Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Korompai Balázs: Galgóczi Mihály honvédtüzér levelei az 1848/49-es forradalom és szabadságharc erdélyi hadszinteréről (forrásközlés)

75 KOROMPAI BALÁZS GALGÓCZI MIHÁLY HONVÉDTÜZÉR LEVELEI AZ1848/49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ERDÉLYI HADSZÍNTERÉRŐL (FORRÁSKÖZLÉS) A Városi Múzeum gyűjteményébe 1909-ben került özvegy Galgóczy Józsefné (Debrecen, Gólya utca 4.) ajándékaként néhány levél. A levelek a leltározás során a következő számot kapták: Sz. 1909.536. A13 levélben Galgóczi Mihály honvédtüzér számolt be szüleinek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, melyekben maga is részt vett. A levelek alapján Galgóczi Mihályról annyi tudhatunk meg, hogy Nagyszalontán volt tanító, itt lépett a nemzetőrök közé. Szülei Margitán laktak. Fényes Elek 1851-ben megjelent Geográphiai szótárában így írt Margitáról és Szalontáról: „Margita, magyar mezőváros, Bihar vármegyében, kies szőlőhegyekkel s erdőkkel rakott vidéken, Debreczenhez 7 mértföldnyire, postahivatallal és váltással Székelyhíd és Déda közt. Van 3218 lakosa, kik közt2062 református, 762 római katolikus, 21 görög katolikus, 10 ágostai, 275 zsidó. Református és római katolikus anyatemplomok és synagóga. Határa 8195 hold, melyből úrbéri szántó 498, kaszálló 166,550 hold legelő és 1063 hold szőlő. Majorsági szántó 1691 hold, rét 728, erdő 1998 hold. Földe kemény agyagos, s leginkább megtermi a rozsot, zabot, trágya után a búzát. Fejér bora sok és jó; rétjeit a Berettyó iszapolja, melyen az uraságnak nagy malma van 4 kőre. Ezenkívül 260 kézmves van itt és 75 kereskedő. Országos vásárt 6-ot tart... Van itt továbbá sóház, gyógyszertár, sör- és szeszgyár. Földesúr grófCsáky Sándor." „Szalonta (Nagy-Szalonta) magyar mezőváros Bihar vármegyében a mezőségen, a Váradtól Gyulára vivő országútban, Váradhoz 4 mértföldnyire, 10300 lakossal, kik kevés katholikus, ó-hitűt és zsidót kivéve mindnyájan reformátusok, s köztük több 200 nemes családnál találtatott. Posta helyben, s egy ref. anyaegyház, s a nagy tűz után igen számos vörös cserép fedelű házak láthatók. Határa elég nagy ugyan, de még is a szomszéd uraságoktól bérelnek pusztákat és földeket, mert saját határuk a népességhez kicsiny. Ezt a Kölcsér futván keresztül, a sertéseknek alkalmas turkáló helyet készít, s valóban szemügye a lakosoknak a sertéstenyésztésre van fordítva, a minthogy a szalontai nyúlánk, konyafülű vörös sertések országszerte ismeretesek. E mellett sok szarvasmarhát tartanak, s ezzel, sertéssel, juhval, mézzel kereskednek; fuvaroznak, szőlős kertjeikben csekély bor, ellenben mezőségeiken híres görögdinnye termesztetik. Birtokosa herceg Eszterházy, de a város régente hajdú szabadsággal élvén, földjeit mindig szabad adás vevés mellett örökös szerződésnél fogva bírta és bírja. Hajdú korának emlékét egy most is fennálló csonka torony falai tartják fel." Rendkívül szemléletes leírást kapunk Fényes Elek sorait olvasva arról a két településről, melyek meghatározó szerepet játszottak Galgóczi Mihály életében. Leveleit általában „Galgóczi Mihály Édes Atyámnak tisztelettel Bihar Megyébe Margittán" címzéssel indította útnak. A13 levélből 12-őt szüleinek, egyet pedig „A bályogih.h. Egyház Iskola Igazgatójának tek. Molnár István úrnak" címzett, akit kedves barátjának nevezett. Az első levelet 1848. július 24-én írta N. Szalontáról, majd N. Várad november;., N. Várad december^., Kolozsvár december28., Besztercetélhó (január) 8.1849., Marosvásárhely télhó (január) 15., Borgóprundról tavaszelő (március) 22., április 14., április 17., május 8., május 17., május 28., és az utolsó levél Besztercéről kelt, 1849. június 6-án. Az első két levél közt hosszú idő telt el, több mint három hónap. Már az első levél írásakor nemzetőr volt. Ebben még biztosítja szüleit, hogy nem megy el a nemzetőrökkel, mert a tanítókat nem viszik el. A novemberi levélben írtak szerint már fő ágyús 14 krajcár pengő pénzbeli fizetéssel. A következő levélben arról értesíti szüleit, hogy „Fekete Tóra" indulnak táborba. A további levelekből kiderül, hogy végül Hunyadra mentek (Bánffyhunyad), ahol a karácsonyi ünnepeket töltötték és innen indultak tovább Kolozsvárra. Bem a Kolozsvár elleni csapatösszevonást és a három irányból vezetett előrenyomulást december 20-án kezdte el és december 25-én felszabadította Kolozsvárt. Galgóczi negyedik levelét december 28-án már a felszabadult városban írhatta. A tüzérek életéről is olvashatunk levelében, mely szerint ők nem járnak gyalog, hanem „részint üteg és bagazsiás kocsin, részint lóháton." A január 8-i levelében írt „Pojana Stanpi" nevü település a Borgói-hágó után mintegy 12 kilométerre található, mai neve Poiana Stampei. Beszámolt arról is, hogy a tél hidege ellen kaptak téli ködmönt, gubát és csizmát is. Eddig még csatában nem vett részt Galgóczi Mihály, de a következő levélben már teljes valójában átlátja a harci események lehetséges végét: a harctéri elesést vagy sebesülést. Arra kérte szüleit, hogy: „az epesztő aggodalom helyett tartsák dicsőségöknek, hogy egy M a'honért áldozott!!!" Elgondolkoztató érettségről tesz tanúbizonyságot ezzel a gondolattal, de ez a kérdés még felmerül további leveleiben is. A január 15-i levél után is egy nagyobb időszakasz hiányzik, de a levelezés folyamatos maradt. Újabb levelét március 22-én írta „Borgó Prundról". A levélben megtaláljuk a választ a hosszas hallgatásra. A két levél megírása között ugyanis 11 ütközetben vett részt. így ott volt Gálfalvánál, Szőkefalvánál, Szeben január 21-i ostrománál, Szelindeknél, Dévánál, a piski csatánál, majd Alvinc, Medgyes, Beszterce és Borgó Prund következett. Egy későbbi levelében visszatért Szeben ostromára és gróf Mikes Kelemen ezredes tragikus halálára, akit az első ellenséges ágyúlövés ölt meg. A hosszú levél keltezése ugyan március 22-e, de a bélyegzés szerint csak Besztercében, április 4-én sikerült útnak indítania. A borgoprundi levelei között van az egyetlen, melyet nem a szüleinek írt, hanem a bályogi iskola igazgatójának, Molnár Istvánnak, akivel minden bizonnyal iskolatársak