Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

BÚCSÚ DANKÓ IMRÉTŐL - V. Szathmári Ibolya: Dankó Imre múzeumi munkássága

DANKÓ IMRE MÚZEUMI MUNKÁSSÁGA 327 nak vagy Dombay Jánosnak is." Kezdeményezésszámba menő olyan új formák is gazdagították a múzeumi közművelődési munkát, mint a múzeumi rejtvénypályázata Dunántúli Naplóban, Műemléki Hét a Dunántúli Naplóban és Pécsi Rádióban, vagy Múzeumi vetélkedő a város és a megye valamennyi általános és középiskolája számára. Hogyan tudta Dankó Imre mindezt megcsinálni? Munkatársain kívül természetesen voltak egyéb támogatói is, elképzelései megvalósításához kitűnő segítséget kapott a Megyei Tanács Népművelési Osztályának munkatársától, s számíthatott azok segítségére is, akik szívükön viselték a múzeumügyet. Dankó Imre kereste is a kapcsolatot ezekkel a lelkes, lokálpatrióta emberekkel. Megérkezése után első dolga volt, hogy megalakította a Pécs-Baranyai Múzeumbarátok Körét. Már 1964. évi beszámolójában kiemeli, hogy a Múzeumi Hónap sikeres megrendezésében nagy szerepet játszott az újonnan megalakult Múzeumbaráti Kör, mivel tagjai jelentős közönségszervezői munkát is folytattak. A Kör súlyának és elismertségének növelésére indította el a „Múzeumi Körlevél" című kis periodikát, mely évente négyszer jelent meg, s elsődleges feladatának tartotta a múzeumi tevékenységgel kapcsolatos információk közreadását. „Igyekezete nem maradt hatástalan, nagyon élénk múzeumbaráti élet bontakozott ki nemcsak Pécsen, de másutt is. Ahol múzeumok voltak, mindenhol szorgalmazta a múzeumbaráti körök létrehozatalát. így 1968-ban Pécsváradon alakult meg a „Várbarátok Köre" Ezek a múzeumbaráti körök mindenütt nagyban segítették a múzeumi munkát". A mindig újabb és újabb elemmel gazdagodó közművelődési tevékenységével Dankó Imrének sikerült elérni azt, hogy a Baranya megyei múzeumoknak széleskörű társadalmi bázisa jött létre. Dankó Imre fontosnak tartotta, hogy a múzeumi tevékenység - mind az intézményi, mind a személyes - a szakterületektől ne elszigetelten működjön, hanem beleépüljön egyrészről az országos, másrészről a nemzetközi keretekbe. Ennek érdekében igyekezett megnyerni a szakterület számos, kiváló szakemberét, akik a múzeumi programok közreműködői voltak, törekedett az országos és más megyei intézményekkel való jó kapcsolat és együttműködés kialakítására. Lehetőség kínálkozott a külföldi kapcsolatok kiépítésére is. „Többször is volt alkalma külföldi tanulmányutakon részt venni. Jugoszláviai útjai során a jugoszláv néprajztudomány jeles személyiségeivel ismerkedett meg. Itt alakult ki bolgár kapcsolata is", ami későbbi munkásságában is fontos szerepet kapott. Az 1968-ban tett angliai tanulmányútja során pedig az angol muzeológia szakembereivel alakított ki jó kapcsolatot. Pécsi múzeumigazgatóként lett tagja az ICOM Magyar Bizottságának, így vehetett részt 1967-ben a Moszkvában és Leningrádban rendezett kongresszuson, ahol előadóként is közreműködött. Igyekezett tudományos intézményekkel is szorosan együttműködni. Már ekkor tevékenyen részt vett a felsőoktatásban, mint óraadó, néprajzot tanított a Pécsi Tanárképző Főiskolán. A pécsi és a baranyai múzeumok alkalmasak voltak arra, hogy néprajz szakos hallgatók múzeumi gyakorlatának színhelyei legyenek. Dankó Imre itt töltött évei alatt a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékéről rendszeresen fogadták az egyetemi hallgatókat muzeológiai gyakorlatra. A múzeumi tudományos tevékenység eredményeinek a múzeumi évkönyv adott teret. A Janus Pannonius Múzeumnak már korábban is volt évkönyve. A két évenként megjelenő, viszonylag kis terjedelmű, szerény évkönyvet azonban Dankó Imre nem érezte méltónak a nagy múzeumi szervezethez, ezért Mándoki László közreműködésével rendszeres éves megjelenéssel újjáalakította azt, teret adva valamennyi múzeumi szakterület publikációinak. A tudományos munka elmélyítésére emellett Dankó Imre 1965-ben „Dunántúli Dolgozatok"címmel egy újabb kiadványsorozatot is elindított, melyben tudományos igénnyel, de ismeretterjesztő céllal megírt kis monográfiák kerültek kiadásra, ezekből az indulás évében már három szám is napvilágot látott. Dankó Imre „külön gondot fordított arra, hogy a múzeumi kiállításokról tartalmas vezetők jelenjenek meg. Itteni működése egyik fő művének tekinti a „Pécsiképeskönyvet", amely Pécs bemutatása szempontjából a mai napig kiemelkedő jelentőségű munka. A jelentősebb kiadványok mellett a múzeumi élet minden fontosabb eseményéhez igyekezett nyomtatott anyagot kapcsolni. Arra törekedett, hogy minden egyes kiállításhoz beszédes meghívó készüljön,... bevezette, hogy a Múzeumi Hónap rendezvényeiről nyomtatott kis ismertető füzetek jelenjenek meg, amely tartalmazta az események részletes leírását." Mindezen munkák mellett jutott idő a saját múzeumi tudományos- és kutató munkára is. Pécsi tartózkodása alatt is - a tőle megszokott módon - számos kisebb publikációt készített el. Ezekben az években kezdett el behatóbban foglalkozni a muzeológia elvi és módszertani kérdéseivel. Ő maga a kiállítási tématervek elkészítését, a kiállítások megrendezését tudományos munkának tartotta. Sokat tett azért, hogy ezt a személetet másokkal is elfogadtassa. Ekkor készült egyik legjelentősebb tanulmánya a magyarhertelendi női fazekasságról, amely egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó tanulmánya volt nemcsak a hazai tudományos életben, de nemzetközi téren - elsősorban a Balkánon - is. Komoly szakmai érdeklődést váltott ki a baranyai hajdúságról írott tanulmánya. Pécsi tartózkodása idején fordult figyelme a délszláv kutatások, interetnikus kapcsolatok felé, itt erősödött meg a bolgár kultúra és történelem iránti érdeklődése is. Kedvelt témájában, a vásár és piackutatásban is termékeny volt, a pécsi piacról, a pécsi vásárról közölt több kisebb-nagyobb dolgozatot. Pécsi igazgatósága alatt készítette el és védte meg kandidátusi értekezését „Életmódbeli változások a délbihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében" (Különös tekintettel a településre, építkezésre és lakásbelsőre) címmel. DEBRECEN (1969-1982) Jó barátja Balassa Iván írta Dankó Imréről a 60. születésnapi köszöntésére megjelent munkájában:

9„Bármennyire is sikeresnek mondható pécsi 9 Balassa lván\ Dankó Imre hatvanéves. Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39- sz. Szerk.: Módy György, Debrecen, 1982.5-13.