Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - Grazyna Jakiminska: A Szentháromság-kápolna
150 GRAZYNA JAKIMINSKA Jan Dfugosz évkönyvében, a Híres Lengyet Királyság Krónikájában azt írta, hogy Jagelló Ulászló király vonzódott a keleti művészethez, melyet többre becsült a latinnál. Az ő uralkodása alatt készültek el több lengyel templomban is a graeco opere stílusú festmények: Gnieznoban, Sandomierzben, Wislicában és a krakkói Szt. Kereszt templomban. Jagelló Ulászló vonzódása a keleti kereszténység művészetéhez nem meglepő, hiszen anyja, Julianna tveri hercegnő pravoszláv vallású volt. Az első években ő nevelte a királyt, aki anyjával sok istentiszteleten vett részt, minden bizonnyal nézegette anyja imakönyveit is. Julianna tehát bizonyos értelemben a keleti művészet szeretetében nevelte fel fiát. A templom ebben a kultúrkörben Isten és a világmindenség képe. Az Úr örökös dicsőítésének volt alárendelve az egész templomszerkezet. Az apszis a földi egyházat mutatja be, a hajó az anyagi világot, azaz az egyház történetét, a boltív viszont a mennyeket szimbolizálta. A freskók ezt a szimbolikát mutatták be a híveknek. Az egész program egységes koncepcióját az évszázados hagyományokkal rendelkező bizánci ikonográfiái kánon határozta meg. A lublini gótikus templom eltérő szerkezete azt eredményezte, hogy a freskók kánonja rengeteg egyedi vonással gazdagodott. Annak ellenére, hogy a gótikus templom szerkezete jelentős eltéréseket mutat a keleti templomokhoz képest, a festők hűek maradtak a bizánci programhoz, megtartották a lefelé mutató hierarchiát, az Ürtól az anyagi világig, a boltívtől a falakig. A szentély falán a mesterek a hit alapigazságait jelenítették meg, melyek minden látogató számára egyértelműen olvashatóak. A lublini vártemplomban a bizánci ikonográfiái kánonnak megfelelő, jellemző témákat találunk. 9 1 A boltíven doxológiai és eszkatológiai témák láthatóak. Ezek a Maiestas Domini, a négy arkangyal, Deészisz, Etimázia, az arkangyalok hierarchiájuk sorrendjében: kerubok, szeráfok és a trónus. Majd következnek az ótestamentum alakjai, akik az Úr és a mennyek dicsérete, valamint a testet öltött Isten között helyezkednek el. Következik az evangélikus ciklus, mely felöleli a 12 ünnep és a passió ciklusait, egyéb témákkal kiegészítve. A lublini kápolnában az egy keresztre feszítési jelenet helyett 20 passió-jelenetet láthatunk. A diadalív felett található a Mandylion, azaz a Veroikon - Krisztus valódi képmása. A kápolna negyedik kiemelkedő témája a hagiografikus ciklus. Különös figyelmet érdemelnek az alapítással kapcsolatos képek. Megtaláljuk közöttük az alapító imáját, mely jelenetben Isten Anyja a trónon ül, ölében Krisztus Emanuellel, s mindketten fogadják az alapító felajánlását. Itt látható (alapítóként) Jagelló Ulászló portréja, aki imádkozó tartásban térdel, miközben Krisztus kezével megáldja őt. Fontos megjegyezni, hogy ez az Ulászlóról fennmaradt, élete során készült kevés portré egyike. Az uralkodó ábrázolása megfelel a Jan Dlugosz-nál fennmaradt leírásnak. A másik portré Jagelló lovasportréja. Jagelló Ulászló udvarának számlái között megtalálható egy, a pictores Ruthenici számára kiállított is. Pontosan azonban nem lehet tudni, hogy 91 A. Rózycka-Bryzek, Bizantyrísko-ruskie..., 18-104.0. honnan származtak. Többféle stílust képviseltek, festészetükben orosz, halicsi, bizánci és görög hatások is megjelentek. 9 2 Az András mester irányítása alatt dolgozó orosz festők 1416 körül érkeztek Lublinba - ezt megerősíti a diadalív alatt található felirat is. Úgy tartják, ő a fontosabb jelenetek alkotója, például azoké, melyek a szentély falait díszítik. 9 3 A. Rózycka-Bryzek szerint szerb és athoszi vonások jellemzik András mester festészetét. Mellette dolgozott még Cirill, akit szintén név szerint ismerünk, az ő munkáin is érződik a bizánci művészet hatása. Cirill festészetében novgorodi hatást fedezhetünk fel, ő készítette a boltív festményeit. Az utolsó festő, Juskó főleg a templom alsó részein dolgozott, könnyű felismerni az általa festett jeleneteket, ugyanis gótikus hatást mutatnak. Az összes festő a korszakra jellemző Paleolog (Palaiologosz) stílust képviselte, illetve a „honi stílust", ám munkájukban felfedezhetők egyedi vonások is. A mesterek mindegyike más mintából merített, így három festészeti modort jelenítettek meg: a hieratikus-ikonost, a narrációs-festőit és az archaizálót. A lublini templomban dolgozó festők a bizánci-orosz freskótechnikát alkalmazták. A vakolat mészből, apróra vágott lenrostokból és gabonaszalmából állt, tartós és ellenálló volt. A mesterek „napi" rendszerben vitték fel a falra, csak akkora felületre, melyet egy nap alatt meg is tudtak festeni. A nedves, elsimított vakolatra először felrajzolták az ábrázolni szándékozott jeleneteket. A természetes pigment alapú festéket ecsettel vitték fel a még nedves vakolatra. A száradási folyamat során kémiai reakciók következtek be, melyek során fényes, kristályos kalcium-karbonát réteg képződött, mely a freskótechnikában a festékek kötőanyaga. A freskók feltételezett létezéséről először Adam Lerue az 1858-as Lublini Albumok-bm számol be, fajtájukat azonban nem azonosította. 94 A freskók valódi felfedezőjének Józef Smolinski lublini festőt tartják. Ő értesítette a Krakkói Tudományos és Művészeti Akadémiát a felfedezésről, elkészítette az alapítási jelenet elemzését, és felvetette a festő kijevi származásának elméletét. 9 5 Ezzel kezdetét vette az érdeklődés a lublini freskók iránt, valamint az eredetükről szóló vita. Jerzy Siennicki például azt is feltételezte, hogy András mester Andrej Rubljov lehet. 9 6 A kápolna első monográfiáját Michal Walicki alkotta, részletesen leírta a freskók keletkezésének történetét és stilisztikai elemzésüket. 9 7 A lublini esperesség templomainak felmérését 1603-ban Bemard Maciejowski, krakkói érsek utasítására végezték el, a látogatási jegyzőkönyvben a lublini kápolna mint boltíves épület etpicturis antiguis depicta szerepel. Két évszázaddal a freskók készítése után már ókorinak minősítették azokat. 92 U. 0.137-144; 144-149; Taz, Freski..., 22.0. 93 U. 0.22,25,27.0. 94 A. Lerue, Album Lubelskie, Varsó 1858. 95 J. Smolinski levelei a Művészeti Akadémiához, a Lengyel Tudományos Akadémia Levéltárának Krakkói Részlegében, sign. PAUW1139. 96 J. Siennicki, Koscióf sw. Trójcy w Lublinie, Potudnie, t.3,1924,19-30.0. 97 M. Walicki, op. cit.
