Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Adalékok Bihar megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában
36 TAKÁCS PÉTER sát, 1 2mint ahogyan „gerincét képezte" a sóforgalmazás az 1233. augusztus 20-án II. András által megkötött, királyi esküvel is megerősített beregi egyezménynek is. 1 3 A két középkori okmány ürügyén a klérust kapzsisággal és harácsolással vádoló liberális és szocialista „hitelvű" történészek máig elfelejtették megkérdezni önmaguktól, hogy a sónál sokkal jövedelmezőbb nemes- és színesfémek forgalmazásának szabályozásával miért kellett Károly Róbert hatalmának megerősödéséig várni. Az Aranybulla szerint a világi országnagyokat is foglalkoztatta a só elosztása, és természetesen az abból származó pénzbevétel felhasználása is. A hazai rendiség születésének pillanatában az egyházi és világi országnagyok alkotmány erejű hatállyal foglalták okiratba, hogy a „só- és a vámtisztek az ország nemesei... legyenek," és „sót... csak Szalacson és Szegeden, valamint a végeken" tároljanak. 1 4 E két helyen kívül ugyanakkor forgalmas sóraktárak működtek már Tokajban, Regécen, Pozsonyban, Sopronban és Vasváron is. Paulinyi Oszkár úgy tudta, hogy Zalában is volt már sóház. 1 5 Ne nyissunk most vitát a sóraktár, a sóház, a fióksóház és a sókamara szemantikailag árnyalható tartalmairól. Ne essen szó arról se, hogy hol, mikor és miért szaporodtak meg olykor-olykor a csempészett vagy korrupciós sószállítások. A történelem - benne a sószállítás is - emberi cselekedet. S mint mindent, a sókereskedelmet is lehámozhatatlan gyarlóság övezte a honfoglalástól az ipari forradalom diadaláig. A rendszeresen visszatérő anomáliák felsorolása helyett inkább felhívnám a téma iránt érdeklődők figyelemét a só élettani hatásának létfontosságára. Az ma már közismert, hogy az emberek és melegvérű állatok testnedveinek sótartalma a tengerek vizének sótartalmával harmonizál, s ha ez a harmónia - láz, hasmenés, hányás, jelentősebb folyadékvesztés - megbomlik, krónikus esetben az orvosok 0,9 %-os sóoldat szervezetbe juttatásával korrigálják a sóhiányt. 1 6 A melegvérű - 36 C° átlagos testhőmérsékletű élőlények - emberek és állatok életfunkcióik során a testükből távozó folyadékokkal - vizelés, sírás, izzadás, vérzés stb... - sót veszítenek. A távozó sóval - ha azt nem pótolják - felborul a szervezet vízháztartási egyensúlya. A „szervezet kiszárad," aminek következménye a testnedvek „acetonosodása." Az így keletkező, egyre fokozódó zavar gyengeséget, kedvetlenséget, súlyosbodó depressziót vált ki. Ennek következtében hallucinációk és víziók jelentkeznek, végül a gyorsulva romló állapot halálhoz, elmúláshoz vezet. Az emberi szervezet feltűnően sok sót veszít az izzadással, a hasmenéssel, hányással és a test lázas állapotú kipárolgásával. A modern gyógyászat ilyenkor infúzióval állítja helyre az élő szervezet vízháztartási egyensú12 Érszegi Géza: Az Aranybulla. Helikon Kiadó, 1990.32. 13 Tóth Ildikó: A beregi egyezmény. Rubikon 5. évf. 1994.4-5- sz. 36-37.; Almási Tibor. A beregi egyezmény megkötésének diplomáciai mozzanatai. Szeged, 1986. ( AUSz. AH 83.1986.31-40.). 14 Érszegi, 1990. i. h. 15 Paulinyi Oszkár: A sóregálé. Sz. (57), 1924.637. 16 A tengerek és óceánok vizének 2,5 és 3,9 %-os sótartalmáról lásd a Pallas-lexikon vonatkozó szócikkét. lyát. Az élet normális menetében a táplálék sózásával pótoljuk a folytonos sóveszteséget. Egy egészséges ember napi sószükséglete - testsúlyától függően 8-15-20 gramm, egy-két dekagramm só. Évenként ez átlagosan 3,5-4,5 kilogrammot tesz ki. Az állatok is testük súlyához és a sóveszteség mértékében igénylik a távozó ásvány pótlását. A lovak évenként 5-6 kg-ot, a szarvasmarhák 6-8 kg-ot, a juhok, kecskék megközelítően két kilogrammot. Ha az említett sómennyiséget kényszerből vagy passzióból megvonjuk az élő szervezettől, biológiai zavar, étvágytalanság, depresszió, fogyás, soványodás, szélsőséges esetben pusztulás a következménye. Justus von Liebig báró a föld népei között és a paraszti társadalmakban évezredek alatt felhalmozódott tapasztalatok tudományos ellenőrzése céljából az 1830-as évektől kémiai és biológiai kutatásokat kezdeményezett. Megalapozta a sókémia, a biológiai és mezőgazdasági kémia tudományát. 1^ nyomdokain induló vegyészek eredményei sorra igazolják az évezredek során felhalmozódott emberi tapasztalatokat. Már az Ószövetség szerzői tudták, hogy „a sóhiány egészségkárosító,... a meddőség okozója." Ézsaiás próféta [30.20.] - Károli Gáspár fordításában - így oktatta a rá figyelőket: „A barmok és szamarak, amelyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, amelyet megszórtak lapáttal és villával." A magyarok már a honfoglalás előtt tudták, tapasztalták, hogy a ló étvágytalan, anorexiás lesz a szervezetéből távozó só visszapótlása nélkül. A honfoglalók sózott hússal védték a lovak felsebzett lábát, távol tartva ezzel a rovarkártevőket és a fertőzést. A földünkön itt-ott még ma is törzsi, nemzetségi kötelékben élők - a közöttük megforduló etnográfusok szerint - a soványságot, a test sorvadását és a meddőséget összefüggésbe hozzák a sóhiánnyal. A sózott kenyér szertartásszerű fogyasztása pedig a pozitív érzelmek - barátság, megbékélés, közösségbe, családba fogadás - kifejezője. Az emberi és állati szervezet sóhiányának betegséget, meddőséget, pusztulást okozó magyarázatáért nem kell az egyenlítői Afrikába vagy Dél-Amerikába utaznunk. Hasonló tapasztalatokról számoltak be a székelyek is. Ditró lakói 1820-ban - részben a só árának emelését is felróva - a Gubernium által kirendelt királyi összeíróknak így vallottak: „Szokott volt... ezen helység béli nép a sónak hordásával is... kereskedni, de már a só árának rendkívül lett felhágattatása miatt, s legfőképpen azért, hogy a... bányáknál ezüstpénz nélkül nem adattatik, ezüstpénze pedig az... népnek nincsen,... a sóval való kereskedés megszűnt. Amely miatt... a kenyeret a szegénység... só nélkül megsüti. A marhának pedig sót nem adhatván, azok anélkül szinte vesznek el... Farkas-tályog forma nyavalya szokta itten a szarvasmarhát. .. vesztegetni, amelynek oka gyanánt a sótalanságot gyaníthattyuk... Öregebb gazdák tapasztalásaiból tudni lehet,... [hogy] a só nem kaphatása miatt marháink úgy, mint másszor meg nem hízhat17 Liebig, von Justus német vegyész. 1803. május 12-én Darmstadtban született, s 1873. április 18-án hunyt el Münchenben. Kidolgozta a kémiai biológia alkalmazásának módszereit, és lefektette a mezőgazdasági kémia alapelveit. Kutatásai elismeréseként 1845-ben bárói rangot kapott. Kutatásainak fontosságát jellemzi, hogy 32 kémiai Nobel-díjas vallja magát Liebig szellemi örökösének.
