Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

IRODALOMTÖRTÉNET - Orosz György: „Elefthériosz és Terasziosz leszálltak a könyv mélységeibe" - Egy régi hitvita zsidók és keresztények közt az európai apokrif irodalomban

„ELEFTHÉRIOSZ ÉS TERASZIOSZ LESZÁLLTAK A KÖNYV MÉLYSÉGEIBE" Úgy is lett. A mészáros elfogadta a megtiszteltetést, sőt igen kedvé­re volt, hogy reverendába bújtatták. Még kételkedni sem lehetett, hogy nem professzor. Amikor az angol megérkezett Kassára, összegyűlt a tudós professzorok tanácsa s ünnepélyes külsőségek közt megkezdődött a vitatkozás. Megje­lent a két tudós, és szó nélkül kölcsönös hajlongással üdvözölte egymást, majd a nagyszámú hallgatóságot. A lord a katedrára ült és a félszemű re­verendás mészáros egy padban foglalt helyet. Miután ez megtörtént, a vitázok felálltak, s az angol felfelé bökte hü­velykujját; erre a mészáros is feltartotta két ujját, majd az angol három ujját mutatta, mire a mészáros ökölbe szorította kezét. Végül az angol zsebéből egy narancsot vett ki, s ugyanakkor a mészáros egy darab ke­nyeret kotorászott elő s felmutatta. Ezzel vége is lett a vitatkozásnak. Az angol megszólalt s csak ennyit mondott: - Ö nyert, én vesztettem. Ö nagyobb tudós. Meghajtotta magát s eltávozott. Kint megrohanták a professzorok, s faggatni kezdték, hogy tulajdon­képpen miről is beszélgettek, s meg van-e elégedve a vitával. - Pompásan sikerült - felelte a lord. - A teológiából tettem fel né­hány kérdést magyartudós barátomnak. Hüvelykujjammal azt mutattam, hogy „egy az Isten". Ő rögtön két ujját tartotta fel, jelezvén: hol van a „fiú és szentlélek", mire én három ujjamat emeltem, s ezzel azt mondtam: igenis „atya, fiú és szentlélek". Ekkor barátom ökölbe szorította tenyerét, amivel azt fejezte ki, hogy a „három személy egy istenség". A narancs fel­mutatásával biztosítottam barátomat, hogy mindnyájan ugyanegy Istent ismerünk, aki a világot ragyogó szépnek teremtette. Erre ő a kenyérda­rabbal azt akarta kifejezésre juttatni, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem még inkább Isten igéjével. Mondhatom, kiváló tudós, párja nincs sem Cambridgeben, sem Oxfordban. Egy másik csoport a mészárost vette körül s az ő magyarázatait hall­gatta: - Hüh, majd megütött a guta. Alighogy felálltunk, az impertinens frá­ter egy ujjával azt mutatta, hogy nekem csak egy szemem van. Micso­da, a saját testi hibámat meri kigúnyolni? Mérgesen visszamutattam neki, a két ujjamat emelve: félszememet nem adnám a te két szemedért. De a szemtelen tovább gúnyolódott, s három ujjával azt mondta, hogy ket­tőnknek van három szemünk. Erre elfogott a düh s ökölbe szorítottam ke­zemet. Még azután egy naranccsal akart megdobni. Már akkor kerestem a mészárszék kulcsát, de csak egy darab kenyeret találtam a zsebemben. Kicsi híja, hogy hozzá nem vágtam. Szerencséje, hogy kereket oldott. 3 0 187 BIBLIOGRÁFIA BESSONOV, P. A. 1861-1864 Kaleki perechozie. Sbornik stichov i issledovanie. II. Moskva BUSLAJEV, F. 1861 Istoriceskie ocerki russkoj narodnoj slovesnosti i iskusstva. Tom I. Russkaja narodnaja poezija. Tipografija Tovariscestva „Obscestvennaja Pol'za": Sanktpeterburg CARTOJAN, N. 1938 Cártile populäre în literatura româneasca. Vol. II. Epoca influentei grece§ti. Cu 15 plante afarä din text. Fundatia pentru Literaturä §i Artä "Regele Carol II": Bucure§ti GYÖRGY, LAJOS 1934 A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. "Studium": Budapest GYÖRGY, LAJOS (SZERK.) 1938 Világjáró anekdoták. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda: Buda­pest IVANOV, V. V. 1984 Nyelv, mítosz, kultúra. Gondolat Könyvkiadó: Budapest JELEONSKAJA, JE. N. 1917 K izuceniju zagovora i koldovstva v Rossii. Moskva KIREJEVSKIJ, P. V. 1983 Sobranie narodnych pesen. Zapisi P. I. JAKUSKINA. Tom I. Izdatel'stvo „Nauka": Leningrad L'VOVSKIJ, L. 1902 Pjatnica v zizni russkogo naroda. In: 2ivopisnaja Rossija. II. MAKSIMOV, S. V. 1903 Necistaja, nevedomaja i krestnaja sila. Sanktpeterburg OROSZ GYÖRGY 1992 Nagyorosz egyházi népénekek a mágikus praktikákban (A „Leg­szentebb Istenszülő álma"). In: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, 13/E. Bessenyei György Könyvkiadó: Nyíregy­háza, 165-186. 1993 A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdései a nagyorosz egyházi népénekek tükrében. Bessenyei György Könyvkiadó: Nyíregyháza, 97 pp. 1993 „Add nekik a te szent nevedet". Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban. In: A miskolci Herman Ottó Mú­zeum Évkönyve XXX-XXXI. Miskolc, 235-255. 1994 Pilger, singende Wanderbettler im altrussischen Staat. In: Acta Ethnographica Hungarica, 39 (3-4). Akadémiai Kiadó: Budapest, pp. 381-393. 1996 Nézzetek rám szemetekkel, hallgassatok fületekkel (Orosz val­lásos népénekek kétnyelvű tára). Bessenyei György Könyvkiadó: Nyíregyháza, 88 pp. 30 GYÖRGY 1938:189-191, N 9116 (magyar anekdota)

Next

/
Oldalképek
Tartalom