Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Krankovics Ilona: Mozaikok a textilkereskedelem történetéből - A Kis Orbán család kereskedésének története
MOZAIKOK A TEXTILKERESKEDELEM TÖRTÉNETÉBŐL A fenti táblázat érték szerint csoportosítva mutatja be a kereskedésben legnagyobb mennyiségben és értékben eladott textilféléket. Feltűnő a fekete csipke népszerűsége. Mellette a fekete bársony kelendősége és viszonylag magas ára kelti fel a figyelmet. A fekete csipkét nők vásárolták, kalapjuk, főkötőjük, ruháik, blúzaik díszítésére. Bizonyára fehérneműik kellemesebbé tételére is. A fekete bársonyt és a taffotát is a honoráciorok és módosabb kézművesek, cívisek vásárolták, ünnepi és gyászviseletre egyaránt. Viszonylag kevés fogyott a canavasból és a tüllből. Az üzleti könyv feljegyzési szerint a cég legjobb vásárlói a főkötővarrók és a pártakészítők voltak. Némi túlzással azt lehet állítani, hogy szinte 57 a kereskedés léte függött ezeknek az ügyes kezű asszonyoknak a szorgalmától és vásárlókedvétől. Huszonkét főkötővarró és pártakészítő próbálta magát és családját eltartani ebből a nagyon munkaigényes tevékenységgel szerezhető jövedelemből. Közülük azonban csak tízen voltak, akik 500 rénes forintnál nagyobb értékű árut vásároltak a textilkereskedésben a négy év leforgása alatt. Akik nemcsak próbáltak, hanem valószínű meg is éltek e mesterségből, azok nagyon kevesen voltak. Név szerint is számon tarthatók: Katona Jánosné a négy év során 10.438 rénes forint értékű árut vásárolt, s ez majdnem elérte a kereskedés egyéves forgalmát. A másik főkötővarró Labontz Jánosné asszony. Ö is alig maradt le vásárlásait tekintve Katona Jánosnétól. Ö négy év alatt 9540 forint értékű árura volt vevő. A vásárlásaik összegében az őket követők aligha lehettek versenytársai a két névvel is megnevezett vállalkozó szellemű asszonynak. A főkötő a kor nagy divatja volt, aminek a viselete mindenképp társadalmi rangot jelentett. Az üzleti könyv arról is árulkodik, hogy a név szerint említett asszonyságok több segítséggel dolgoztak. Szorgosak voltak és készültek egyik nagyvásártól a másikig, nagy elismerést szerezve ezzel a debreceni kézművességnek. Ők voltak azok, akik mindenféle korlát nélkül vásárolhattak hitelre, míg a többieknél a kelmék árának a kifizetését általában a legközelebbi vásár idejéhez kötötték. Ez arról is tanúskodik, hogy a debreceni főkötővarró asszonyok rendszeresen járták a környék vásárait. A számlakönyv lapjain elkülönülnek a temetésekre, a „halottra valók" megjegyzéssel történt vásárlások. 2 7 A tehetősebb polgárok, akik igen sokat adtak a környezetük elismerésére, megtehették, hogy halottaikat a legpompázatosabban búcsúztassák. 1814. május 12-én néhai Páskál úr örökösei vásárolták meg a halottra valókat. A forrás alapján kiderül, hogy Takáts György szabómester vette meg a temetéshez szükséges textíliát. Az elhalt valószínű kikötötte végrendeletében, hogy illő temetésben legyen része, mert a mester 484 rénes forint értékű, különlegesen finom textíliával távozott a kereskedésből. Csupán e vásárlás alkalmával sodrott selyemből hat, bécsi fekete csipkéből 13, bécsi fekete atlaszból három, bodor fekete fátyolból 120, fekete selyem rojtból 36 rőf került le a polcokról. Ugyanezen a napon, május 12-én, egy másik tehetős gyászoló vevője is volt a kereskedésnek. Tekintetes Pándi Lajosné „Nagy Asszony" vitetett Péliné Ifjú Asszony halotti tiszteletére való kelmét. Pándi Lajosné már jóval szerényebben öltöztette föl halott leányát, mint ahogy az Páskál úr esetében történt. Azonban a fiatalasszony illendő eltemetéséhez is 190 rénes forint értékben fogyott a legfinomabb textíliákból. Néhány hét elteltével újabb halott illendő búcsúztatásához vásároltak a kereskedésben. Tekintetes Sárai István örökösei, Barta Isvánné és Antal Istvánné „Ifjú Asszonyok" 1814. május 30-án 146 rénes forint értékben válogatták össze a temetéshez szükséges kelméket. Ők is a bécsi finom selymek és csipkék közül válogattak. Úgy tűnik a finom bécsi csipke, a fá27 HBmL XI. 107.10. A forrás arról árulkodik, hogy a kereskedésben ekkor kezdik el árulni a „készen varrott lepedőket", amelyre az elhalt személyt helyezték. Csaknem minden esetben a halott számára történő vásárlás ezzel a tétellel kezdődik. A nyilvántartásban szerepel csizmadiáné, Csiki Mihályné neve, aki valószínű a férje által felhalmozott tartozást halottra való lepedő varrásával rendezte 1823-ban. 1813 termék rőf: darab: pár: érték: fekete bársony 210,17 1261,30 fekete csipke 2804,83 648,53 taffota 779,63 1 272,70 levantin 2 7 105,08 257,22 pergal 48,38 159,25 tül 4,50 1 47,55 manschester 2 8 12,00 44,00 kanavas 2 9 5,58 4,25 1814 termék rőf: darab: pár: érték: fekete bársony 119,13 1 1 045,33 fekete csipke 3 963,00 947,38 taffota 152,38 1 746,10 levantin 115,79 387,23 pergal 46,75 3 2,00 228,97 tül 6,17 31,15 kanavas 1,50 1,50 1815 termék rőf: darab: pár: érték: fekete bársony 349,50 2 946,43 fekete csipke 6 201,46 4 2343,57 taffota 387,67 4 2068,03 pergal 167,08 1 2,00 632,60 levantin 87,58 466,72 tül 4,25 1 68,00 kanavas 21,50 43,00 1816 termék rőf: darab: pár: érték: fekete bársony 286,27 4030,42 taffota 526,77 11 3 581,18 fekete csipke 5356,46 2729,68 pergal 220,96 8,50 3 1 288,13 manschester 94,88 879,67 kanavas 30,25 71,68 levantin 5,17 34,38 tül 5,75 19,00
