Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

BÚCSÚ DANKÓ IMRÉTŐL - V. Szathmári Ibolya: Dankó Imre múzeumi munkássága

DANKÓ IMRE MÚZEUMI MUNKÁSSÁGA 325 PÉCS (1964-1969)

7 A Gyulán töltött, eredményekben gazdag évek után Dankó Imre 1964ben került a Baranya megyei múzeumok igazgatói tisztébe a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatójaként. Dr. Papp László megyei múzeumigazgató nyugdíjba vonulását követően 1964. július i-vel foglalta el az igazgatói széket. Dankó Imre munkáságának egyik jelentős időszaka kapcsolódik Pécshez, hiszen itt teljesedett ki több, mint egy évtizede indult múzeumi tevékenysége. Itt tapasztalta meg először egy megyei múzeumi szervezetben folyó munka sokrétűségét és bonyolultságát. „A Janus Pannonius Múzeum és a megyei múzeumi szervezet Dankó Imre kinevezésének idejében már egy kialakult, az alapvető muzeológiai ágakat felölelő tevékenységi körrel működött. így természetes volt, hogy mint új igazgatónak elsőrendű feladata ennek a kialakult rendszernek a folyamatos működtetése, illetve lehetséges továbbfejlesztése volt.".... Tennivalók bőven jelentkeztek, hiszen a fenntartó megyei önkormányzat részéről „általános kifogás volt, hogy nincsenek jelentős vidéki múzeumok, amelyek pedig léteznek, azok a komlói kivételével, elhanyagoltak. A másik alapos kifogás az volt, hogy a megye etnikai sokszínűségével szemben egyáltalán nincs nemzetiségi múzeum vagy kiállítás. A harmadik kifogás a múzeumi tevékenységgel szemben az volt, hogy nincsenek a megyének és a városnak olyan nagy alkalmai, amelyek felhívnák a figyelmet a múzeumra, az ott folyó munkára.... A kiegyensúlyozott belső múzeumi munkát hátráltatta az, hogy bár általában személyzettel jól ellátott volt az intézmény, viszont egyes helyeken nem volt érdemleges munkatárs. Ezért megoldandó feladata volt az is, hogy a személyi feltételeket megfelelő irányba megváltoztassa." Dankó Imre mindenek előtt a fentieket szem előtt tartva szervezte és irányította a Baranya Megyei Múzeumi Szervezet tevékenységét. Dankó Imre miután maga is látta, hogy a pécsi központi múzeum mellett „a megye területén lévő múzeumok sem személyi ellátottságukat, sem felszerelésüket, de gyűjteményanyagukat tekintve sem jöhettek számításba a múzeumi munka tekintetében"

8 rögtön meg is kezdte a hálózat kiépítését, a vidéki gyűjtemények felfejlesztését, működésük, sorsuk rendezését. Idekerülésének évében, azaz 1964-ben már megtörtént a siklósi vár második emeleti múzeumi szárnyának és a szigetvári várbelső helyiségének múzeumi célokra való helyreállítása. Az előbbi helyen nyílhatott meg a „Pécs-Baranya Képtár" állandó kiállítása, az utóbbiban pedig a „Zrínyi emlékkiállítás". A siklósi vár Dankó Imre múzeumvezetése alatt többféle funkciót is betöltött. Egyebek között itt kapott helyet a II. világháború idején Siklós közelében vívott harcok során nagy vérveszteségeket elszenvedett I. bolgár hadsereg emlékére 1967-ben létrehozott emlékkiállítás, ami idővel kikerült Harkányba, egy külön erre a célra emelt épületbe. Ezek mellett a kiállítások mellett a siklósi várban voltak feltárt és 7 Dankó Imre pécsi munkásságát P. Szaiay Emőke mutattat be a 80 éves Dankó Imrét köszöntő, fentebb említett feldolgozásában. 8 Dankó Imre: A Baranya Megyei Múzeumok 1964. évi működése, In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1964.376-381. Pécs, 1965. berendezett muzeális részek is, pl. a börtönmúzeum, a pincerészben pedig Árpádkori és reneszánszkori kőtárat rendeztek be. A vár mindemellett a képzőművészeti osztály szervezésében megrendezett modern magyar kerámia szimpóziumok és szabadtéri kiállítások helyszíne is lett. Siklóson Dankó Imrének Perics Péter és Zsák László ügybuzgalma folytán sikerült elérni azt is, hogy a városban egy emeletes általános iskolát helyi múzeummá alakítottak ki. A legnagyobb múzeumi létesítmény, mely Dankó Imre pécsi tevékenysége idején jött létre, a mohácsi múzeum volt, melynek első önálló, Szerb utca 2. szám alatti épületét 1964 - ben sikerült megvásárolni. Az épület felújítás befejeztével az állandó kiállítás 1965 - ben nyílhatott meg, a múzeum vezetésével Dankó Imre ekkor már Sarosác Györgyöt bízta meg. Az új múzeum elsődleges feladata a mohácsi vész tárgyi anyagának gyűjtése lett volna. Ebből a múzeumból Sarosác György a későbbiek során délszláv bázismúzeumot alakított ki, a történeti anyagok pedig a Hősök Temetője parkba kerültek. A mohácsi múzeumügy rendbetételét nagy siker és elismerés övezte. Ugyancsak azi96s-ös esztendő eredménye volt a tormási falumúzeum épületének átadása és kiállításának megnyitása a megyei honismereti ankét keretében. Az utóbbit sajnos csupán rövid ideig látogathatták az érdeklődők, néhány év múlva megszűnt, anyagát Pécsre beszállították. Az 1967. év eredménye volt az egerági „in situ" kiállítás létrehozása, melyet a múzeumi hónap keretében adtak át az érdeklődő közönségnek. P. Szalay Emőke feldolgozásából tudjuk, hogy „Dankó Imrének volt egy elképzelése, hogy Sellyén a volt római katolikus iskolában, amelynek nagy udvara is volt, csinál egy múzeumot. Elképzeléséhez Varga László tanácselnökben jóakaratú segítőtársra talált. Emellett az időpont is alkalmas volt múzeum létrehozatalára, hiszen ebben az évtizedben országszerte fellendült a kis helyi gyűjtemények kialakításának igénye és lehetősége. Ezt az 1964ben már működő létesítményt tekinttette Dankó Imre baranyai működése egyik nagy művének. A néprajzi és helytörténeti kiállítás az Ormánságot mutatta be. Az udvaron kialakítottak egy kis szabadtéri múzeumot egy lábas házzal, amely hiteles rekonstrukció. A múzeum hosszú ideig hivatalos engedély nélkül működött, ünnepélyes megnyitójára 1968-ban került sor." Ugyancsak 1968-ban nyílt meg az Ibafai Pipamúzeum is, amelynek kiállításán rövid falutörténet mellett a Janus Pannonius Múzeum pipagyűjteményét állították ki. Pécsi munkásságát végigkísérte azon igyekezete, hogy a pécsváradi régészeti kiállítást múzeummá fejlessze, ezt azonban nem sikerült megvalósítania. Ugyanakkor régészeti vonatkozású eredmény volt az, hogy a Műemlék Felügyelőséggel közösen berendezték a török időkben jelentős szerepet játszó Móré várat. Dankó Imre figyelme a tényleges múzeumi feladatokon túl kiterjedt a református egyház műkincseire is. Ennek egyik eredménye az volt, hogy közreműködésével és biztatására Kovácshidán, a református parókián sikerült létrehozni egy baranyai református egyházművészeti kiállítást. Végigjárva az Ormánság festett díszítésű, kazettás mennyezetű református templomait igyekezett felhívni a tudományos kutatás figyelmét ezekre a műemléki ritkaságokra.