Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán

236 MEZŐ SZILVESZTER 42. kép Puerto Ayacucho egyik nyomorúságos utcája (Balázs Dénes felvétele, 1977) ményeiről: „Az elmúlt egy hetet a Caura folyó közepe táján töltöttem, a Pará-zuhatag fölött most épülő hidrológiai táborban. Ez a hely csak helikopterrel közelíthető meg, a környezet szűz trópusi esőerdő. .. Epillanatban az Orinoco folyópartján fekvő Puerto Ayacucho városkában tartózkodom. A következő napokban innen indulok tovább a maláriaszolgálat csónakján a folyó felső szakaszára. Itt indián településeket keresünk fel. A vállalkozás kb. 2 hetet vesz igénybe. Valószínűleg október végén térek vissza Caracasba."

m Az Orinoco felső folyása mentén megtett kalandos vállalkozás élményés ismeretanyaga két helyen is megjelent nyomtatásban. Először 1979ben olvashattunk róla a Világ Ifjúsága hasábjain .„Expedíció a guaikákhoz" címmel Balázs Dénes kétrészes riportban számolt be az őserdő mélyére vezetett vándorútjáról.

16

9 Ezt követően egy negyven oldalas könyvfejezet formájában emlékezett meg az autentikus körülmények között élő indiánokról, valamint a magyar nyelvű útirajz-irodalomban utoljára Ata Kandónál olvasott Orinoco-forrásvidék természeti környezetéről.

17

0 Ez az írás „Expedíció a waikákhoz - Kitérő Venezuelába" címmel szerepel az „Amazónia" című kötetében.

17

1 Mivel itt kimerítő részletességgel tájékozódhatunk a nagy utazásról, az alábbiakban csupán rövidebb ismertetését 168 Magánlevél dr. Balázs Dénesné Sprincz Vilma részére. Puerto Ayacucho, 1977. október 14169 BALÁZS 0.: Expedíció a guaikákhoz 1. rész. Világ Ifjúsága, 1979.5BALÁZS D.: Expedíció a guaikákhoz 2. rész. Világ Ifjúsága, 1979.6. 170 KANDÓ, A.: i. m. 171 BALÁZS D.: i. m. 1987.124-163. oldal nyújtom a kéthetes expedíciónak. Erre azonban mindenképpen szükség van, mert a waikáknál tett látogatás a magyar földrajztudós venezuelai tanulmányainak egyik legfontosabb része. Balázs Dénes mostani útjának fő célkitűzése az Orinoco eredetvidékén élő törzsi népek, mindenekelőtt a waikák életkörülményeinek megismerése volt. Könyvében így foglalta össze az ősi indián közösségről szerzett ismereteit: „Amazónia egyik legnépesebb indián közössége a waika vagy guaika. Lakóhelyük a brazil-venezuelai határvidék. Nevüket a különböző kutatók sokféleképpen írják, gyakoribb változatok: mica, guaica, gvaika, yanoama, yanomama, shiriana... A waikák létszámát 14000-16000 főre becsülik. A nép fele venezuelai, fele brazil fenn hatóság alatt él. Waikaország területe számításaim szerint 120000 km

2-re tehető. Hatalmas őserdei birodalom, ahova szárazföldi utak még nem vezetnek. Manausból a Rio Negrón és mellékfolyóin lehet eljutni a waikák földjére, a zuhatagok legyőzése azonban próbára teszi az utazókat. Könnyebb a behatolás észak felől, Venezuelából az Orinoco folyón."}

1

1 Balázs Dénes ennek megfelelően a „folyók atyjának" nevezett óriásfolyamon vágott neki a nélkülözésekkel teli útnak. A Puerto Ayacuchóból induló egészségügyi csapatban rajta kívül még három fő volt: két felcser és egy „motorista", azaz csónakvezető. A csoport főnöke Pedro Pulgar volt, aki nagy gyakorlattal rendelkezett az őserdei utazások és a trópusi betegségek területén, s több alkalommal is járt már a waikáknál. Az út kezdeti 172 BALÁZSD.:i.m. 1987.126.oldal