Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)

„A MESTERSÉGBEN VALÓ ÜGYESSÉGÉT A REMEKJE FOGJA KI TÜNTETNI" 105 A legényévek igazolása mindig fontos része volt a véleményezésnek. Az 1780-as céhlevél három év legényvándorlást írt elő, és ugyanezt erősítette meg az 1813-as Általános Céhszabályok X. §-a.

1

7 Változást ebben az 1851. április 1. -1860. május 1. között hatályban lévő Ideiglenes Iparrendtartás hozott, mely hat évre emelte a legény- és vándorévet, ennek letöltése alól semmilyen indokkal nem adott felmentést. Vándorlásnak kellett tekinteni minden, a tanulóhelytől távol töltött időt. A céhek egy része azonban elvárta, hogy a leendő mesterek külföldön is tapasztalatot szerezzenek. A debreceni német szabó céh kapcsolatrendszerére, hatósugarának kiterjedésére is következtethetünk abból, hogy a jelentkező iparoslegények hol töltötték le vándorlási idejüket. A legényvándorlás helyszínére három esetben van utalás. Az 1820-as években két legény „a kiszabott vándorlási időt több felső városokon töltötte e/".

1

8 Ezek pontosabb meghatározásában csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni. Azok az észak- és nyugat-magyarországi szabad királyi városok jöhetnek szóba, amelyekben már a középkor óta megszakítás nélkül működtek egységes német- és magyar szabó céhek, melyek német és magyar stílusú ruhákkal egyaránt ellátták a zömében német eredetű polgárságot és a főúri, papi megrendelőket is (pl. Kassa, Eperjes, Lőcse, Győr, Sopron, Pozsony).

1

9 Az észak-magyarországi városokkal működő kapcsolatot alátámasztja, hogy onnan is érkeztek vándorló legények: 1834. április 21-én egy egri és egy késmárki német szabó legény jelentkezett a céhnél.

2

0 Nem vethető el annak a lehetősége sem, hogy a debreceni német szabók osztrák és német városokba is eljutottak vándoréveik során. A18-19. században az említett hazai és külföldi területek egyaránt beletartoztak a debreceni céhes ipar kisugárzó- és vonzáskörzetébe.

2

1 Az 1850-es évektől a megnehezedett körülmények azonban már visszavetették a legények külföldre vándorlási kedvét, ugyanis egyszerű vándorkönyvvel nem lehetett már átkelni a határon, hanem a rendőri hatóságoktól kellett útlevelet kérni az úti cél megjelölésével.

2

2 A remeklési jegyzőkönyvben ezen kívül Pesten töltött vándorlási 17 HBML IX.29.5-k. 56-57- o. 1834. Nagy György: csak két évet vándorolt, ezért a maradék év kitöltésére kötelezte a céh. Csak egy év múlva, 1835-ben remekelt. U.o. 76-77. 0. Egyetlen kivételként 1847-ben Balogh József betegsége miatt kapott felmentést a vándoridő egy része alól, a Helytartótanács 12187. számú rendelete alapján. 18 HBML IX.29.5.k. 36-37.0.1823. Prochászka Ventzel; u.o. 46-47.0.1829. Nikházi Sámuel. Előbbi atyja, néhai Prochászka Antal a céh egyik első, prominens mestere volt, akit sokszor kértek fel remekbírálónak. Fia taníttatására nagy gondot fordíthatott, olyan jóhírű és nagy hagyományú céhekbe irányítva őt, ahol egykor talán ő maga is kitanulta a mesterséget. 19 Domonkos Ottó 1997.7.0. 20 HBML. 1012.fl Kimutatás legények vándorlásáról 1833-1844. Gott János 19 éves, egri születésű, r. katolikus vallású vándorló legény Egerben tanulta a mesterséget, ő Debrecenből Kolozsvárra tartott. Kolidrom András 25 éves, r. katolikus vallású legény a Szepes megyei Primóczon született, Késmárkon tanult, Debrecenből Kassára vándorolt tovább. 21 Varga Gyula 1981.332.0.; u.ő 1984.102.0. A pesti szabó céhek is megkövetelték a mesterlegényektől a Bécsben vagy az örökös tartományok más területein töltött tanulóidőt. Dóka Klára 1979.97.0. 22 Dóka Klára 1979.154.0. időre is van konkrét utalás.

2

3 A pesti szabó céhekkel egyébként élénk, az egész időszak alatt működő szoros kapcsolat állt fenn, szakmai jellegű vitáikban elfogadták az „éppen vásárra érkező pesti szabó mesterek" véleményét a remekmunkák minőségének felülbírálatában.

2

4 A vándorlási időn kívül a debreceni német szabók - akárcsak országosan a céhek egy része - még egy teljes év helyben dolgozást, ún. „mesterévet" is kértek a belépni kívánkozó legényektől.

2

5 Ennek időtartama 1829-től háromnegyed évre, „három fertály esztendőre" csökkent, korabeli elnevezése „a nállunk szokásba lévő erkölcsi maga viseletét meg esmertető ideje". A mesterévet és az „esmértető időt" három mesternél kellett teljesíteni, „hogy mint becsületes mesterlegény rendes munkahelyről áljon a Nms. Czéh tagjai közzé".

2

6 Ezen idő alatt megismerhették a mesterlegény munkájának minőségét és szorgalmát, de jellemző személyiségjegyeit is. Jó szemmel nézték, ha „a folyamodó becsületes magaviseletű, jámbor és józan életű". A legény remekmunkájának elbírálásánál is sokat számított a róla kialakult jó vélemény. Az „esmértetőidő", a helybeli gyakorló idő letöltésében nagyon ritkán, összesen négy alkalommal adtak engedményt, betegségre vagy családos mivoltra tekintettel.

2

7 Letöltése alól akkor sem volt felmentés, ha egyébként a legényt a céhbeli mestereknél eltöltött hosszú, olykor 5-10 évig is elhúzódó legényévei alatt már alaposan megismerték. Igen érzékletesen szemlélteti a legények jellemének szigorú megítélését a következő két negatív példa. 1841-ben Lukáts Istvánnal szemben komoly kifogások merültek fel. A „három fertály év" alatt első mesterétől (Fekete Lajos) „hír nélkül távozott". A második mestert (Balla Gergely) mások előtt mesterségbeli tudásában kritizálni merészelte: „innen azért botsátodott el, hogy a Legényeknek azt beszélte „bolond Legény az ki Hlyen műhelybe dolgozik, s némely mesternek jobb volna, ha még vándorolni menne". Az utolsó negyedévet Bognár Mihálynál töltötte, aki „jó bizonyítványt mutatott elő róla". Kifogásaikat a céhbiztos felé jelezték a mesterek, aki a legényt kihallgatva „az ellene fel adott panaszt alaptalannaktalálta, miszerint csak haragból mondják reá a vádat"

2* Bár a céhbiztos közbelépésével a legénynek sikerült tisztáznia magát, de az ügy jelzi, hogy sem a mestereknek, sem a legényeknek nem volt megengedett egymás munkájának becsmérlése, vitás ügyeik elrendezésének megvolt a céhartikulusokban is szabályozott útja-módja.

2

9 A legények egymás közti lázító beszédjét, a mesterek elleni hangulatkeltést sem tűrték. Egyébként a magát sokra tartó legényt később a céh a maga eszközeivel alaposan 23 HBML IX.29-5-k. 85-86.0.1850. Varga Lajos 24 HBML lX.29.5 k. 91-94.0.1851. Zűri Mihály és Molitorisz Mihály. 25 A kolozsvári szabó céhben egy év és három nap volt a „remekesztendő". Szádeczky Lajos 1913. II. 201.0. 26 HBML IX.29.5.k. 46-47.0.1829. Nikházi Sámuel; 76-77.0.1847. Balogh József 27 HBML IX.29.5 k. 1845-ben Sarkady Józsefnek családos emberként egy hónap (70-71. 0.), 1846-ban Székely Andrásnak betegsége miatt fél év (72-73.0.), 1847-ben Balogh Józsefnek (76-77.0.) és 1848-ban Szallár Ferencnek ugyanezért negyed év „esmértető időt" szabtak ki. (79-80.0.) 28 HBML IX.29.5i. 64-65.0. 291780-as céhlevél IX. artikulusa. DM. I.1925.11.