Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: Hortobágy és a magyar szürke szarvasmarha
HORTOBÁGY ÉS A MAGYAR SZÜRKE SZARVASMARHA 303 lése csak az Alföldre szorítkozott. 1918 előtt a sarkadi és a mezőhegyesi birtok tenyészete mellett már a hortobágyi is ismert volt a hazai gazdák körében. A háborút követő események az előző két állományt szinte teljesen megsemmisítették, bár a debreceni tenyészet fölött sem múlt el nyomtalanul a háború és az azt követő katonai megszállás. Surgóth Jenő gazdasági főfelügyelő és Zöld József gazdasági tanácsnok, karöltve a Debreceni Gazdasági Egyesület részéről Jóna Istvánnal és Vásáry Józseffel hozzáláttak a szinte egyedülálló tenyészet megmentéséhez. A város megmaradttörzsgulyájából és a gazdák hortobágyi cifragulyájából válogatták ki a megújuló törzsállomány egyedeit. A három legmegfelelőbb tenyészbikával három törzscsaládot hoztak létre, a rokontenyésztés elkerülésére. A tenyésztési színvonal emelése érdekében kézből való párosítást foganatosítottak. Az előszelekciós munkában igénybe vették Wellmann Oszkár és BékessyJenő segítségét. Az epreskerti telepen lévő tenyészbikákból törzsalapítónak szánták az Ádám, a Búvár és a Deák nevű jószágokat. A nagyerdei gulyatelepen lévő tehénállományból 55 állatot találtak törzskönyvezésre alkalmasnak, a gazdák cifragulyájából pedig 60 egyedet választottak ki. így az állomány 115 törzskönyvezett tehénből és 3 tenyészbikából tevődött össze. A törzskönyv vezetésével és az állomány méretfelvételével Goóz Lajost é s Bauer Endre hortobágyi állatorvost bízták meg. Az első világháborút követő években Debrecen maradt a magyar szürke marha utolsó mentsvára, s a város szarvasmarha-tenyésztése, ha lassabb ütemben is, de követi az országos tendenciát, ami a magyar fajta visszaszorulásával járt. Debrecen szarvasmarha állományának fajta szerinti megoszlása 1920-1937 között 153 Me: db Fajta 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1927 1937 Magyar 6.326 7.294 8.504 7.119 6.187 6.930 6.695 5.271 Pirostarka 3-994 6.339 7.061 5-599 5.345 5.720 5.926 8.274 Borzderes 65 206 20 451 392 249 339 247 Egyéb 2.862 1.256 1.295 833 657 775 1.150 685 Bivaly 84 58 130 71 63 155 239 69 Jóllehet a későbbi évekről csak megyei adatok állnak rendelkezésünkre, 15 4 a folyamat önmagáért beszél, s ez alól Debrecen sem jelent kivételt. Hajdú-Bihar megyében 1942-ben 44.384 jószág tartozott a magyar fajtához és 66.876 marha pedig a pirostarka és szimentáli csoporthoz. 1949ben tovább csökkent a szürke marha száma, 20 ezer alá esett (17.703), a pirostarka és a szimentáli létszáma viszont megközelítette a 80 ezret (78. 422). Ezt támasztja alá a Hortobágyon lévő tehéngulyák létszámának 15 5 szarvasmarhát megmentse és hogy gócpontja legyen a magyar jármosjószágnak. " Lásd: Surgóth J. : Hortobágy állattenyésztése. =Köztelek,i925. XXXV. 51.773—774 153 Surgóth J. (1925): 773., Csobán E. - Csűrös F. szerk. (1931): 300.,Országos Mezőgazdasági Címtár. Tiszántúl. V. Kaposvár, 1937.56. 154 MSA (1973): 354-355. 155 Lásd: 153. jegyzet csökkenése is, ugyanis a pirostarka és a szimentáli fajtájú jószágokat istállóban tartották és takarmányozták. Tehéngulyák létszáma 1922-1925 között me: db Gulya 1922 1923 1924 1925 tehén bika tehén bika tehén bika tehén bika Cifra 245 5 392 8 450 9 522 10 Faluvéghalmi 950 19 990 20 929 19 884 17 Házmasi 850 16 807 15 732 12 626 12 Sároséri 450 8 358 6 372 7 257 5 Pentezugi 600 11 604 5 491 8 404 8 Halasközi 600 12 694 11 626 11 622 12 Mátamegetti 667 12 726 15 609 7 534 10 Papegyházi 480 9 471 9 513 8 461 9 Összesen 4. 844 92 5.042 89 4.722 81 4.310 83 A hortobágyi bikatelep™ létesítése 1922-höz kötődik. A város tulajdonát képező /C/s-Álomzug nevű határrész 422 kat. holdas pusztabérlete lejárt és a város nem kívánta visszacsatolni a hortobágyi legelőhöz. A debreceni gazdák kérték a terület átengedését bikatelep céljára. A város elfogadta az ajánlatot és az első esztendőben 30 kg, ezután pedig 65 kg búzabér fejében 12 évre bérbe adta. A szerződés 1923 októberében lépett életbe. Jóna István és Polgáry József elnökletével 44 magyar marhát tenyésztő gazda megalakította a Debrecen-Hortobágyi Tenyészbikatelep Legeltetési Társulatot 5 7 az 1913. évi X. tc. előírása szerint. A társulat céljaként jelölte meg tisztavérű magyar fajta tenyészbikák nevelését a köztenyésztés számára, s ennek érdekében a városi törzsgulya és a cifragulyák tenyésztésre alkalmas éves bikaszaporulatát egy éves korukban szándékoztak összegyűjteni, a közlegelőn nyaraltatni, a begyűjtött és közösen beszerzett takarmányon együtt teleltetve, ivarérett korig fölnevelve, három éves korban értékesíteni. Amennyiben a kinti gulyák szaporulatából nem állt elegendő bikaborjú rendelkezésükre, akkor az általuk kiküldött bírálóbizottság véleménye alapján, kitűnő származású borjakból - kívülről - egészítették ki a létszámot. 1924 áprilisában 180 bikaborjút hajtottak ki a telepre, amelyekből 128 jószágot talált a bizottság felnevelésre alkalmasnak. 1926-ban került sor az első bikaárverésre, ami országos visszhangot váltott ki. 15 8 Mindazon megyék gazdasági felügyelőségei képviseltették magukat, ahol még számottevő volt a magyar szürke állomány. Élénk volt a kereslet. Legtöbb bikát Hajdú, Bihar, Szabolcs, Heves, Szatmár, Zemplén megye és Debrecen városa vásárolt, sőt még a Felvidékre is került belőlük. Az évente meghirdetett árverésekről hosszabb-rövidebb hírverés jelent meg a Köztelek és a Debreceni Gazdasági Lapok, de egyéb sajtóorgánumok hasábjain is. A bikatelepen nevelt tenyészállatok takarmányozására már kezdettől fogva nagy gondot fordítottak, ami megmutatkozott a bikák küllemén, 156 Kovács J. (1925): 360. 157 Surgóth J. (1924): 270-271. 158 Surgóth J. (1926): 262-263.
