Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - Kovács József Dénes: Az auxiliáris katonák hitvilága a I-III. századi Pannóniában
28 KOVÁCS JÓZSEF DÉNES figyelhető, hogy néhány sémita katona, mint például Aurelius Damas 30 vagy Barsemius Abbéi 3 1, római isteneknek emeltek oltárt. Annak megállapítása, hogy a többi segédcsapatban illetve annak canabae-jában jelen volt-e a zsidó vallás, további kutatásokat igényel. CSÁSZÁRKULTUSZ A vallási élet egy másik területe a császárkultusz volt, ami a Severuskortól egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A különböző közösségek, hivatalos épületek és közterek e célra szolgáló helységeiben és területein császárszobrokat állítottak fel, így fejezve ki a tiszteletüket az uralkodó iránt, és egyszersmind hűségüket a birodalom eszméihez és a fennálló rendhez. A császári hatalom kiteljesedésének és a keleti misztériumoknak a hatására a princepset már-már isteni tulajdonságokkal ruházták fel. A hadseregben is ápolták a császárok és családjának tiszteletét, aminek általában mindig nagy lökést adtak az uralkodói látogatások. A korszakban több ilyen császári vizitről tudunk Pannóniában: Hadrianus 118-ban, Septimius Severus 202-ben, Caracalla 213-ban járta sorba a pannóniai limes erődítéseit, Domitianus, Marcus Aurelius pedig hadműveleteket irányított itt. A császárszobrokat a táborok basilicájában 3 2 állították fel, minden esetben az auxiliáris egység nevében. Pannóniában a legtöbb szobrot a Severus-dinasztia 3 3 különböző tagjainak a tiszteletére állították (Septomius Severus, Caracalla, lulia Mamaea), de megfigyelhető a katonai anarchia 3 4 császárainak kultusza is, elsősorban azoké, akik valamilyen módon közeli kapcsolatban álltak a Duna menti provinciák katonaságával 3 5 (Maximinus Thrax, III. Gordianus, Trebonius Gallus, Valerianus). Megfigyelhető, hogy a legtöbb császárszobrot a Duna-könyök, illetve a déli táborok auxiliáris egységei állították. A limes nyugati területein mindössze egyetlen emléke található a császárkultusznak. 3 6 ÖSSZEGZÉS A pannóniai auxiliáris csapatok epigrafikai emlékanyagának egyik legérdekesebb csoportját alkotják a vallási feliratok, amelyek három nagyobb csoportba sorolhatóak, attól függően, hogy hol voltak felállítva. 30 RIU1068. 31 RIU 1073. 32 A basilica a katonai táborokban eredetileg az a helyiség volt, ahol kihirdették a parancsokat és lefolytatták a katonai bírósági eljárásokat. A császárkortól azonban már kultikus célokra is használták. 33 Severus dinasztia: i.sz. 193-235 között. 34 Katonai anarchia: i.sz. 235-268 között. 35 A császárkorban számos esetben előfordult, hogy a hadsereg politikai tényezővé vált, ugyanis a csapatok igyekeztek olyan császárt trónra juttatni, aki közel állt hozzájuk, vagy aki a legtöbbet ígérte nekik. A dunai alakulatok a legerősebb egységek közé tartoztak (valószínűleg a folyamatos harckészültség és határvédelem miatt), így sok esetben az ő jelöltjük foglalhatta el a trónt. 36 RIU 250. Ezek alapján megkülönböztetünk oltárfeliratokat, szentély- és templomfeliratokat és a császárkultusz feliratait. Oltárokat általában egyének állítottak, elsősorban azok, akik ezt meg tudták fizetni (tisztek, altisztek, veteránok). Templomfeliratokat és császárszobrokat szinte minden esetben a segédcsapat nevében emeltek, készítettek. Azt, hogy melyik csapat után mennyi felirat maradt, alapvetően az határozta meg, hogy mennyi ideig állomásozott ugyanazon a helyen, milyen társadalmi szinten álltak a katonái, és hogy milyen kulturális háttérrel rendelkeztek. Az isteneknek szentelt vallási emlékek vizsgálatának során egyértelműen megállapítható, hogy a Pannóniában állomásozó egységek hitvilága nagyon színes volt, híven tükrözve a katonák legalább ennyire változatos nemzetiségét. Sok, nem római származású harcos (főleg az orientálisok) megőrizték szülőföldjük és őseik vallását, így a birodalom istenei mellett feltűntek a helyi, kisebb-nagyobb körben tisztelt patrónusok is. Megfigyelhető a vallások és mitológiák összefonódása, aminek során „idegen" istenségeket emeltek be a római hitvilágba, ez a folyamat pedig meggyorsíthatta a különböző népcsoportok összeolvadását a provinciában. Az isteneknek csak egy része volt hadisten, a többiek a mindennapok egy-egy békésebb területének a patrónusai voltak. Ebből kirajzolódik, hogy a katonák számára nem csak a háború volt fontos, hanem az is, hogy a „civil" élethez is minél jobban alkalmazkodjanak. Mivel sok feliratot leszerelt katonák állítottak, megállapítható az is, hogy sok veterán már nem tért haza szülőhazájába, hanem Pannóniában telepedett le, ezáltal is színesítve a már így is igen változatos etnikai összképet. FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS SZAKIRODALOM ALFÖLDY GÉZA 1957 Egy intercisai feliratról. Archeológiai Értesítő, 84,214-216. oldal BARKÓCZILÁSZLÓ-BÓNAISTVÁN-MÓCSY ANDRÁS 1963 Pannónia története. Budapest BARKÓCZI LÁSZLÓ-ERDÉLYI GIZELLA-FERENCZY ENDRE-FÜLEP FERENCNEMESKÉRIJÁNOS-R. ALFÖLDI MÁRIA-SÁGI KÁROLY 1954 Intercisa. Archeaologia Hungarica, 33,2-229. oldal. DORCEY, P. F.: 1992 The cult ofSivanus: A study in roman folk religion. Columbia studies in the classical tradition XX. Leiden Brill FERENCZY ENDRE 1958 A magyar föld népeinek története a honfoglalásig. Budapest HAVAS LÁSZLÓ-NÉMETH GYÖRGY-SZABÓ EDIT 2001 Római történeti kézikönyv. Budapest Haynes, I. P.: 1993 The Romanisation of Religion in the Auxilia of the Roman Imperial Army from Augustus to Septimius Severus. Britannia, 24,141-157. oldal. HEIDELBERGISCHE EPIGRAPHISCHE DATENBANK (www.uni-heidelberg.de)
