Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: Hortobágy és a magyar szürke szarvasmarha

288 SURÁNYI BÉLA A IX~XV. századot felölelő időszakban

1

1 a szarvasmarha testtömegének csökkenéséhez hozzájárulhatott a megtelepedéssel járó addigi gazdálkodási rend átalakulása, az állattartással szemben támasztott követelmények szigorodása, a tenyésztési eljárások változása ( pl. rokontenyésztés). A honfoglalással kapcsolatban elmondható, hogy a XIV-XV. századig

1

2 egyetlen hosszú szarvú marha csontlelete sem került elő. A Képes Krónika" iniciáléján kistestű, rövid szarvú marhák láthatók „A magyarok bejövetele Pannóniába" latin feliratú ábrázoláson. A XIV-XV. század átmeneti korszakot ölel fel, a természeti gazdálkodásról az árutermelésre való áttérést. Kialakulnak az állandó jobbágytelkek, sok helyütt a háromnyomásos határhasználat került előtérbe. Az új gazdasági körülményekkel lehet összefüggésben

1

4 az ismételten megjelenő prlmlgenlus típusú, nagytestű szarvasmarha térhódítása, ami a mai szürke marha elődjének tekinthető. Természetesen nem hiányoztak a kisebb testű marhák - azok fajtái - sem, így pl. a riska, csira, mokány, busa stb. A típusokat illetően elmondható, hogy kialakultak a parlagi primitív fajták, köztük a magyar szürke marhab melyek megszületése egy tudatosabb tenyésztői munka eredménye. A XV. századtól kezdődően már szembetűnő a testsúlynövekedése, ami közelebb visz bennünket a későbbi kultúrfajták megszületéséhez. De a fentiek ellenére sem jutottunk közelebb a magyar szürke marha eredetéhez, hiszen nehezen tudjuk az ősi fajtát elkülöníteni a magyar szürke marhától. Eredetét illetően három elmélet

1

6 született, amelyek között egyáltalán nincs kibékíthetetlen ellentét: • a honfoglaló magyarok hozták be a Kárpát-medencébe • a népvándorlás hullámaival vagy a középkor későbbi szakaszában került be • helyi háziasítás eredményeként alakult ki A származási elméletek

1

7 többségükben a fajta eredetével kapcsolatban elfogadják, hogy nem endemikus fajtáról van szó. A helyi fajtákkal 11 Ua. 22. 12 Ua. 23. 13 Ua. 24. 14 Ua. 2515 Ua. 26. 16 Tőzsér J. — Bedő S. szerk. ( 2003 ): 103. Kubinyi Ferenc, Tormay Béla, Hankó Béla azt a nézetet vallotta, hogy a magyarok a honfoglaláskor hozták magukkal a fajtát. Bökönyi Sándor szerint valószínűleg a kunokkal vagy később került be az országba, amit alátámaszthat az, hogy a XIV-XV. századtól vált gazdasági tényezővé. De mások is elismerik, hogy a kunok marhája vérfrissítést jelentett. Noha Bökönyi S. jelentősen megváltoztatta a magyar szürke marha eredetéről kialakult véleményt, egyértelműen mégsem tisztázódott. Ferencz Géza szerint a kalandozások idején, netalán később nyugati (itáliai) behozatal révén született meg. Matolcsi János viszont feltételezte, hogy a honfoglalók egy kisebb testű podóliai fajtát hoztak be a Kárpátmedencébe és az itt talált heterogén állomány felhasználásával alakították ki a szürke marhát. Lásd: Bodó I. -Gera I. -Koppány G. ( 2002): 9-10. Jankovich Miklós az hazánk területén előforduló őstulok háziasítását sem tartotta kizárhatónak, hiszen a korabeli oklevelekben külön szerepel az őstulok vadász (venator bubalorum), aki az őstulok borjak vadászatát űzte, ami a háziasítást szolgálhatta. Lásd: Agrártörténeti Szemle,1967. IX. 3-4.420-429. 17 Vörös I. ( 2004): 195-204. kereszteződve alakult ki manapság is létező külleme, de ennek időszaka nem ismert. Annyi elfogadható, hogy jelenlegi formája az Alföldön született. A Kárpát-medencében a XVIII. század utolsó harmadáig a húsmarhatartás dívott. A folyamatos marhakivitel, a háborús események, az állatbetegségek tizedelték az állományt.

1

8 A kivitelre került állatok zömének származása, felvásárlási helye ismeretlen. „Magyarországon az eladható húsmarha csökkenését kezdetben egy-egy alkalmi, majd később folyamatosan kelet- és délkelet-európai szarvasmarhák behozatalával pótolták. Ezáltal az országban tartott szarvasmarhák beszerzési helyeinek súlypontja fokozatosan kelet-délkelet irányban tolódott el":

1

9 1. hely: Duna-Tisza köze, Tisza-völgy, Moldva (XVI. század) 2. hely: Alföld, Erdély, Moldva (XVII. század) 3. hely: Alföld, Erdély, Moldva-Havasalföld, Podólia, Törökország európai része (XVIII. század). A Podóliai-hátság vidékéről szerezték be az egyoldalú, igavonásra alkalmas állatokat. Valószínűleg a XVI—XVII. században alakulhatott ki

2

0 ez a primigenius típusú parlagi vagy sztyeppi fajta, amelyet egy újkori lengyel „őstulokról" készült rajz is ábrázol, noha a fajtacsoport kialakulásáról, elterjedéséről közelebbi adatok nincsenek. A moldvai marha a XVI. századtól, a podóliai fajta pedig a XVIII. századtól került be a Kárpát-medencébe, illetve „átutazóként," Nyugatra. Az idekerült fajta az Alföldön ideális környezetet talált, ahol fajtájának legkiválóbb típusává fejlődött. Bár az Alföld másodlagos pusztásodásának fölgyorsulása rontotta életfeltételeit, a folyók árterei, a galéria-erdők tisztásai fennmaradását biztosították. Az ártéri állattartás

2

1 nyújtotta azt a tökéletes színteret, ahol az állatok természetes körülmények között szaporodtak, s a természetes kiválasztódás révén csak a legalkalmasabb egyedek maradtak meg. MARHAKERESKEDELMÜNK SZÁZADAI Mivel a fajta kialakulásában, „végleges" formájának megszületésében a századokon át tartó marhakereskedelemnek

2

2 meghatározó szerep jutott - bizonyos mértékű tenyésztéssel párosulva - így ésszerűnek tűnik a fajta származása kapcsán foglalkozni vele. Már a XIV. század közepétől származnak feljegyzések a Nürnbergbe irányuló magyar marhakivitelről. Zsigmond király, az osztrák és a német városok pártfogolták a távolsági marhakereskedelmet, amibe a XV. században bekapcsolódtak a magyar földesurak és a mezővárosok parasztsága is. Hunyadi Mátyásnak szintén jelentős jövedelem származott belőle. 18 Ua. 212. 19 Ua. 20 Ua. 213. 21 Molnár G. (2002-2003): 108. 22 http: //209. 85. 129. i32/search?q=cache: aDHrmcpyCrAJ: www. mezogazdasagimuzeum. hu/letoltes/korosia palyazat. doc. +brummel+gyula& cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu-2-4.