Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)

114 PETROVSZKI ILDIKÓ Nyírbátorból - érkeztek.

10

8 Esetükben nyilván a nagyobb piacot jelentő nagyváros gyakorolt vonzóerőt az átköltözésre. Rajtuk kívül még két pesti és egy abonyi mester került a céhbe

10

9, de akad példa arra is, hogy egy külföldi karriert befutó - a divat fővárosában, Párizsban is dolgozó - mester kívánt letelepedni 1849 januárjában, a szabadságharc őrvárosában.

11

0 Döntésének talán egyik indoka az volt, hogy mind a magyar, mind a német szabó céh számára komoly megrendeléseket és egyben jövedelmetjelenthetett ekkoriban a honvédegyenruhák készítése.

11

1 A máshol remekelt mesterek „bekebeleztetését" azonban nem fogadta szívesen a céh. Az 1820-as évek végéig a polgárjog megszerzésével és a céhtaksa befizetésével automatikusan céhbe állhattak.

11

2 A velük szembeni fenntartásaikat azért mindig jelezték a folyamodókról adott hivatalos véleményezésben: „Az Instáns előttünk egészen esméretlen,.. .az Hlyen vándorló mester emberekkel sok bajok történnek!'

m Az 1840-es évektől már nem engedték el a remeklést, sőt esetenként az ismertető háromnegyed évet, vagy legalább annak töredékét (egy hónap) is előírták. Ahogy megfogalmazták, „azIlyen kis városokon remeklések tsak arra valók, hogy nagyobb helyekre könnyen be juthassanak"

1

U. A céh tehát ellenezte a kisebb városokban remeklő mesterek azonnali felvételét, mert a nagyobb céhek szigorúbb minőségi előírásainak kijátszását látták benne. 1851-ben egyenesen arra kérték a céhbiztost, hogy „az ilyen vándorló mesterek iránt óvó rendszert" dolgozzon ki. Szerintük „tsak azért mennek kissebb helyekre remekelni, mert itten nem érzik magokat képesnek. Az ilyen vándorló mesterek nem tsak betsülétünk hanem az egész Közönség kárára Is vannak, mert mesterségét érti vagy nem azt tsak ugy folytathatja, mint a tökéletesen ki 108 HBML IX.29.5i. 30-31.0.1821. Bátori János - Miskolc; u. 0.70-71.0.1845. Sarkady József - Kisvárda; u.o. 87-88.0.1851. Fonó Mihály - Nagykároly; u.o. 113-114.0. 1852. Ring Gáspár - (Bihar)Diószeg; u.o. 133-134.0.1854. Lauko Josef- Tállya; u.o. 145-146.0.1856. Teitelbaum Ignátz - Miskolc; u.o. 149-150.0.1856. Vainberger Salamon - Miskolc; u.o. 161-162.0.1861. Kohn Herman - Nyírbátor 109 HBML IX.29.5i. 44-45.0.1828. Bognár Mihály - Pest; u.o. 143-144.0.1856. Bajnai Josef- Pest; 125-126.0.1853. Adler Adolf- Abony 110 HBML IX.29.5i. 81-82.0.1849. Vetsei Kornél 111 A német szabó céh tagjai figyelemre méltó módon bizonyították hazafias érzelmeiket. 1849. április 14-én, a Habsburg-ház trónfosztásának és a független magyar állam kikiáltásának napján egy új mestert vett fel sorai közé a céh: Pöstényi Gergelyt, aki korábban Szatmárról érkező remekes mesterként már kérte a felvételét, de a céh tőle remeklést kívánt, amit ő addig nem teljesített. „Kitört azonba i848dik évbe a fáradalom, a Bánatot (Bánátot) pusztító Rátzok ellen ment el mint Önkéntes, az akkori Magyar Kormány rendeletéből, ottan azAngyalkutí (?) csatába több nehéz sebekkel terhelve mint serült hozatott haza, e szerént élelme keresésére alkalmatlan lett.- Könyörülő érzettől vezéreltetve a B. Ns. Czéh Önként ajánlotta néki a mesterek közzé való fel vételt minden leg kisebb díj vagy fizetés nélkül, e szerit a Mesterek közé bé soroltatott." HBML IX.29.5i. 78.0. 112 Az 1813-as Általános 'Céhszabályok (Generalia Principae) XXIV. és XXVIII. §-a megengedte a mesterek átköltözését. Dóka Klára 1979.102.0. 113 HBML IX.29.5i. 30-31.0.1821. Bátori János; u.o. 44-45.0.1828. Bognár Mihály 114 HBML IX.29.5i. 87.0. képezett mester."™ Az 1851. decemberében kihirdetett Ideiglenes Ipartörvény azután valóban előírta a kisebb városokból érkezők remekeltetését. Nemcsak máshonnan érkező mesterekkel, hanem olykor-olykor a helybéli rokonszakma képviselőivel, a magyar szabókkal is bővült a német szabó mesterek közössége. A magyar szabók gyűlési jegyzőkönyvükben említik ugyanis, hogy egy mesterük „visszakéredzkedett a német szabó céhből",

11

6 Az eset bizonyítja a debreceni magyar és német szabó céhek közötti „átjárás" lehetőségét, melyre a korábbi és a későbbi évtizedekből is van példa. 1779-ben, a német szabók céhes megalakulása előtt egy évvel, a magyar szabók céhében egy német szabó is dolgozott.

11

71821-ben a német szabó céh kifogásolta, hogy Sáska László „instáns, mivel a Magyar Szabó Céhnél inaskodott és szabadúlt fel, ottan lehet jussa a Czéhbe való állásra"™ Inaséveit tehát a magyar szabóknál, vándorlási idejét és mesterévét viszont már német soron töltötte. Ugyanakkor az 1850-es évek végétől két esetben fordult elő, hogy német szabók mesterlevelét a céh kiadta, mert „által mentek a helybéli magyar Szabó Czéhbe"

m Mindezt megtehették, hiszen e két szabó mesterség termékei - a nevükben hangsúlyozott különállás ellenére - valójában nem váltak el élesen egymástól. A REMEKLÉS ELTÖRLÉSE ÉS A SZABAD IPAROSOK MEGJELENÉSE A remekjegyzőkönyvből nyert eddigi információk bizonyítják, hogy a céhek fennállásukig igen nagy gondot fordítottak a mesterség fogásainak megtaníttatására. A saját maguk által felállított követelményrendszer és a remeklés rendjének megtartásával elérték, hogy a céhbe álló legények mindenkor munkájuk valódi mesterei legyenek. A céhek e sok évszázados remeklési hagyományait az 1859. december 20-án kihirdetett új Iparrendtartás véglegesen megszüntette.

12

0 Az osztrák örökös tartományokban, Magyarországon és Erdélyben egyaránt 115 HBML IX.29.5i. 87.0. Egyébként az ellen a Fonó Mihály ellen buzdult fel ennyire a céh, akinek a nevével találkozhatunk az 1780-as privilégiumlevél múzeumi példányán. Ő volt a céh utolsó céhmestere. Nem volt ismeretlen a helybeli mesterek előtt, mert a vándorlása alatt hosszabb időt dolgozott Sáska Lászlónál, ki róla jó véleményt adott. Ügye a céhbiztos és a kerületi főispán közbenjárásával végződött, és tulajdonképpen a már érvényen kívüli Klauzál-féle rendeletek 95. paragrafusára való hivatkozással engedélyezték számára a remeklés nélküli beállást, fél mesterdíj fizetésével. 116 HBML IX.29.7. A debreceni szabó céh iratai - Feljegyzések és számadásoki797—1850. Az 1805. decemberi feljegyzések között olvasható: „Rimái László a Német Czéhtől vissza jött hozzánk és a Czéhbe állási Taksát (12 forint) letette ismét." 117 HBML IX.29.12. A debreceni szabó céh iratai 1720-1872 - Iratok 1720-1869. Rhadetzki Venztelt, „itten lakó Catholikus Szabót" 1779. december 24-én vették fel a magyar szabó céhbe. Azzal érveltek, hogy „nem lehet elkerülni, hogy R.V. különös Privilégiumra váltson, mintsem hogy a Városban két Szabó Czéh és két Priv. Légyen, inkább bé vesszük a magunk Czéhébe". Tehát a német szabók céhes alakulását kívánták megelőzni azzal, hogy hajlandók voltak bevenni. Korábbi folyamodásai ellenére csak akkor teljesítik kérését, „mikor őmár nem is reményli". 118 HBML IX.29.5i. 32-33.0. 119 HBML IX.29.5i. 123-124.0.1858. Kiss István; u.o. 155-156.0.1859. Váisz Antal 120 A remeklés megszüntetésének központi elképzelése már korábban is felmerült: az 1843-44-es országgyűlésen és az 1848-as helytartótanácsi reformelképzelésekben.