Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - Dani János: A Berettyó-völgy középső bronzkori erődített teli-településeinek társadalmi vonatkozásai

18 DANI JÁNOS Az erődítések méretéről, szerkezetéről - azon túl, hogy az esetek többségében máig láthatók az erődítési árkok - nagyon keveset tudunk, hiszen ezeket általában nem kutatták. Az itt említett lelőhelyek kivétel nélkül árokkal vannak megerősítve. A sánc meglétéről - bár valószínűsíthető - a kutatások mai állása alapján nem tudunk nyilatkozni, ezeknek a lelőhelyeknek az erődítési rendszerét Túrkeve, Tere-halom kivételével (CSÁNYI-TÁRNOKI 1991, 48; CSÁNYI-TÁRNOKI 1992a, 159-162; CSÁNYITÁRNOK11996,36-38; CSÁNYI-TÁRNOKI 2000) egyetlen ásatás sem kutatta (kutatási hiányosság)! A Berettyó-völgy középső bronzkori telijeiről P.Fischl Klárával közösen írott áttekintő munkánkban megállapítottuk, hogy a Berettyó-folyó Hajdú-bihari szakaszára eső viszonylag nagy számú (13) tellek - különösen a szatelit telepek hiánya mellett - nem feltétlenül bizonyultak/tarthatók egy korábbi prekoncepció szerint feltételezett széles körű kontrollt gyakorló, adminisztratív központoknak (DANI-P.FISCHL2009). A vizsgált erődített településeket kialakító/létrehozó közösségek társadalmi hierarchiájáról, rétegzettségéről - amint az Polgár-Sziget mikrorégió esetében is kiválóan megfigyelhető volt (DANI-SZ:MÁTHÉ-V. SZABÓ 2003; DANI-V.SZABÓ 2004) - leginkább, legközvetlenebb módon, a településeket és az erődítéseket létrehozó, lakó embereket magába foglaló, az egyes településekhez tartozó temetők alapján alkothatnánk reális képet. A Berettyó-völgy esetében erre sincs jelenleg lehetőség, ugyanis temetkezések mindössze egyetlen lelőhelyen kerültek elő. Berettyóújfalu, Szilhalom legalsó bronzkori települési rétege alatt (SZ. MÁTHÉ1988.33, 35-36,42, Pl. 27.5-6) egy urnás és két szórthamvas temetkezés került elő. Az ásató a sírokat az Ottomány A és B közötti átmeneti időszakra keltezte (SZ. MÁTHÉ 1988.42, Fig. 21.), de a korsó Szaniszló sajátosságai (analógia: Kántorjánosi-Nagyrétdűlő (ISTVÁNOVITS-KURUCZ1992.29,38, no. 7/6, Vl.t.n) inkább a korai Ottomány (Ottomány I.) datálást valószínűsítik. A Berettyó-völgyi erődített tellek települési hierarchiában betöltött szerepét, jelentőségüket, és ezzel összefüggésben az itt élő közösségek rétegzettségét, a közösségeket vezető elit hatalmát, gazdagságát jelenleg az ezeken végzett kis felületű ásatások és a terepbejárások alkalmával előkerült unikális, kivételes leletek segítségével illusztrálhatjuk leginkább. A Berettyó-völgy magyarországi szakaszárról ismert erődített telitelepülések közül csak a következő lelőhelyeken volt kisebb-nagyobb ásatás: Berettyóújfalu, Herpály Földvár erődített teli-településének első, Zoltai L. által végzett ásatásán (ZOLTAI 1922a. 59-60; ZOLTAI 1922b. 6) 1921-ban előkerült egy arany spirálcső ('Spiralrörchen')

1 (2.kép). Az 1977-1982 közötti ásatáson napvilágra került egy áldozati gödör (bothros) (SZ.MÁTHÉ 1984,157, Fig. 5; SZ. MÁTHÉ 1986b, 146-147, V. t.; SZ. MÁTHÉ 1992c, 173, Abb. 128; CSÁNYI-TÁRNOKI 1992b, 204, nr. 393), mely a 4. (legalsó) települési szintbe volt beleásva és 5 nagyobb és 2 kisebb összetört edényt, valamint egy fajanszgyöngyöt tartalmazott (3.kép). Az egyfülű bögrén sajátos bekarcolt „figura" látható (4.kép), egy másik nagyméretű, öblös hasú, töl1 Déri Múzeum Régészeti Gyűjteménye: IV.1956.3.1. cséres nyakú amfora oldalát pedig napmotívumok díszítik (5.kép). Egy díszített kerámia oltárka (6.kép) és egy agyag kocsimodell (7.kép) szintén a legalsó települési szint egyik házához, vagy gödréhez köthető (SZ. MÁTHÉ 1984,157, Fig.6:1 a-c, 2 a-c; MÁTHÉ 1986b, 147, VI. t.:i a-c,2 a-c; SZ. MÁTH É 1991a, 54-55; SZ. MÁTHÉ 1992c, 173, Abb. 129; CSÁNYI-TÁRNOKI 1992b, 206,207, nr. 424, nr. 445). Ezeken kívül a lelőhelyről különböző szintekről agyag idoltöredékek (8.kép) és szintén kultikus használatot feltételező miniatűr edénykészlet (9-kép) is előkerült. Berettyóújfalu, Berettyószentmárton, Korhány-halom telijéről a herpályihoz hasonló agyag kocsimodell ismert (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992b, 198, nr. 33o)(io.kép). Berettyóújfalu-Szilhalom telijén a legfelső bronzkori települési szint 1. gödrében két eltérő típusú csontból (agancsból) készített lószerszám került elő: egy ívelt, gazdagon díszített zablapálca ('Stangenknebel') és egy díszítetlen kerek szíjelosztó korong ('Scheibenknebel') (SZ.MÁTHÉ 1988, PL 28; SZ.MÁTHÉ 1991b, 56) (ii.kép). A teli tetejéről pedig előkerült egy arany szív alakú Lockenring

2 (i2.kép), mely jellegzetes a Hajdúsámsonikincshorizont időszakában (SZ.MÁTHÉ 1988. Pl. 46:2 Pocsaj-Leányvár 1956-os Makkay János által végzett ásatása során (MAKKAY 1958a; MAKKAY 1958b) szórványként előkerült egy bronz balta

3 (i3.kép). Később a lelőhelyről bekerült egy rendkívül kimagasló minőségű és díszítésű agyag kocsimodell (n.kép), mely Nap-szimbólumként interpretált karcolt kerék-motívumokkal díszített (MESTERHÁZY 1976; BÓNA1992, Abb.34; DANI 2005.305-307; Fig.3.). Bakonszeg, Kórógypuszta-Kádárdomb telijéről Zoltai Lajos 1920-as ásatásáról (ZOLTAI 1922a. 55-58; SZ.MÁTHÉ 1988, Pl.46:i) szintén bekerült a múzeumba egy aranyékszer: egy Noppenring

4 (is.kép). Az alábbiakban felsorolásra kerülő erődített településeken nem volt ugyan ásatás, viszont a felszíni, terepbejárási leletek között néhány kivételeset tarthatunk nyilván: Csökmő, Cserepes - Budai-domb telijéről szórványként előkerült egy kis zoomorf edényke (askos)

5 (i6.kép). Létavértes, Kopaszhegy árokkal körülvett lelőhelyéről, mely az Ér-folyó fölé magasodó löszfal tetején található, a bronzkori cserepeken kívül a múzeumba került egy fehér színű márvány kardmarkolat-gomb (KOVÁCS 1992, Abb.2) (v.kép) melyhez nagyon hasonló a köröstarcsai - szintén leletösszefüggés nélküli - példány (SŐREG11938,96,23.kép). A Déri Múzeum Régészeti Gyűjteményében van egy Berettyóújfalu határából bekerült arany Lockenring is (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992b, 203, nr. 380), melynek lelőhelye ismeretlen ugyan, de joggal feltételezhető, hogy va2 Déri Múzeum Régészeti Gyűjteménye: IV.82.21.1. 3 A leletre az ásató hívta fel a figyelmemet, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani! 4 Déri Múzeum Régészeti Gyűjteménye: IV.1920.8.34. 5 Az edényt Szatmári Imre vásárolta meg a találótól (DM Régészeti adattára 271-90; 344-97). A közlésre való átengedésért, valamint a tárgyról készített fotókért köszönettel tartozom neki és Vágó Csabának!