt idő előtt már elvégezze a gyászszertartás. 16. Nem véletlenül ostorozta a fajtalan nótáért, a trágár, tiszteletlen beszédért a lakodalmazókat a tiszteletes úr, hiszen különösen mikor már bortól kapatosak is lettek a résztvevők, az emberi élet fordulóinak e legvidámabb ünnepe a felszabadult, duhaj jókedvé volt. 6 0 De ez természetesen nemcsak mezőkeresztesi sajátosság volt. A helyzet azonban nem akart nyugvóponthoz közeledni. 1782. március 19-én „Pető István és a Szent Ekklesiának elöljárói" aláírással egy alázatos hangú levelet küldtek a mezőkeresztesi elöljárók a „Eeö Tisztelendő Superintendens Úr! 's Consistoriális Szent Szék"-nek. 6 1 Ebben alázatos kérelemmel adják elő, hogy a „Venerabilis Tractusnak ki adott és publicált Parancsolattya szerént Miis Ekklésiánk Tagjait, első Advent Napján, az Ekklésiai Személlyek marasztások eránt meg állítottuk vólt Templomunk kerítésében, és igen kevesen találtattak kik Tiszt[eletejs Papp János Prédikátor Urunkat marasztanák." Ekkor a „Dislocatoria Sedeshez recurráltunk, 6 2 és okainkat miért bocsáttyúk el Írásban által adtuk; még is mind az által mi Prédikátort nem nyertünk. Aztán leírták, hogy Gál János és Marjai Pál uraimék újra voksoltattak, de 16-nál többen nem voltak, akik marasztották volna a lelkészt. S amikor harmadszorra Pap János,,egy hizelkedő emberét alattomba voxot szedni házanként elindított, mellyet ez is végre nem hajthatott, mert ugyan is ez nem az eö kötelessége lévén tizen egypáltzákkalmegbüntettetett." Ezen, Pap János felgerjedvén - folytatódik a levél-, „Szekérbe fogatott, és a'mint declarálta ellenünk a Ns Vgyére, 's Földes Urasághoz, panaszra ment. Mi még is negyedszer is eö Kelme eránt voxot indítván, 38nál többen nem találtanak marasztok, ellenbe pedig elbocsátok ísótan." Meglepő az az igyekezet, amellyel a törvényesség látszatát a szavazásokkal bizonyítani igyekeznek. De ennek rögtön ellentmond, hogy amikor a tiszteletes úr bízza meg az ő emberét, hogy mérje fel a helyzetet, azt az embert megpálcázzák, vagyis hatalmi fölénnyel, erőszakkal lépnek közbe. De mániákusan, ennek elfedésére újabb szavazatszámlálásba kezd az elöljáróság, s kimutatják, hogy valamivel négyszer többen vannak a településen a tiszteletes urat elbocsátani, mint marasztani akarók. S e számokra hivatkozva, alázatosan kérelmezik a püspöktől és a Consistoriális Szentszéktől, hogy „méltóztassanak Kegyes Szivekre venni ezenn Mi Tisztfelete] s Papp János Úrral való állapotunkat, hogy immár mi Eö Kelmével soha békességben nem lehetünk, mert mindig Utánnúnk Vármegyére, Földes Uraságra árulkodást tenni igyekszik, a 'mint hogy most is nem régibe is be adott 59 Vö: FÜVES Ödön: A temetés időpontjának szabályozása. Orvostörténeti Közlemények 73-74. Budapest, 1975.23760 Tokai Gyula, 1942-es biharkeresztesi lakodalmi szokásokról szóló dolgozatában írja, hogy a vaskos játékokért, pajzán nótákért a falu értelmisége ki nem hagyna egy lakodalmat sem. - Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattár, Leltári száma: 3177. 61 TtREL l.i.b.18. 62 recurrál: folyamodik
