Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: Hortobágy és a magyar szürke szarvasmarha
HORTOBÁGY ÉS A MAGYAR SZÜRKE SZARVASMARHA 307 Az 1950-1954 között vásárolt tehenekből alakítottak ki az Ohati Állami Gazdaságban egy tenyészetet 17 6 abból a célból, hogy a köztenyésztés számára nagy tejhozamot örökítő bikákat neveljenek, ügyelve az igázhatóságra és a hústermelésre. De rögtön kiderült, hogy a fajta nem veszi föl a versenyt a többi fajtával. Hasonló sorsra jutott a kosztromai keresztezés is az 1960-as évek közepén, így felhagytak vele. A Hortobágyon 1962 óta fajtatiszta törzstenyészet vm. Egy évtized alatt 500 fölé emelkedett a tehenek száma. Sok nehézség közepette, de megoldódott a tuberkulózistól való mentesítés is. 1994-ben a Hortobágyi Állami Gazdaság megszűnt és jogutódként a Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság gondozásában van a magyar szürke marhaállomány. Egy-egy gulya létszáma 200 jószágot foglal magába. Az ún. aranygulyába a kifogástalan küllemű tehenek vannak besorolva. A genetikai sokféleség fenntartása szempontjából az ún. gyémántgulyának nagyobb a jelentősége, mert a fajtában található küllemi jegyek megőrzése a követendő tenyésztési cél. A cifragulyát tartalékként veszik számításba a génmegőrzésben és a keresztezésbe is bevonják. A negyedik gulyát szintén a genetikai sokféleség megőrzésében tartják számon. (5-7. ábra: Endes Mihály fotói) A magyarság állattartó pásztorkultúráját, amely a legeltetésre hagyatkozott, a legteljesebben a néprajztudomány őrizte meg. Ez az állattartási forma a természeti környezet visszajelzéseit gondosan számba vette, mérlegelte, ami harmonikussá tette viszonyát a környezettel. A XIX., sőt a XX. század első feléig fennálló legelőközpontú nagyállattartásunk egyik képviselőjeként vonult be a hazai agrártörténetbe a magyar szürke marha, amely a Kárpát-medencében századokon át állattartásunk gerincét jelentette. A hozzá fűződő kitartó ragaszkodásunk egyúttal múltunkhoz, hagyományainkhoz való viszonyunkat is jelképezte. Talán az sem véletlen, hogy a Hortobágy őrizte legtovább - hacsak külsőségekben is - történelmünk, kultúránk egy szeletét, amelyet egy villanásnyira a magyar szürke marha testesített meg. Sajnos értékeire nagyon későn ébredtünk rá, de szerencsére nem hagytuk veszni, amit a tudomány és a mezőgazdasági gyakorlat utólagosan igazolt. A jó értelemben vett értékmentésben - függetlenül a jövő kihívásaihoz való alkalmazkodás késleltetésétől - Debrecen oroszlánrészt vállalt, hiszen a magyar szürke marha - noha napjainkban már csak élő kövület - kulturális örökségünk alkotó eleme, sajátunk, a múltba sorjázó nemzedékek munkájának gyümölcse. IRODALOM Balogh I. (1981) Debrecen története. II. szerk. Rácz I. Debrecen Békessy L. (1905) Debreceni Gazdasági Lapok, 24. Debrecen Bíró J. (1928) A legelőgazda könyve. Bp. Bodó I. -Gera I. -Koppány G. (2002) A magyar szürke marha. Bp. 2. jav. kiad. Csobán E. - Csűrös F. szerk. (1931) Debrecen sz. kir. város. Bp. Dám L. (1995) Magyar népi állattartás és pásztorkodás. Debrecen Éber E. (1961) A magyar állattenyésztés fejlődése. Bp. Eke P. (1994) Tanulmányok Debrecen városföld rajzáról. I. Debrecen Földes B. (1885) Magyarország statisztikája,összehasonlítva egyéb államokkal, különös tekintettel Ausztriára. Bp. Frisnyák S. (1990) Magyarország történeti földrajza. Bp. Gaál L. (1874) Szemléletek az állattenyésztésben. Bp. Gaál L. (1966) A magyar állattenyésztés múltja. Bp. Hankó B. (1940) Ősi magyar háziállataink. Debrecen Herman 0. (1914) A magyar pásztorok nyelvkincse. Bp. Horn A. (1955) Általános állattenyésztés. Bp. Ihrig D. (szerk. ) (1973) A magyar vízszabályozás története. Bp. Kaán K. (1927) A magyar Alföld. Bp. Kecskés S. (1991) A magyarországi állattenyésztő szervezetek története 1828-1948. Herceghalom Korizmics L. -Benkő D. -Mórocz I. (1855-1868) Mezei gazdaság könyve. I-VII. Pest Matolcsi J. (1968) Agrártörténeti Szemle,X. 1-2. Bp. Molnár G. (2002-2003) A Tiszánál. Zalkod Ordódy L. (1884) A magyarországi állattenyésztők kalauza. Bp. Orosz 1.(1971) Alföld. XXII. évf. 12. Orosz I. (1979) Magyarország története. 6/2. szerk. Katus L. Bp. Orosz I. (1997) Debrecen története. III. szerk. Gunst P. Debrecen Orosz I. (2004) Az Alföld gazdálkodása. Állattenyésztés, szerk. Nóvák L. Nagykörös Papp J. (2008) Hortobágy. Debrecen Rácz L. (1999) Magyar Tudomány. XLIV. 9. Surányi B. (1988) Déri Múzeum évkönyve 1987. Debrecen Surányi B. (2002) Agrártörténeti Szemle,XLIV. 1-2. Bp. Süli-Zakar I. szerk. (1996) Tanulmányok Debrecen városföldrajzáról. II. Debrecen Takács I. (1989) Magyarország földművelésügyi közigazgatása az OsztrákMagyar Monarchia korában (1867-1918). Bp. Takáts S. II. (1915) Rajzok a török világból. Bp. Tőzsér J. -Bedő S. szerk. (2003) Történelmi állatfajtáink enciklopédiája. Bp. Veress L. -Aradi Cs. -Dunka B. (2000) Magyar Tudomány,XLV. 12. Vörös I. (2004) Állattenyésztés. In: Az Alföld gazdálkodása, szerk. : Nóvák L. Nagykörös Wellmann 0. (1926) Szarvasmarha-tenyésztés. Bp. 176 Ua. 20-21.
