Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: Hortobágy és a magyar szürke szarvasmarha

HORTOBÁGY ÉS A MAGYAR SZÜRKE SZARVASMARHA 293 hogy a magyar marha egyáltalán alkalmas-e gazdaságos tejtermelésre vagy külföldi fajták behozatala szükséges. Lényegében a vita az egyes hasznosítási irányok elsődlegességi sorrendje körül forgott. Czilhert Róbert (1859) a tejtermelést tekintette a jövedelmező marhatartás alapjának. Ha a nemesítés a tejhozam növelésére irányul, kárt szenvedhet az igázhatóság és az igénytelenség. Megjegyzendő, hogy hazánkban a szakmai közvélekedésben a magyar marha egyet jelentett a mostoha tartással és takarmányozással. Ez a szemlélet szívósan tartotta hadállásait a két világháború közötti évtizedekig. Zlamál Vilmos (1867) és Véghy Sándor (1874) az igázhatóság és a hústermelés mellett tört lándzsát. Gothard Sándor (1884) viszont az igaerő megtartása és a tejtermelés együttesét tekintette mérvadónak. A magyar marha fölkarolása mellett foglalt állást Egán Ede (1887) és Kodolányi Antal (1870), akik a tejtermelést nem fajtakérdésnek, egyedi tulajdonságnak tekintették. Zlamál Vilmos - aki elkötelezett híve volt a magyar fajta kitenyésztésének - mellé felsorakozott még Pethe Ferenc, Nagyváthy János és Korizmics László is. TormayBéla, továbbá Kenessey Kálmán azon a véleményen volt, hogy a fajta tejelékenységének javítása csak a meglévők csorbulásával járhat együtt. Jó néhány szakember rámutatott arra - nem minden alap nélkül - hogy nem új fajtára van szükség, hanem következetes tenyésztői munkára és megfelelő takarmányozásra. Jakab László: Az erdélyi állattenyésztés fejlődése 1882-1903 című, Kolozsvárott megjelent munkájában írja: „.. .nem elég a jó fajtát egyszerűen importálni, hanem azt igényei szerint etetni is kell, mert különben, amint azt nálunk sok helyen látjuk, minden jó tulajdonsága a bőre alá szárad. "

4

4 Az igásökörhöz való ragaszkodás úgyszólván az uradalmakhoz kötődött. A paraszti gazdálkodás, főleg az Alföldön szívesebben vette igénybe a lovat. Ahol viszont már megtörtént a fajtaváltás, mint pl. a Felvidéken, a kisgazdaságok a teheneket fogatolták. Hasonló tendencia érvényesült Erdélyben is. Nem fér kétség a magyar ökör kiválóságához, de a XIX. század végén már sok helyütt a jobb hízékonyságot mutató pirostarka ökröket részesítették előnyben. A szakmai viták ellenére átütő erejű tenyészirány váltás a hazai szürke marha tenyésztésben nem következett be az első világháborúig, de az utána következő évtizedek alatt is jószerével megmaradt a kezdeményezés szintjén. „A szakemberek (...) világosan látták, hogy a magyar marha fennmaradásához húsra vagy tejre kellene tenyészteni. Elszigetelt (en) néhány tenyészettől eltekintve azonban semmi sem történt. Az egyre csökkenő létszámú magyar szürke marha tenyészeteket az ököreladás éltette. A tenyészirány változtatást pedig gyorsabban lehetett megoldani átkeresztezéssel és a fajta cseréjével, mint évtizedekig bizonytalan kimenetelű tenyésztői munkával. "

4

5 Ordódy Lajos

4

6 41 uradalom és középbirtok magyar szürke gulyájának bemutatása kapcsán leszögezi, hogy az alapvető tenyésztési cél az ökörnevelés és értékesítés volt. A XIX. század utolsó harmadában

4

7 az állam egyre nagyobb gondot fordít a szarvasmarha-tenyésztés javítására. A köztenyésztésben uralkodó rendszertelenség fölszámolására 1880-ban kijelölték a tenyésztésikörzeteket. Az Alföld és Erdély jutott a szürke marhának. A Duna jobb partján, a nyugati, északi és déli Kárpátok vidékén a különböző nyugatifajták (kuhlandi, berni, szimentáli), az északkeleti Kárpátokban a borzderes marha tartására nyílott lehetőség. Ezt a besorolást az 1894. évi XII. tc. érintetlenül hagyta és némi változtatással 1918-ig érvényben maradt. A Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben a helyi igazgatási szervek csak az előírt fajtához tartozó bikák használatát engedélyezték a köztenyésztésben. (3. ábra) „Ezt a beosztást az élet elsodorta. A pinzgaui nagyon lassan terjedt. A borzderes sem tudott meggyökeresedni az előírt területen, a pirostarka, a szimentáli viszont mindenütt szaporodott. "

4

8 A magyar szürke marha állomány nagysága fokozatosan csökkent a XIX. század utolsó évtizedeiben:

4

9 1884 magyar 3.819.898 db 80,3% külföldi 939.495 db 19,7% 1895 magyar 3.756.221 db 65,9 % külföldi 1.940.219 db34,1 % 1911 magyar 1.872.790 db 31,1% külföldi 4.155.442 db68,9 % Az első világháború előtt, közel két évtized alatt, az állomány nagysága a felére esett, egyúttal az összlétszámon belül egyharmadára. Ez annál inkább kedvezőtlen volt a fajta szempontjából, mivel 1895-1911 között 2. ábra Magyar faj tehén. Forrás: Pabst, H. (1860) 45 Ua. 14tejelőképesség egyedi tulajdonság. Pethe Ferenc a kiváló tulajdonságú tenyészállat- 46 Ordódy L. (1884): 91-136. ok nevelésétől várta a tejtermelés növekedését. Angyalffy Mátyás által is tudott volt 47 Takács I. ( 1989): 112-113. az egyedi tulajdonságok és a jó takarmányozás szerepe. Lásd: Éber E. (1961): 170. 48 Bodó I. -Gera I. -Koppány G. (2002): 14. 44 Ua. 13. 49 Gaál L. (1966): 396.